Tudtam, hogy bár ezúttal megint új szemszögből olvastam újra az Anne az élet iskolájábant, nem akartam egy harmadik bejegyzést is írni róla. Helyette eszembe jutott, hogy bár tavasszal írtam egy töltelékbejegyzést 4 szemszögből az enneagramról, ahol már említettem Anne Shirleyt, aki egy tipikus 4, most úgy döntöttem, a sorozat második része segítségével megmutatom, milyen is ilyennek lenni, ugyanis az interneten (honlapokon, videókban) elég sok a negatívum rólunk, még akkor is, ha az enneagram lényege éppen az, hogy rávilágít a hiányosságainkra és megmutatja, hogyan fejlődhetünk.
Lucy Maud Montgomery, Anne megalkotója is 4 volt, így nagyon jól tudta, mit ír le a regényeiben. 😉
Ha nem olvastad a regényt, időben szólok, hogy a bejegyzés nagyon sok spoilert tartalmaz!
Kezdjük egy rövid áttekintéssel a három altípusról. Minden enneagram típusnak három altípusa van: a létfenntartó (sp -self-preserving), a szociális (so) és a szexuális (sx). Ezek ösztönök, és mindenkinek van egy domináns altípusa, amit gyerekkorában alakít ki magában (a másik kettő is ott van benne, de legtöbbször a dominánst használja), ahogyan az enneagram típusa is ekkor alakul ki, ellentétben a Myers-Briggs személyiségtípussal, mivel a kognitív funkcióinkkal születünk. Természetesen ezek is (a kognitív funkciók) hatnak a személyiségünkre, hiszen más egy INFP 4 (mint Anne Shirley) és más egy más típusú (ENFP, ENFJ, INFJ, INTJ, ISFJ, ENTJ, ESFP, stb.), ám a közös vonások így is felfedezhetőek közöttük.
Egy-egy YouTube-videóban a legtöbben kb. 7-10 perc alatt pár mondatban elmondják, milyen is egy-egy altípus jellemző viselkedése, holott a kép mindig sokkal árnyaltabb. Általában a következőkkel találkoztam:
létfenntartó: a szomorú 4, aki nem mutatja ki a fájdalmát, hanem csendben szenved, olykor mások helyett is, mert míg mások nem bírják el azt a rengeteg fájdalmat, ő ezt is képes elviselni. Tökéletes példája a narrátor a Harcosok klubjából, ahogy terápiás csoportokba jár.
szociális: nyíltan elmondja mindenkinek, hogy ő mennyire szenved. Ilyen Füles a Micimackóból, aki mindig nyavalyog, de persze nem kell vele foglalkozni, ezt is mindig hozzáteszi.
szexuális: Claudio Naranjo (majd azt is elmondom később, miért) ezt az altípust nevezte az őrült 4-nek, aki a benne lévő haragot, gyűlöletet kivetíti a környezetére, másokat büntet a saját szenvedéséért, amit nem akar érezni. Példaként Szörnyellát és Káint szokták felhozni. Agresszív, arrogáns, versengő és asszertív.
Valljuk be, nem hangzik valami jól egyik típus leírása sem, pláne az utolsóé nem. És amikor rájössz, hogy Neked is ez a domináns altípusod, csak nézel. 😕 Mert a leírások (és a párperces elmondások) alapján olyan, mint ha valaki állandóan csak csendben szomorkodna, vagy éppen nyafogna, vagy odamondogatna másoknak. Ezért mondtam, hogy sokkal árnyaltabb a kép, és ezek általában a nem tudatos viselkedési mintákat írják le, ill. csak a személyiség bizonyos helyzetekben való megnyilvánulását. Vannak oldalak, ahol 1-10-ig röviden leírják, milyenek a különböző típusok azon a szinten. A fentebb említettek valahol alul vannak.
