Hastingset kiszuperálták a frontról, majd néhány hónapot egy szanatóriumban töltött, amikor összetalálkozik az egyik régi ismerősével, John Cavendishsel. Utóbbi idősebb nála, azonban Hastings gyerekkorában többször is megfordult John mostohaanyja stylesi birtokán. John meg is hívja Stylesba, ahol népes társaság fogadja.
A birtokon él John a feleségével, Maryvel, aki a földeken dolgozik. A ház lakói között találjuk John öccsét, Lawrence-et, Cynthia Murdoch-ot, akit a ház úrnője vett szárnyai alá, és most a tadminsteri kórház gyógyszertárában dolgozik. A ház úrnője, a háború miatt felfogadott egy titkárt, Alfred Inglethorpe-ot, és mostohafiai legnagyobb megdöbbenésére, nemrég feleségül ment a nála jóval fiatalabb férfihoz. Inglethorpe legnagyobb ellensége, a felesége társalkodónője, Evelyne Howard, aki egyszerűen számítónak tartja a férfit.
Hastings is érzi, hogy valami nincs rendben a családban, majd egyik nap Evelyne Howard otthagyja őket, miután összeveszett Emily Inglethorpe-pal. Előtte azonban még figyelmezteti Hastingest:
- Vigyázzon rá, Mr. Hastings. Szegény Emily! Ezek itt mind hiénák... mindannyian... Tudom én, mit beszélek! Egy sincs közöttük, akinek ne a pénzére fájna a foga. Én vigyáztam rá, amennyire csak tudtam. Most, hogy már nem leszek útban, majd rávetik magukat.
Hamarosan a ház úrnője meghal. Vajon tényleg megmérgezték? Vagy természetes halállal halt meg? Mivel az elhunyt szeretett jótékonykodni, másoknak segíteni, a falu egyik házába befogadott néhány belga menekültet, köztük a rendőrségtől már visszavonult Hercule Poirot-t is, akit Hastings ajánl John Cavendish figyelmébe, hogy segíthet kideríteni az igazságot.
Poirot külseje meglepi a ház lakót, hiszen nem is sejtik, hogy az alacsony, jellegzetes bajszú, mindig elegáns piperkőc valójában egy zseniális detektív. Ill. volt annak idején Hastings elmondása szerint, mivel a kapitány sem mindig bízik barátjában, amit természetesen nem mond el neki.
Hamarosan a rendőrség emberei is megérkeznek, akiket Poirot is nagyon jól ismer.
Agatha Christie már ebben a regényében is remekül mozgatja a szálakat, fokozatosan adagolja az információkat, miközben képes alaposan összezavarni a ház lakói mellett az Olvasót is. Olykor még a nagy Hercule Poirot is elakad, azonban a kis szürke agysejtjei most sem hagyják cserben és fényt derít mindenre.
- Én sem értem. Mondom magának, mon ami, nekem is rejtély. Nekem... Hercule Poirot-nak!
Néhány éve már olvastam a regényt, és nem egészen emlékeztem a gyilkosra, majd egyik este az én kis szürke agysejtjeim is adtak egy ötletet, és igazuk lett.
Agatha Christie nagyon jól tudja már itt is, hogyan szögezze az Olvasót a lapokhoz, annak ellenére, hogy a legtöbb fejezet meglepően hosszú, azonban ez egy cseppet sem zavaró.
Ha valaki most szeretne megismerkedni a krimi királynőjével, ill. a nagy Hercule Poirot-val, esetleg már ismeri őket és egy izgalmas olvasmányra vágyik, ezúttal sem fog csalódni.
Kétségkívül a kis embernek nagy esze van.
Úgy tűnik, az angol nyelvű kiadók pedig rájöttek, milyen borítókkal vonzhatják magukhoz az erotikus bestsellerek rajongóit is. A második miatt ki is teszek egy 🔞 karikát. Sajnos, az ezt a műfajt kedvelők igencsak csalódni fognak, ha elolvassák a regényt. A látszat, jelen esetben a borító, igencsak csal. Én szóltam. Bár ki tudja, talán rájönnek, hogy ezt a műfajt is szeretik, és Poirot már ebben is felcsap kerítőnek.
Agatha Christie: A titokzatos stylesi eset
Eredeti cím: The Mysterious Affair at Styles
Fordította: Dezsényi Katalin
258 oldal
Európa Kiadó, 2011
Bejegyzések
0 hozzászólás