május 10, 2023

Bernard Shaw - Pygmalion

Bernard Shaw színművét Szendi Gábor könyve juttatta eszembe, és úgy döntöttem, tizenkét év után biztosan mást fog adni, mint először. Ez bizony így is lett. Akkor azt írtam róla, hogy végig milyen jól szórakoztam, most viszont rájöttem, hogy egyáltalán nem olyan vicces az egész darab, ahogy gondoltam.

Egy nyári estén a londoni Szent Pál-templom oszlopai közt, a zöldségpiacnál keres az eső elöl menedéket néhány ember, akik hazafelé igyekeznek. A társaságban mindenféle embert találunk, és köztük egy férfi a noteszébe jegyzetel. Ezzel gyanút kelt a többiekben, azonban kiderül, hogy nem hekus, hanem elég bármelyiküknek megszólalnia, és ő már meg is mondja, honnan származik. A férfi ugyanis fonetikával foglalkozik, ő a híres Henry Higgins professzor. Itt ismeri meg az Indiát megjárt Pickering ezredest, akivel azonnal összebarátkozik. A társaság egyik tagja egy 18-20 éves virágáruslány, aki nem éppen szép beszédével vonja magára Higgins figyelmét.

A professzor azzal henceg az ezredesnek, hogy ő egy ilyen lányból hat hónap alatt hercegnőt farag, aki bármilyen előkelő társaságban megállja a helyét.

Másnap délelőtt Higgins Wimpole utcai lakásán épp Pickeringnek mutatja meg a munkaeszközeit, amikor a házvezetőnője egy fiatal nőszemélyt jelent be, aki nem más, mint a tegnap esti virágoslány, Eliza Doolittle, aki komoly elhatározással érkezett a professzorhoz:

A VIRÁGÁRUSLÁNY
Bótoskisasszony akarok lenni virágosnál. Nem akarok hóttig a kőrúton strihhelni a virágjajimmal. De nem kellek sehun, merhogy nem tudok finoman beszéni. Ő aszonta tennap, hogy meg tud tanittani. Hát jó. Itt vagyok. Megfizetem rendesen. Nem akarok én potyázni, minek piszkol akkor engem, mint valami kapcarongyot?

PEARCE-NÉ
Hogy lehet már ilyen buta liba? Azt képzeli, hogy maga meg tudja fizetni Higgins tanár urat?

A VIRÁGÁRUSLÁNY
Mé ne tunnám? Épp oan jól tudom, min maga, hogy az óráké fizetni szok az ember. Én is fizetek.

HIGGINS
Mennyit fizet?

A VIRÁGÁRUSLÁNY
(diadalmasan) No, csakhogy megszólalt! Sajdítottam én, hogy megörül neki, ha visszakaphat valamit abbul a nagy marék pénzbül, amit tennap odavágott. (Bizalmasan) Be vót csiccsentve egy kicsit - mi?

Elizának is vannak álmai, még akkor is, ha jelenleg semmi sem mutat arra, hogy ezek elérhetőek az ő számára is. Higgins hencegésében pedig felismerte a lehetőséget, ezért volt bátorsága másnap beállítani hozzá. Azonban a professzor nem veszi komolyan a kérését, ám újdonsült barátja emlékezteti előző esti szavaira:

PICKERING
No, erre kíváncsi vagyok, Higgins! Emlékszik, mit mondott tegnap? "Olyan hercegnőt faragok belőle, hogy megállja a helyét akármelyik nagykövet estélyén..." Ha szavának áll, azt mondom: le a kalappal, Higgins a legnagyobb élő pedagógus a föld kerekén! Vállalok minden költséget - és fogadok, hogy nem sikerül. Fizetem az órákat!
LIZA
Jó ember a kapitány úr. Köszönöm szépen.
HIGGINS
(nézi a lányt, s elfogja a feladat kísértése) Nehéz ellenállni... Olyan elragadóan ordenáré, olyan hátborzongatóan mocskos...
LIZA
(felháborodva tiltakozik) Hó-ó-ó... hohó-ó-óó! Még hogy mocskos vónék? Megmostam én a kezem is a képem is, mielőtt idegyöttem, meg én!
PICKERING
Annyit látok, Higgins, hogy nem fogja hízelgéssel elcsavarni szegény lány fejét.
PEARCE-NÉ
(gondterhelten) Ne tessék azt mondani. Sokféleképpen el lehet egy lány fejét csavarni. És senki olyan jól nem csinálja, mint a tanár úr. Akár akarja, akár nem. De remélem, nem tetszik a tanár urat valami bolondságba keverni?
HIGGINS
(egyre izgatottabb) Mi egyéb az élet, mint egy csomó kínálkozó, izgalmas bolondság? Ne szalasszunk el egyetlenegyet se! Azért is hercegnőt faragok ebből a trampliból!
LIZA
(méltatlankodva) A-a-a-a... (Artikulálatlan hangot ad ki)
HIGGINS
(elkapja a láz) Igenis: hat hónap múlva - de ha jó a füle és perdül a nyelve: három hónap múlva - oda viszem, ahova akarom, és annak adom ki, aminek akarom! Még ma munkához látunk - sőt: most azonnal! Pearce-né, kérem, vigye ki és mosdassa meg! Ha másképp nem megy, súrolóporral! Be van jól gyújtva a konyhában?

