Főszereplője, a tizennégy éves Sofía egyedül utazik busszal a szülővárosából, Villa Gessellből Buenos Airesbe. Ez talán nem is olyan meglepő (kivéve a mellette ülő pletykafészket), azonban Sofía nemrég veszítette el az édesanyját, akivel születése óta élt, és most útnak indult, hogy életében először találkozzon az apjával, akinek csupán a nevét és a címét tudja: Lucas Marittano, 25 de Mayo 183, 11. emelet, F lakás.
Sofía leszáll a buszról, majd miután útba igazítást kap, becsönget abba a bizonyos F lakásba, ahol egy férfi nyit ajtót:
- Tessék!- Te vagy Lucas? - érdeklődik a lány.- Igen.- Én.... Sofía vagyok.Megtorpan. Attól fél, hogy a fickó becsukja az ajtót és elfut. De ha továbbra sem mond mást, akkor ugyanez a veszély áll fenn. Inkább nekigyürkőzik.- Azért jöttem, mert megadta... a címedet az anyukám. Az anyukámat Laura Krupswickznek hívták. Villa Gessellben ismerkedett meg veled.A férfi összeráncolja a szemöldökét, mint aki elgondolkodik, de úgy látszik, mintha tudná, miről van szó, mert bólint. Ez az. Most vagy soha!- Hát... Azt hiszem, te vagy az apukám.
Sofía érkezése hidegzuhanyként éri a férfit, akiről kiderül, hogy évek óta nős. Felesége, a sikeres Fabiana pedig egyáltalán nem fogadja kitörő örömmel a lány érkezését, aki azonnal meg is érzi ezt rajta. Mindhármuk élete alaposan felfordul, és mindannyiuknak szembe kell nézniük bizonyos dolgokkal és önmagukkal egyaránt.
Lucas nem sokkal a Laurával való találkozása után írt egy könyvet, mely azóta is sikeres, majd egy másikat, mellyel egy nemzetközi versenyre nevezett be, melynek nyertese háromszázezer dollárral lesz gazdagabb. Ennyiből áll az élete. Fabiana naponta eljár dolgozni, Sofía érkezése óta még korábban is elindul reggelente, Sofía pedig próbálja megérteni a helyzetüket, miközben új iskolába kerül, ahol újabb kihívásokkal szembesül.
- Te mindig ilyen fura vagy, vagy csak engem tisztelsz meg a bogaraiddal?
Eduardo Sacheri regénye nem habos-babos, cukormázas történet, a szereplői ugyanolyan hétköznapi emberek, mint bármelyikünk. Mindannyiuknak megvannak a maguk hibái és jó tulajdonságai egyaránt.
Tény, hogy az életüket egy nem mindennapi fordulat kavarja fel, azonban sokszor ezeket a fordulatokat később teljesen másként látjuk. Ahogyan ők is.
Lucas és Sofía között fokozatosan alakul ki a bizalom, érezni, ahogy egymás felé tapogatóznak, ahogy szeretnék jobban megismerni a másikat, és az volt az érzésem, hogy nagyon gyorsan megkedvelték egymást. Mindketten zárkózottabb típusok, lassabban nyílnak meg, és éppen egymásra van a legnagyobb szükségük, hogy tovább léphessenek az életükben. Ennek a fokozatosan egymás felé fordulásnak lehetünk tanúi.
A regény nincs tele fordulatokkal, sokszor egyszerűen csak a mindennapjaiknak és az érzéseiknek vagyunk tanúi, ám ez is éppen elég ahhoz, hogy kíváncsivá tegyen és várjuk a következő fejezetet.
Évezredek óta folyamatosan kutatjuk: milyen is a boldogság? Beszéltek és írtak már róla filozófusok, pszichológusok, tudósok, írók és sokan mások egyaránt. Hogy milyen is valójában? Éppen olyan, melynek mi is tanúi lehetünk a regényben. Mert tényleg ilyen a boldogság.
Szeretettel ajánlom Mindenkinek, aki egy rövid, ám tartalmas, szívmelengető és elgondolkodtató olvasmányra vágyik. Mert Argentína nemcsak a szappanoperák egyik hazája, hanem nagyszerűi szerzőik is vannak, amilyen Eduardo Sacheri is.
Portörlés közben mindig a kezembe került a regény, mivel rá van fektetve az egyik polcon álló könyveimre, és valahányszor kivettem, éreztem, hogy jó lenne újraolvasni. És milyen jól tettem, mert nemcsak egy szívmelengető olvasmányt kaptam újra, hanem ismét belefutottam önmagamba, a tizennégy éves Sofía személyében. Ilyen a szinkronicitás.
És egy újabb bestiákokkal is találkoztam a tramezzinik szóban.
Sofía hirtelen megérti, hogy ilyen a boldogság.
Eduardo Sacheri: Ilyen a boldogság
Eredeti cím: Ser feliz era esto
Fordította: Smid Bernadett
208 oldal
Agave Kiadó, 2016
Bejegyzések
0 hozzászólás