Hetek óta tervben volt ennek a bejegyzésnek a megírása, mivel az utóbbi időszakban sok dologtól megcsömörlöttem, és az okát is megtaláltam. Erről is lesz szó bővebben.
Amikor három éve elkezdtem gyógyulni, szembenézni a traumák okozta dolgokkal az életemben, majd egyre jöttek az e-mailek a különböző ingyenes online summitokról és hasonló eseményekről, mindegyikre feljelentkeztem, és a legtöbbször kutya kötelességemnek éreztem, hogy az alatt a két, öt vagy hét nap alatt minden áldott nap leüljek a laptop elé és megnézzem az adott napi beszélgetéseket. Akkor is, ha egy napra akár hatot is beraktak, és nagyon megterhelő volt lenyomni őket. Később már szelektáltam, ám még ekkor is belefért több 30-80 perces videó. Ilyenkor tudtam, hogy kevesebbet olvasok, de majd utána behozom a lemaradást, most ez a legfontosabb. És valóban rengeteg felismerésre jutottam ezekből, sokat tanultam és gyógyultam.
Csakhogy szeptemberben kezdett eltűnni a lelkesedésem, és már inkább a kötelességérzet erősödött, ami átalakult csömörré. Nemrég megtudtam, hogy ez is átfordulhat negatív irányba. Mindannyiunknak van egy szintje, amit képes befogadni, feldolgozni, és itt is a mérték a legfontosabb.
Belekezdtem egy ötnapos sorozatba, ami a másodikon már kevésbé hozott lázba, és nem is folytattam, a visszanézési lehetőséget is kihagytam. Utólag rájöttem, azért történt, mert már túl vagyok azon a fázison, amikről szó volt.
Már nem is jelentkeztem fel újabbra és le is iratkoztam az ilyen e-mailekről.
Aztán nemrég (a hét elején) kaptam egy e-mailt valakitől 16:20-kor (picit később olvastam el), hogy másnap az asszertivitásról tart egy előadást 10:00 órától. Nagyon fáradt voltam már, amikor olvastam, és őszintén szólva, nem szeretem, amikor valaki az utolsó előtti pillanatban szól. Mindenesetre, belefért a másnapomba, így a reggeli dolgokat úgy intéztem, hogy 10 körül ott üljek a laptop előtt.
Pár perccel 10 óra után megnyitottam az e-mailt, és megvilágosodtam, hogy ez egy újabb egynapos summit, amire előbb fel kell jelentkeznem, és miután megkaptam a visszaigazoló e-mailt, kezdhetem el nézni a videókat. Ahogy már említettem, fáradtan olvastam előző nap az e-mailt. Ekkor azt mondtam: Elég volt. Kiléptem az oldalról, megnéztem az e-maileket, kikapcsoltam a laptopot, elmosogattam (ez nem fért már bele) és inkább kitakarítottam.
Másnap pedig erről a levelezési listáról is leiratkoztam. Miért? Így voltam asszertív, kiálltam magamért, és közben rájöttem, hogy a YouTube-on már éppen elég embert követek, akiktől rengeteget tanultam, és bármikor megnézhetem a videóikat. Félreértés ne essék: nagyon jók ezek az online események, csak nekem már sok volt belőlük. Ideje továbblépni.
Azóta megtudtam, hogy a gyógyulás is válhat függőséggé, hogy még egy summitra, online eseményre feljelentkezem, még ezt a videót megnézem a YouTube-on, azonban eljön a pillanat, amikor sokkal fontosabb, hogy már a tanultakat többször ültessük át a gyakorlatba. Pl. ha jön valami, felismerjük a mintát és másként reagáljunk, mint régen. Igen, ezen még én is dolgozom, mert nem mindig sikerül.