Szeretném még az elején leszögezni, hogy egész jól tisztában vagyok a saját hibáimmal és negatív tulajdonságaimmal, de ne gázoljunk már bele még jobban másokba, amikor egyébként is szuperérzékenyek, tehát mindent még jobban magukra vesznek, és az önbizalmuk és az önbecsülésük sem az eget verdesi. Sokan érzik rosszul magukat (vagy még rosszabbul), amikor szembesülnek azzal, hogy ebbe a típusba tartoznak és ilyeneket olvasnak-hallanak magukról. 😑 Ráadásul csak nagyon kevesen kapcsolják össze a szuperérzékenységgel, amiről sok szakértőnek sincs fogalma, ezért is emelik ki külön, hogy ez a meg nem értett típus. Mert tényleg így van. A Te környezetedben pl. hányan tudják, hogy mit is jelent a szuperérzékenység?
Minden 4 szuperérzékeny, de nem minden szuperérzékeny tartozik a 4 típusba. A különböző statisztikák 11-15%-ra teszik a 4-eket, a szuperérzékenyek aránya viszont 15-20%, tehát a másik nyolc típus között is vannak. 😊
Tudom, hogy minden személyiségtípus leírása (legyen az a csillagjegyünk, az MBTI-unk, az enneagramunk vagy más) csak térképként szolgál, egyfajta útmutató, és a valóság és a leírás nagyon sokszor eltér.
Természetesen minden típusnak megvannak a maga pozitív és negatív tulajdonságai, így most az előbbiekből induljunk ki ebből a listából! 😊
Kezdjük a sebezhetőséggel. Mit is jelent ez? Azt, hogy felvállalod önmagad, az érzéseid és a véleményed, akkor is, ha különbözik másokétól, mered magad gyengének mutatni mások előtt, vállalod, ha hibáztál. Nos, erre számos példa van a regényben.
Már az elején, amikor Anne tévedésből Mr. Harrison tehenét adja el és nem a sajátját. Otthon derül ki, hogy ezúttal nem az ő Dollyja legeli a szomszédban élő Mr. Harrison zabföldjét, hanem a házigazdáé. Miután rájön a tévedésre, átmegy hozzá és bocsánatot kér.
- Tegnap bezártam jerseyi tehenünket a karámba. Ma reggel bementem Carmodyba, és hazafelé jövet egy jerseyi tehenet pillantottam meg a zabföldjén. Dianával ki is kergettük. El sem képzeli, milyen nehéz volt! Csuromvizes lettem, iszonyúan kifáradtam, és kétségbe estem, így aztán amikor éppen abban a szempillantásban Mr. Shearer arra járt és ajánlatot tett a tehénre, ott helyben el is adtam neki húsz dollárért. Rosszul tettem. Persze, várnom kellett volna, és meg kellett volna beszélnem Marillával. De rettenetesen rossz szokásom, hogy meggondolatlanul fejest ugrom mindenbe - bárkit megkérdez. Mr. Harrison, aki ismer, ugyanezt mondja majd. Mr. Shearer rögtön elvitte a tehenet, hogy a délutáni vonattal elszállítsa.
Egy nagyon 4 tulajdonság a szépségre és a harmóniára való törekvés és a kreativitás. A 4, aki minden apróságban képes meglátni a szépet, legyen az egy falevél, egy naplemente, vagy szinte bármi. Sőt, a sötét pillanatokban is felfedezni valami jót. Ehhez tartozik, hogy ki kell élnie valamilyen formában a kreativitását: valamit alkotnia kell: ez lehet annyi, hogy valamit kidekorál, felújít, átfest, átrendez. Bár Anne azt mondja, hogy más falvakban is léteznek már Faluszépítő Társaságok, de nem véletlen, hogy Avonlea-ben ő az ötletgazda.
A szuperérzékenység és a 4-ség egyik velejárója, hogy mindent sokkal intenzívebben és mélyebben élünk meg, mint mások. Ahogy angolul szokták írni a 4-nél: high highs and low lows. Nincs középút.
