Nem is tudom – most tényleg volt ilyen?
Ilyen hibátlan nyár, egyértelmű színekkel?
Ilyen szalmakalapos és napernyős földi menny?
Ilyen otthonosan édeni reggel?
A zöld sereg, az orgonasövény,
a kerti asztalig nyomul előre.
Árnyéktömbök közt villog be a fény
az almástálra, a gyűretlen terítőre.
A természetnek itt nincs karma és foga.
Kígyó se lappang a nyáron is üde fűben.
Itt bűn és harc és szenvedés – maga
a halál is – már-már valószerűtlen.
Vers: Moly - Egy költő, egy vers
Kép: Freepik
.jpg)
Bejegyzések
0 hozzászólás