December első három hete sok váratlan eseményt hozott, és bár tudtam, hogy Ez is elmúlik, megoldódik és pár nap (pár hónap, pláne pár év) múlva már nem fog számítani, volt, hogy pufogtam. Ilyenkor üdvözöltem a Szörnyellám, majd a sokadikon már csak nevettem, és sokkal jobb volt.
Közben a YouTube-on már feljött egy Így tervezd meg a jövő éved című videó, amit természetesen meg sem néztem és messziről kerülöm az ilyeneket. Már az első ilyen bejegyzésemben is megírtam, hogy nem lehet mindent megtervezni, van, hogy jön valami váratlan, és az felborítja egy kicsit a dolgokat.
Ha pedig valaki már a tervezést is megtervezi, mint Joy a Míg a jackpot el nem választban, az már nem egészséges. Senkit sem beszélek le a tervezgetésről, a listaírásról, csak számítsunk arra, hogy nem biztos, hogy minden úgy alakul, ahogy terveztük, és nagyon fontos, hogy rugalmasak tudjunk maradni. 😉Ahogy az egyik tanárom mondta: Things happen.
A selejtezés kapcsán jött fel egy olyan videó (nem néztem már meg), hogy: A selejtezés sötét oldala: senkinek sem kellenek a cuccaid. Ezzel nem teljesen értek egyet, ugyanis nagyon sokan örülnek a kiselejtezett cuccoknak, feltéve, hogy ingyen adjuk. Ez(eke)t tényleg nekem adod? Ó, de cukorborsó vagy. Nem ítélem el ezeket az embereket, azonban egy jó emlékeztető, hogy ezt követően tudatosabban vásároljak.
Annak pedig semmi értelme, hogy ostorozzam magam, mert annak idején megvettem azokat a ruhákat, dolgokat, amik akkor és ott instant dopamint jelentettek, mert akkor és ott feltétlenül meg kellett vennem őket, nem hagyhattam ott őket. Azt a pénzt már valóban nem kapom vissza, és elfogadtam, hogy az akkori Andrea még nem úgy gondolkodott, mint az, aki később rájött, hogy már nincs szüksége rájuk. Mert folyamatosan változunk, és ez teljesen rendben van.
Nemrég láttam Jenny egy régi videóját, aki arról beszélt benne, hogy miért nem működnek a célkitűzős tartalmak (amikkel tele a padlás az internet) az INFJ-knél és az INFP-knél, ami nagyon elgondolkodtatott. Azt mondta, ez mindenkire igaz, aki a Myers-Briggs IN-típusai közé tartozik. Ha nem mozgat meg bennünk valamit az a dolog, nem kezd el vele játszani az intuíciónk, akkor nem fogjuk megvalósítani. És ez tényleg így van. Ezért gondolom azt, hogy ez valószínűleg a szuperérzékenyekkel is így van, akkor is, ha extrovertáltak és/vagy az érzékelők közé tartoznak az MBTI-ban.
Ha találkozom egy ilyen tartalommal, és nem kezdek el azonnal lelkesedni, vagy legalábbis elgondolkodni rajta, akkor nem fog működni. És van, hogy azonnal tudom, hogy az a tanács nem nekem való. Ez lehet bármi: pl. egyáltalán nem éreztem szükségét annak, hogy ősszel vegyek egy barna ballonkabátot, mert most az volt a divat, és már nem a bézs. Nincs ballonkabátom, van helyette más és más színű, ami nekem tökéletesen megfelel. Ilyen lehet az, hogy hány órakor kellene ennem, hogy ne hízzak. Pff. Egy szuperérzékenynél sokkal fontosabb, hogy egyen, amikor éhes, és ne a kalóriákat számolja és az órát lesse, mert - nagy valószínűséggel - úgyis felhasználjuk azt az energiát.
Végül a pozitívumok:
Nemrég lecseréltem a lámpámban a hideg fehér izzót meleg fehérre, és tényleg jobb ilyenkor ez a fajta fény. 700 Ft-ért találtam egy lámpaboltban LED-izzót, ami nagyon sokáig bírja.