Amikor összegyűlik a pénz a községháza kifestésére, a közösen választott zöld helyett, az egyik Pye kéket vesz (ez tényleg nem Anne hibája), ami borzalmasan fest az épületen:
Ahol csak faluszépítő lakott, ott azon az estén nagy volt a szomorúság. A Zöldmanzárdos-házban olyan nyomott volt a hangulat, hogy az még Davy rosszalkodási kedvét is elvette. Anne vigasztalhatatlan volt.- Muszáj sírnom, Marilla, még ha nemsokára tizenhét is leszek! - zokogta. - Micsoda megaláztatás!
Egy másik eset kapcsán, amikor a dolgok nem a tervek szerint alakulnak:
- Lesz még nem egy hasonló vagy ennél súlyosabb csalódásod, amíg őszbe nem fordul a hajad - jegyezte meg Marilla, aki őszintén hitte, hogy vigasztaló szavakat mond. - Úgy látom, Anne, nem növöd ki azt a rossz szokásod, hogy túlságosan beleéled magad mindenbe, aztán erőt vesz rajtad a kétségbeesés, ha nem sikerül.- Tudom, hogy hajlamos vagyok erre - válaszolta Anne gyászosan. - Ha eszembe jut, hogy valami jó fog történni, szinte magasba emel a várakozás jóleső öröme, de a következő pillanatban arra térek magamhoz, hogy óriási huppanással esem a földre. De tudja, Marilla, az a repülés - amíg tart - olyan mámorító... mintha egyenesen átszállnék a naplementén! Ezért az érzésért a puffanás sem nagy ár.- Lehet, hogy így van - ismerte el Marilla. - De azért én már inkább nyugodtan gyalogolok a földön... repülés és puffanás nélkül. Ahány ember, annyi életforma... valamikor azt hittem, csak egy igaz út létezik... de mióta téged és az ikreket nevelem, már nem vagyok benne olyan biztos.
Örülök, hogy itt már Marilla is kezdi belátni, hogy nem mindenki olyan, mint ő, és Anne-nek ez nem egy rossz szokása, amit ki kellene nőnie, hanem ez is hozzátartozik, ezen nem tud változtatni. És ha nem ilyen lenne, másokat sem tudna lelkesíteni. A 4 az a típus, aki, ha lelkesedik, akkor tényleg lelkesedik, nem marketingfogásként teszi (Pl. Gyere az én kurzusomra! vagy Az én akármim vedd meg!) vagy hogy felhívja magára a figyelmet. Így kipipálhatjuk a listáról a szenvedélyt és az intenzitást is.
Richard Rohr és Andreas Ebert így ír erről a könyvükben (megjegyzem, hogy ez a nem egészséges 4-ekre is igaz):
Az egészséges NÉGYESek olyan érzelmi mélységekre képesek, melyek a legtöbbünk elöl elzártak.
Akkor jöjjön most a feketeleves, mert bizony Anne is sx4, azaz, ha felbosszantják, már nem olyan kedves és empatikus, mint általában. Igen, velem is régen előfordultak hasonló esetek, azonban a 4-nek éppen a kiegyensúlyozottságot kell megtanulnia, hogy ne ragadják el abban a pillanatban az érzései. És tapasztalatból mondom, hogy ez is tanulható. Nem éri meg felbosszantani magam bizonyos dolgok és/vagy emberek miatt. De nézzük meg Anne-nél ez hogyan jelentkezik!
