május 21, 2025

Heinrich Mann - Ronda tanár úr

Heinrich Mann Ronda tanár úr c. regénye szintén régi hiányosságom volt, pedig tavaly, míg Az isteni Marlenét olvastam, megnéztem a Kék angyalt, mely a mű alapján készült - némi változtatásokkal.

Diákként, és az iskolán kívül is a későbbiekben, hajlamosak vagyunk valakit valamilyen csúfnévvel illetni, leginkább viccből, és vannak esetek, amikor már nem is emlékszünk az illető valódi nevére, csak a gúnynevére.

Ezek közé tartozik Ronda tanár úr is, aki huszonhat éve tanít a városi középiskolában, és mindenki - a város apraja-nagyja - ezen a néven ismeri. A tanárt, természetesen, zavarja mindez és az iskolában azon van, hogy megbüntesse, "pácba" ültesse az elkövetőket. Ennek azonnali módja, hogy dutyiba küldi őket (az osztályteremből nyíló öltözőbe), ill. fogós kérdéseket tesz fel a diákjainak.

Most is épp egy ilyen helyzet áll elő, amikor Schillerből irat dolgozatot a hetedikesekkel. A dolgozatok között azonban érdekes felfedezést tesz. Lohmann füzetében egy szokatlan verset talál, melyet a fiú egy Fröhlich Róza nevű színművésznőhöz írt. Ronda nyomozásba kezd, ki is lehet ez a művésznő és honnan ismeri a fiú, akit már régóta meg akar csípni.

Ronda tanár úr a legnagyobb lelki nyugalommal ölbe tett kezekkel nézett el a meggörbült nyakak fölött. Az mindig jó nap volt, amikor "megcsípett" valakit, különösen ha olyan valakit, aki a csúfnevét kimondta. Sajnos, már két esztendeje, hogy egyetlenegyet sem sikerült "megcsípnie" a sunyi csúfolódók közül. Ezek sovány esztendők voltak. Az évek aszerint voltak soványak vagy kövérek, amint Ronda "megcsípett" néhányat vagy pedig "nem tudott bizonyitani".
Ronda, aki tudta, hogy a diákok a háta mögött ellenségei, hogy becsapják és gyűlölik, úgy bánt velök, mint halálos ellenségeivel, akik közül sohasem lehet eleget "pácba ültetni" és megbuktatni a vizsgán. Mivel egész életét iskolában töltötte, a diákokat és csip-csup ügyeiket sohasem tolhatta ki a tapasztalt ember perspektívájába. Oly közelről látta őket, mintha hasonszőrű lenne és csak véletlenül jutott volna a hatalomhoz és a katedrára. Úgy beszélt és gondolkozott, mint ők, használta a csibészkifejezéseket, az öltözőt "dutyi"-nak hívta. (...)
Mivel neki magának merevek voltak a tagjai, ugyanezt követelte meg az intézet minden egyes növendékétől is. A fiatal agyvelők és fiatal izomzatok folytonos mozgási vágya, teljesen idegen maradt tőle. Ronda elfelejtette és sohasem tudta megérteni a diákoknak, ezeknek a fiatal csikóknak hancúrozását és dübörgő kedvét, a hirigeléseket, a csínyeket, azt, hogy egymásnak néha jókora testi fájdalmakat okoznak és annyi fölösleges erőt és bátorságot pazarolnak haszontalan és értelmetlen dolgok véghezvitelére. Ha büntetett, nem azzal az előre megfontolt fenntartással tette, hogy: "ti huncutok vagytok, ez igy van jól; de azért fegyelemnek mégis kell lenni"; hanem komolyan büntetett, a fogát vicsorítva. Mindaz, ami az iskolában történt, Ronda számára véresen komoly volt és az igazi élet erejével hatott. A hanyagságot egy mélyen elzüllött, semmirekellő polgár romlottságához hasonlította, a figyelmetlenséget és nevetést az államhatalom ellen való erőszaknak minősitette, egy békarakéta a forradalom szellemét reprezentálta és a "csalási kísérlet" minden időkre megbecstelenítést vont maga után. Ilyen esetekbe Ronda belesápadt. Ha valakit a dutyiba hesselt, úgy érezte magát, mint egy zsarnok, aki megint egy csomó országháborítót küldött gályarabságba és a félelem és győzelem érzésével, korlátlan hatalmát, de egyúttal a saját pusztulásának viharát is érzi. És a "dutyi"-ból visszajötteket és mindazokat, akikkel valaha is baja volt, Ronda sohasem felejtette el.