Ha Te is azt érezted ősz óta, hogy lassabb vagy, azért van, mert a szuperérzékenyek jobban érzik, jobban alkalmazkodnak az évszakok változásához. Ősz óta én is jobban éreztem magam, bár egy ideje eléggé lelassultam, azonban megtanultam, hogy ez is teljesen rendben van. Sajnos, a karácsony és az év vége előtti időszak sem a lassulásról, hanem a hajtásról szól a legtöbb ember életében. 😕
Shayna Hillert az AVAIYA UNIVERSITY egyik sorozatában ismertem meg, és ha tudsz angolul, nagyon ajánlom az ingyenesen letölthető e-könyvét, a From Nervous to Nourishedet. Ehhez meg kell adnod a keresztneved és az e-mailcímed, utána töltheted le. Később Shayna küld egy e-mailt, hogy beleolvastál-e, ill. a továbbiakban is kaptam tőle e-mailt, azonban nem naponta. Ennyit igazán megér, mert ő is szuperérzékeny és a tanácsai használhatóak és ingyenesek, bármelyiket bármikor kipróbálhatjuk. Ráadásul még működnek is.😊
A blogszünetben olvastam Lisa Genova Fél testben, ép lélek c. könyvét, amit később bevittem egy antikváriumba, mert annyira nem szerettem a főszereplőjét, pedig a téma nagyon érdekelt. Mindenesetre volt benne egy jó ötlet, hogy töltsünk naponta rövidebb időt kint, ne csak bent poshadjunk. Akkoriban ezt meg is fogadtam, ám később már nem voltam kint annyit. Ez főleg a hidegebb időszakra vonatkozik. Aztán múlt héten a YouTube felhozta Gabrie'l videóját, és elhatároztam, hogy újra bevezetem ezt a szokást. Szombaton felfedeztem, hogy kinyíltak az ibolyák, úgyhogy a hétfői program ezek fotózása volt.
Egy félreértés tisztázása a szuperérzékenyek kapcsán:
Susan Cain írta a Keserédesben, hogy a szuperérzékenyek és az Enneagram 4 típusnál is (mert minden 4 szuperérzékeny, ám nem minden szuperérzékeny 4) találkoztam már azzal, hogy a Big Five tesztjén a neurotikusságnál nagyon magas szintet érnek el. Amikor kitöltöttem, nálam egész alacsony számot adott ki erre. Elgondolkodtam rajta, hogy nagyon sok esetben éppenséggel a szuperérzékenyek azok, akik a legjobban reagálnak egy-egy krízishelyzetben, képesek nyugodtak maradnak a káosz közepén is.
Egy irodalmi példa: az Anne az élet iskolájában c. könyvben, amikor jön a vihar, Anne nyugtatgatja az ikreket (még Davy is fél!), Marilla pedig végképp frászt kap.
Nekem is van hasonló élményem, ill. olyan, hogy nem fértem fel egy télen középiskolásként a buszra, így a hóesésben hazasétáltam, és azt a napot itthon töltöttem. Ezt sem nézné ki senki sem belőlünk.
Emlékeztetőül egy ilyen helyzetben: nagy levegő, és elő a Pollyannával. 😉
Számodra mi volt a legnagyobb felismerés idén? 😊
Ruhás kép: Unsplash - Sarah Brown
"A testi szépség mulandó. Időleges tulajdonság. De az értelem szépsége, a szellem gazdagsága, a szív gyöngédsége – ami nekem van – az nem fogy el, csak gyarapszik! Az évek számával nő! (...) Ha meggondolom, én nagyon, nagyon gazdag vagyok!"
Tennessee Williams: A vágy villamosa
.jpg)
Bejegyzések
0 Megjegyzés
Köszönöm, hogy itt vagy.
Neked más a véleményed? Hibát találtál? Szólj hozzá(m) bátran :).