Amikor Mr. Harrison immáron harmadjára fedezi fel, hogy Anne tehene a zabját legeli, amit a szemére is vet, hősnőnk eleinte nyugodt, aztán már kevésbé:
- (...) Én csak amondó vagyok, maga vörös hajú szemtelen kis nőszemély, hogyha - amint állítja - a tehén a magáé, jobban tenné, ha inkább arra vigyázna, hogy ne tapossa le a más gabonáját, ahelyett, hogy itt lopja a napot és sárga regényeket olvas... - azzal gyilkos pillantást vetett szegény ártatlan sárgásbarna kötésű Vergiliusra, amely Anne lábánál hevert.Anne-nek ettől nemcsak a haja lett lángvörös, jóllehet ez mindig is fájó pontja volt.- A semminél, illetve egy kis fül mögötti pamacsnál még a vörös haj is jobb - vágott vissza a lány.Anne megjegyzése célba talált; Mr. Harrisont ugyanis igen bántotta a kopaszsága. A dühtől elakadt a szava, és csak némán meredt Anne-re, aki lassan visszanyerte az önuralmát, s egyben élt is hirtelen támadt előnyével.- Nos, hogy lássa, ki vel dolga, Mr. Harrison, tekintettel leszek önre, mert nekem van képzelőerőm. Könnyen beleélem magam abba, milyen bosszantó is, ha az ember egy tehenet talál a zabban, s így nem is táplálok haragot önnel szemben mindazért, amit mondott.
Itt az empátiát is kipipálhatjuk, azonban van egy ennél cifrább eset is az Egy balszerencsés nap. c. fejezetben. Anne-t fogfájás gyötri egy téli napon, ezért rosszul alszik (egy szuperérzékeny számára tényleg borzasztó, ha nem tudja kipihenni magát), és másnap nyomottan indul az iskolába, semmi szépet nem lát a világban. Már ebből is sejthető, hogy baj van. A kályhában a tűz sem akar meggyulladni, csak füstöl, a gyerekek is fáznak és látják Anne-en, hogy nem olyan, amilyen lenni szokott. A szegény két balkezes és ballábas Barbara Shaw felbukik a szeneskannában, mire Anne beszól neki, a kislány pedig sírva fakad. A nap legsötétebb pontja, amikor Anthony Pye kezére üt a pálcájával, holott megfogadta, hogy ő nem fogja verni a gyerekeket. Otthon már lelkiismeretfurdalása van, és nagyon bánja az egész napi viselkedését, a legfőképp azt, hogy megverte Anthonyt.
Szerencsére éjjel kipiheni magát, és a másnapot már tiszta lappal kezdi.
A másik eset után pedig ezt a következtetést vonja le (bár abban a pillanatban még nem tud igazán nevetni rajta):
(...) ilyen és ennél sokkal szebb dolgok válnak valóra az életemben nap mint nap. És a ma történteknek is megvan a maguk mulatságos oldala.
Ha van valami, amiről egy 4 felismerhető, az az, hogy mindenben a saját feje után megy. Ha mindenki ugyanazt is csinálja, ő csak azért is másként csinálja, mint mások (ezt mondta Steve Jobs is).
Az iskolakezdés előtt Anne Jane Andrewsszal és Gilbert Blythe-tal beszélget a tanításról, itt kerül szóba a fegyelmezés kérdése is. Anne a kedvességben és a türelemben hisz. A legtöbb esetben valóban sikerül is ehhez tartania magát, hiszen amikor két év után lemond az állásáról, hogy egyetemre menjen, a lányok sírva fakadnak, és még a fiúknak is hiányozni fog, ráadásul a szülők is pozitívan nyilatkoznak róla.
De itt van Miss Lavendar, akiben Anne igazi rokon lélekre talál. Lavendar Lewis a Visszhang kunyhóban él Negyedik Charlotta nevű szolgálójával, mert sok évvel korábban összeveszett az udvarlójával.
- Igyekeztem mindig a lehető legjobban elvégezni mindent, és ha már vénkisasszony vált belőlem, megpróbáltam kedves és kellemes maradni. Az emberek azt beszélik, hogy furcsán viselkedem, de csak azért, mert ebben is a magam feje után megyek, és nem vagyok hajlandó a jól bevált sémát követni.
