Fordította: Szabó Lőrinc
A nap izzó gömbjét fejéről
a föld legördítette már
s az est békés tüze az égről
mindjobban a tengerbe szállt.
Jött a csillagok szikra-ezre,
és a köröttünk mindenütt
növő éjt magasba emelte
nedvesen csillogó szemük.
A mennyei patakok útja fönt
s lent teltebben csobog
és a hőségtől szabadulva
a szív könnyültebben dobog,
mert édes borzongás futott a
Természeten át – mintha víg
forrásvíz érintette volna
forró és fáradt lábait.
Vers: Babelmatrix
Unsplash - Nicolas Cortois
Bejegyzések
0 Hozzászólás
Köszönöm, hogy itt vagy.
Neked más a véleményed? Hibát találtál? Szólj hozzá(m) bátran :).