Nyomozása végül sikerrel jár, és eljut a Kék Angyal nevű szórakozóhelyre, ahol Fröhlich Róza is rendszeresen fellép (énekel) a vendégek legnagyobb örömére. A fellépők közé tartozik még egy kövér artista házaspár, akik mindig Róza előtt mutatják be produkciójukat.

Ronda tanár úr (Emil Jannings) és Lola Lola (Marlene Dietrich)

Ronda, a város erkölcseinek védelmezőjeként, úgy látja, Fröhlich Róza színművésznő őnagysága nem méltó olyan emberek társaságára, mint a Kék Angyal rendszeres vendégei (beleértve a diákjait is), így esténként a művésznő öltözőjében találjuk, akinek megtetszik ez a különös ember.

Miközben Ronda Rózát igyekszik megvédeni a városiak faragatlanságától, nem feledkezik meg a három renitensről sem a hetedik osztályból, akik rendszeresen látogatják a Kék Angyalt: Ertzumról, Kieselachról és különösen Lohmannról, akiket továbbra is nyakon akar csípni, főleg utóbbit.

Hamarosan valóra válik Ronda álma, megkezdi bosszúhadjáratát a város lakóin, akik korábban csak gúnyolták őt.

Ronda nem tud arról, hogy azok, akik már régen kikerültek az iskolapadból, ám még mindig a gúnynevén emlegetik őt, ezt már csak szeretetből teszik és mintegy nosztalgiával.

Ezért is jutott eszembe, miért veszélyes, ha valakit - nagyon sokszor csak viccből - gúnyolunk. Nem tudhatjuk, ő mit érez, mit gondol, milyen sebeket okozunk neki ezzel.

Ronda tanár úr egyfajta erkölcscsőszként tünteti fel magát, és az idézetből is kiderül, milyen mereven gondolkodik. Megvan a saját elképzelése a helyes viselkedésről, és azt szeretné, ha mások is így gondolkodjanak, viselkedjenek. Ezt a megszállottságát csak fokozza, amikor megismeri Rózát.

Eleinte még nem voltam teljesen biztos benne, azonban a későbbiekben egyértelműen Edmond Dantèst juttatta eszembe, aki ugyanúgy a bosszúja megszállottjává vált, ahogy Ronda. Egy újabb nem egészséges személyiségű INTJ sx4.

- Egy dolog mindenesetre biztos: Az, hogy aki a legmagasabb és legfényesebb ormokra hág, annak ismernie kell a szakadékokat s a legsötétebb örvényt is.

Heinrich Mann nagyszerűen ábrázolja a szereplők jellemét, és a regény során bebizonyítja, hogy sokszor csak feltételezéseink vannak valakiről, és nem is ismerjük, el sem tudjuk képzelni, milyen is valójában, mi mindenre lehet képes. És az is megtörténik, hogy a korábban bálványozott személy egyszer csak a porba hull.

Heinrich Mann kisregénye ma is elgondolkodtató olvasmány azok számára, akik szeretik feltenni a Miért? kérdést. Mert nem mindig a Hogyan? a legfontosabb, hanem a Miért? Miért teszi azt Ronda, amit tesz, és miért választja Róza éppen a tanárt? Sikerül-e a tanárnak "pácba" ültetnie a három renitenst? Mindezekre a kérdésekre is választ kapunk, miközben elgondolkodhatunk azon, helyesen cselekedtek-e a szereplők? És vajon megérte-e?