Ilyet csak egy igazi 4 mond. 😁
Ha van még valami, amit a 4-esek nem szeretnek a jól bevált sémákon kívül, az a hétköznapiság. Vagy legalábbis azt is fel kell dobni valamivel. Ezért mosolyogtam jót, amikor pár hete megláttam Jennifer L. Scott új videójának a címét: Finding Beauty and Excellence in the Mundane. 😉
- Szombaton reggel szeretném, ha már korán átjönnél, és segítenél összekészíteni az ebédet. Ínyencfalatokat, igazi tavaszhoz illő finomságokat szeretnék kitalálni: kis gyümölcskocsonya-kosárkákat, babapiskótát, rózsaszín és sárga cukormázzal bevont aprósüteményt, és virág alakú tortát. De, sajnos, a szendvicseket sem hagyhatjuk ki, bár olyan hétköznapiak!
Drága Anne, a hétköznapi szendvicseket is fel lehet ám dobni, és szerintem a babapiskóta hétköznapi. Bár, franciául macskanyelvnek hívják, és úgy már sokkal költőibben hangzik. 😁
A listán szerepel a képesség, hogy segít másoknak felismerni az érzéseiket és beszélni róluk, ill., hogy képes meglátni a sötétséget (azaz a nehéz pillanatokat, érzéseket) anélkül, hogy meg akarná javítani, magyarán elfogadja a helyzetet olyannak, amilyen, nem menekül el a negatívnak tartott érzések elöl sem.
Erre két példa is van a regényben:
Egy szörnyű vihar után átmegy Mr. Harrisonhoz - időközben összebarátkoztak -, akinek egy villámcsapás miatt elpusztult a folyton csipkelődő és szitkozódó papagája, Rozsda, akit ennek ellenére nagyon szeretett. Rozsda Anne-t vörös hajú szemtelen nőszemélynek nevezte, de ő is sajnálja a madarat, mert tudja, mennyit jelentett a gazdájának, aki arra kéri, ne mondjon neki semmit. Anne pedig csendben marad.
Az iskolába és Avonlea-be új gyerekek érkeznek, köztük Paul Irving (Miss Lavendar volt udvarlójának a fia), aki ugyanúgy szeret ábrándozni, mint Anne, akinek mesél a barátairól, a Sziklaemberekről, és mindig azt mondja neki, hogy Anne megérti őt. Paul is egy kis 4.
A nagymamája (vele él, mert az apját Bostonhoz köti az üzlet) szolgálója, Mary Joe viszont dilinósnak tartja, ahogy Anne-t is, amikor meghallja, mikről beszélget a kisfiúval. Lucy Maud Montgomerynek ez a véleménye róla:
Hegyen-völgyön, patakparton az öröm soha el nem hervadó rózsái virítottak, a napot sohasem homályosították el a bánat felhői, az édes hangon csilingelő csengők sosem játszottak hamis dallamot, és mindenütt csak rokon lelkekre talált az ember. E föld elhelyezkedésének ismerete - "a naptól keletre, a holdtól nyugatra" - felbecsülhetetlen értékű tudomány, amelyhez nem lehet csak úgy, bárhoz hozzájutni. A jó tündérek születésükkor jutnak e kincs birtokába, s ezt nem kezdik ki a múló évek, nem fosztanak meg tőle. Ha választhatunk, jobb ezzel az adománnyal egy padlásszobában, mint enélkül egy palotában élni.
Ezt nevezik prózaian úgy, hogy valakinek gazdag belső világa van, és vannak, akik olyan címkéket aggatnak ránk, mint: furcsa, dili(nyó)s, különc, álmodozó. Mára már megtanultam, hogy ezt bóknak kell venni.
Itt kipipálhatjuk azt a készséget, hogy teret ad másoknak, hogy csak (önmaguk) legyenek, legyen szó Mr. Harrisonról, Mrs. Lynde-ről, Marilláról, Paulról, Dianáról vagy bárki másról.
Paul Irving, pedig a következőket mondja, miután megtudja, hogy az apja feleségül veszi Miss Lavendart, akivel már ő is összebarátkozott:
- (...) Mrs. Lynde meg azt mondta, hogy mindenestül helyesli ezt a házasságot, és szerinte nem kizárt, hogy most, hogy Miss Lavendar férjhez megy, a fura bogaraival is felhagy, és olyan lesz, mint más normális ember. De remélem, hogy ez nem így lesz, mert, tudja, tanárnő, én szeretem Miss Lavendar bogarait. És nem akarom, hogy olyan legyen, mint más ember. Anélkül is túl sok egyforma ember van a világon. Ön megérti, tanárnő.
Az utolsó előtti mondaton jót nevettem, mert az egyik dolog, amit egy 4 már messziről kiszúr, az a hamisság, amikor valaki nem önazonos és inkább lesz olyan, mint mások, nehogy kilógjon.
Érdekes, hogy találkoztam már Kurt Cobain híres mondásának olyan értelmezésével az sx4 esetében, hogy itt jelentkezik a gyűlölete, hogy inkább utálják azért, amilyen, mint olyannak szeressék, amilyen nem. Én ezt nem így érzem, de ebbe is sok mindent bele lehet magyarázni attól függően, ki hogyan látja a világot és mennyire elfogult. Pl. Wenzes (aki INFJ Life Coach) is többször idézte már a videóiban, ő nem is 4 😁, és csak egy-két régi enneagramos videója van, ahol viszont nem is említi.
Marilla is belátja, hogy van előnye annak, ha valaki más:
Talán rájött arra, hogy végül talán jobb is, ha valaki, mint Anne „az isteni képesség és látás” adományával született, azzal a tehetséggel, amit a világ sem nem adhat, sem nem vehet el, és aki ilyen, az mindent másként lát; meglátja a dolgok lényegét, méghozzá mennyei fénybe vonva, olyan dicsőségben és frissességben ragyogva, amely láthatatlan marad azok előtt, akik – mint Negyedik Charlotta és jómaga – csak a próza oldaláról közelítik meg.
Tehát az önazonosság számunkra alap. Először csak felhúztam a szemöldököm, amikor Richard Rohr és Andreas Ebert könyvében olvastam, hogy a szív triádba tartozók (2, 3 és 4) páváskodnak 🦚, majd a 4-nél is belefutottam. Aztán rájöttem, hogy talán vannak, akik tényleg csinálják, de a 4 éppen arra büszke, hogy ő nem játssza meg magát (ahogy már említettem). Jót nevettem azon, amikor eszembe jutott, hogy van egy pólóm, amin két páva sziluettje is van, így most lebuktam. 😁 Gilbert Blythe-nak éppen az tetszik Anne-ben, hogy nem kényeskedik, nem játszmázik, mint a többi lány. Akkor hol itt a páváskodás? 🦚 😔
Negyedik Charlotta pedig olyan akar lenni, mint Anne, alig várja, hogy meglátogassa őket, mert akkor megfigyelheti, Anne hogyan tartja az állát, hogyan beszél, hogyan jár:
Egy egész hét, ami alatt Anne-t tanulmányozhatja; ezután már biztos, hogy úgy mozog és viselkedik majd, mint ő.
Az érzelmi és mentális erősségre nagyon jó példa a vihar érkezése, amikor Anne gyorsan kapcsol és időben hazaküldi a gyerekeket, otthon pedig ő az, aki az ikrekkel van, míg kint tombol a jégeső és a vihar, míg Marilla láthatóan jobban retteg.
Nagyon leírásban említik, hogy í 4-ek intuitívak, és vanna, ahol kiemelik, hogy érzelmi intuíciójuk van. Először én is csak néztem, hogy mi ez? Utána rájöttem, arra gondol, hogy könnyen ráhangolódunk másokra. Csakhogy nincs olyan szerintem, hogy érzelmi intuíció, intuíció van, amije viszont mindenkinek van, függetlenül attól, hogy 4, szuperérzékeny vagy sem. Lucy Maud Montgomery írja, hogy Anne "ösztönösen ráérez" valamire. Ez az, amikor csak úgy, a semmiből jön egy érzés vagy egy gondolat, és ez mindenki számára fejleszthető.
Egyetlen 4 dolog van a regényben, ami nem egészséges, bár itt jól sül el. A 4-ek úgy gondolják, hogy egyszer majd megérkezik a nagy szeretet az életükbe, amit nem kaptak meg gyerekként és ez fogja őket megmenteni. A történetben éppen Stephen Irving a megmentő, még a fejezet címe is az: A királyfi visszatér az elvarázsolt kastélyba. Jaj! Ha nem ismered az enneagramot, nem érted az ellenkezésem, de éppen ezt írtam múltkor Steve Jobs kapcsán, hogy ő a kütyüjei által kapta meg azt a szeretetet, amit a vér szerinti családja megtagadott tőle, de hogy erre nem ez a megoldás. Tudom, hogy csodálatosan romantikus a regényben, de a valóságban nem szabad erre alapozni, hogy majd jön valaki/valami és akkor minden fantasztikus lesz.
Anne is erre utal, amikor Dianával beszélget és szinte szóról szóra megegyezik azzal, amit Steve Jobsnál idéztem:
Egész gyermekkorom magányosan, szeretetre éhesen telt el. Csak most kezdek rájönni, milyen magányos, szeretet után sóvárgó lehetett a szívem. Senki sem törődött velem, senkinek sem voltam fontos. Igazán szerencsétlen lettem volna, ha nincs az a magam teremtette álomvilág, amit benépesítettem barátokkal, és megtöltöttem azzal a szeretettel, amire vágyódtam. De minden megváltozott, amikor a Zöldmanzárdos-házba vetett a jó sorsom. És aztán találkoztam veled. Te nem is tudod, mit jelentett nekem a barátságod. Itt és most szeretném megköszönni, drágám, azt a szívből jövő., forró szeretetet, amit mindig is kaptam tőled.
Ígértem, elmondom, Claudio Naranjo miért nem bánt kesztyűs kézzel a 4 leírásában. Elöljáróban elmondom, hogy a PersonalityMax nagy tesztje szerint 1%-on múlt, hogy 4 vagyok és nem 8, a TriType-omban is van 8, és tudom, hogy sok közös tulajdonságunk van. Naranjo chilei pszichiáter és sx8 volt, az exe pedig sx4. Nem ismerem a részleteket, de Naranjo nemcsak az sx 4-en, hanem általában a 4-eken is bosszút állt a leírásaiban, magyarán elfogult, és ezt a többi szakértő és guru nem tudja, vagy csak nem veszi figyelembe. És nem az az enneagram és minden egyéb önismereti eszköz célja, hogy ne legyünk bosszúállóak? Hogy próbáljuk meg leküzdeni a hibáinkat? Az sx 8-t Naranjo nagyon szépen kimosdatta, és most SPOILER következik. A Wikin három irodalmi példát hoz, Henry Fieldingtől Tom Jonest és Dosztojevszkijtől (egy 4-től!!!) kettőt. A félkegyelműt még nem olvastam, ott már kevésbé kedvesnek írja le Rogozsint, azonban A Karamazov testvérekben egyértelműen azt bizonygatja, hogy Dmitrij bár szenvedélyes és intenzív személyiség, de nem lenne képes gyilkolni. Nyilván sok időbe telt, míg megtalálta a megfelelő sx8-okat, akik mégsem olyan elvetemültek, Richard Rohr és Andreas Ebert viszont példaként hozza a 8-nál Sámsont.
Vagy a kortárs irodalomból és popkultúrából ott van Tyler Durden. 😁 Ó, bocsánat, ő csak a narrátor
Végül egy idézet az avonleai anyukák beszélgetéséből:
- Anne szerint Paul lángész - mondta Mrs. Sloane.- Hát, az lehet. ezektől az amerikaiaktól bármi kitelik - felelte Mrs. Andrews, aki ezt a szót csak hétköznapi szóhasználatban ismerte: a hóbortos embereket nevezték "különös lángésznek". Nyilván Mary Joe-val értett egyet, miszerint a lángész az, akinek hiányzik egy kereke.
Ezt az ábrát nemrég találtam a Pinteresten, és nézzük csak, mi mindene van Anne-nek, ami a mások által dilisnek tartott spektrumba helyezi:
- metaforákban és szimbólumokban gondolkodik (és beszél) ✔
- intenzív kíváncsiság vezérli ✔
- eltérés az érzékelés területén (szuperérzékeny, tehát neurodiverz, másként működik az idegrendszere, sokkal többet érzékel) ✔
- érzelmi érzékenység (ez általában minden 4 leírásánál ott szerepel) ✔
- kreatív gondolkodás ✔
- szüksége van időre, hogy egyedül legyen, elmélkedjen ✔
- észreveszi a részleteket (ez is a szuperérzékenységgel jár) ✔
- gyorsan kapcsol vészhelyzetben ✔
- keresi az újdonságot (mindent másként csinál, mint mások) ✔
- Marilla - kezdte Anne ünnepélyesen, de vidáman csillogó szemmel -, úgy nézek én ki, mintha elment volna az eszem?- A szokásosnál nem jobban - mondta Marilla, a gúny leghalványabb árnyalata nélkül.
A szuperérzékenyek neurodiverzek, mert másként működik az idegrendszerük, és ez nem feltétlenül jár mással, pl. autizmussal, ADHD-vel vagy egyéb eltéréssel. A neurodivergencia az, amikor valakinél diagnosztizáltak valamilyen eltérést (ADHD-t, autizmust, diszlexiát, számolászavart stb.-t)
És most meg fogsz lepődni, ugyanis felsoroltak több olyan megnevezést, amit ide szoktak sorolni, többek között a PTSD-t is! Ráadásul az ADHD egyik jellemzője az álmodozás, amelyben Anne Shirley jó eséllyel olimpiát nyerne. Ezeket azért osztom meg, mert sokan, ha meghallják a neurodiverz, az autizmus szavakat vagy az ADHD-t, rögtön egy olyan ember jut az eszükbe, mint a Holdkóros Tonho, ha emlékszel még A homok titkai c. brazil szappanoperára. Mindhárom kurzus során (az egyikükkel egy másikban is találkoztam, társoktatóként) három olyan nőt láttam, akikre azt mondjuk, teljesen normálisak, pedig ADHD-sek és/vagy autisták.
Látod, Anne-nek is számos ilyen tulajdonsága van, mégis milliók rajonganak érte. Lehet, éppen Te is.
Ahogy írtam, ez egy spektrum: van, akit diagnosztizálnak; van, akit nem, de attól, hogy valóban megállapították nála egyiket vagy másikat (és milyen mértékben jelentkezik nála), ő nem kevesebb, mint a többiek, csak más. És ahelyett, hogy a neurotipikusok (akiknek normálisan működik az idegrendszere - most is, akinek nem inge, ne vegye magára) ráaggatnának egy címkét (dilis, hülye, idióta stb.), miközben semmit sem tudnak róla, csak annyit, hogy pl. autista vagy ADHD-s, elkönyvelik anélkül, hogy némi hajlandóságot tennének, hogy megismerjék, miben más az illető, mint ők.
Bízom benne, hogy sikerült egy kicsit Anne személyiségén keresztül jobban megérteni a 4-eket, ezért is választottam őt, mert sokan ismerik és szeretik. Ha mostanában tudtad meg, hogy Te is 4 vagy, akkor őszintén remélem, hogy ez a bejegyzés segített felismerni, milyen sok pozitív tulajdonságod van, mennyi mindenben vagy jó és miért alakult ki a negatív kép rólunk. Egyébként a Káin az egyik kedvenc könyvem. 😁😈
Az idézetek a Könyvmolyképző Kiadó 2008-as kiadásából vannak, melyet Szűr-Szabó Katalin fordított.
A korábbi bejegyzéseim a regényről:
A három kurzus a LinkedIn Learningen:
.jpg)
Bejegyzések
0 hozzászólás