Eliza így ottmaradt, és az ezredes is beköltözik Higginshez, hogy kezdetét vegye az átalakulás. Minden nagyon jól megy, eltekintve egy nagyon fontos dologtól, melyet Shaw már Higgins jellemzésében leír: Energikus tudóstípus, akit szenvedélyesen érdekel minden, ami tudományos módszerrel tanulmányozható, de nem törődik semmi egyébbel, sem magával, sem másokkal, még kevésbé mások érzelmeivel. Ez pedig nagyon fontos minden emberi kapcsolatban.

A másik dolog, amely - szerintem - nagyon fontos, Eliza motivációja, amiért végig csinálja a hathónapos procedúrát. Erre csak azért nem térek ki, mert nem mindenki olvasta a darabot vagy látta a filmet. Azonban, ha van kedved, hozzászólásban nyugodtan oszd meg a gondolataid erről.

A darab érdekessége, hogy az ötödik felvonás végén a szerző prózában meséli el, hogyan alakul a szereplők élete a továbbiakban.

Nem leszek ünneprontó, ha elárulom, hogy Higgins megnyeri a fogadást, azonban - a jelleméből adódóan - Elizával mit sem törődik, miután hazaérkeznek a sorsdöntő estélyről, ezért a lány is meghoz egy fontos döntést.

LIZA
(...) Mert látja - eltekintve most olyasmiktől, amiket bárki könnyedén megtanulhat: öltözködés, jó kiejtés stb. - valójában mi is a különbség egy úrinő meg egy virágoslány között? Tulajdonképpen nem abban van a különbség, hogy az ember hogy viselkedik, hanem hogy az emberrel hogy viselkednek.

Milyen fontos dolgot mondat itt ki Shaw Elizával! Eszembe jutott néhány eset, amik a korábbi munkahelyeimen történtek, és csak egyet említek meg közülük. Egyik nap az egyik kollégám helyettesítettem. Aznap az ő helyén ültem (eredetileg egy másik irodában másokkal dolgoztam), és ott fogadtam az ügyfeleim is. Egy új ügyfelem jött aznap, akinek elmondtam a szokásos dolgokat (miért van itt és miben tudok neki a továbbiakban segíteni), és miután elment, a kolléganőim megjegyezték, milyen kedves voltam vele. Bevallom, a megjegyzésük kicsit meglepett, mert számomra az a természetes, hogy mindenkivel ugyanúgy bánok, mindenkit ugyanúgy kezelek, mindegy, hogy a munkám végzem vagy épp bevásárolok. Ez miért olyan meglepő? Aztán rájöttem, hogy az a típus vagyok, aki nem az ügyfelet, hanem az embert látja a másikban, tudom, milyen az asztalnak azon az oldalán ülni. És ez másoknak azért lehet furcsa, mert ők csak egy ügyfelet/virágoslányt/pincért stb. látnak magukkal szemben.

Mert ahogy Eliza is mondja: bárki megtanulhat szépen beszélni és öltözködni, de ez - függetlenül attól, hogy a másik tudja-e, honnan jött a szépen beszélő és jólöltözött személy -, nem biztosíték arra, hogy mindenhol ennek megfelelően fogadják. Nem mindenki Pickering ezredes, aki a virágoslánnyal is ugyanúgy bánik, mint egy hercegnővel, mert nem tesz különbséget köztük.

Eliza nemcsak a jó kiejtést, helyes viselkedést és öltözködni tanul meg, hanem megtanulja becsülni magát és kiállni önmagáért. A története nem csupán arra egy újabb példa, hogy bárki lehet virágáruslányból hercegnő, hanem azt a belső folyamatot is megmutatja, amely ezzel jár. Mert a külső átalakulás nem megy a belső megváltozása nélkül. Ahogy fordítva sem. És lehet valaki bármilyen nagy professzor, nem biztos, hogy tud bánni az emberekkel, ahogyan Higginsnek sem megy. Nem a titulus teszi az embert.

Nem tudhatom, mire gondolt a szerző, amikor a darabot írta, de nagyon tetszik, hogy kitér Eliza és majd egy másik szereplő esetében is arra, ha valaki lentről hirtelen több lépcsőfoknyival jobb helyzetbe kerül, ez milyen hatással van rá, hiszen egy teljesen más világba, körbe csöppen, amit meg kell tanulnia kezelni és hozzá kell szoknia. Ismét csak megállapíthatom, hogy Bernard Shaw is azon szerzők egyike, akik nagyon jól ismerték az emberi jellemet.

Minden szereplőjét közel hozza az olvasóhoz/nézőhöz, megmutatja, hogy ők is ugyanolyan emberek, mint mi magunk is vagyunk. Lehet őket kedvelni és nem kedvelni, de biztosan valamilyen érzelmet kiváltanak belőlünk is.

Nagyon örülök, hogy újraolvastam a színművet, nagyon becsülöm Elizát, és a Higginsszel való vitája során egyértelműen neki szurkoltam, hogy ne hagyja magát. Ki gondolta volna, hogy ilyen sokat tanulhatunk egy egyszerű virágáruslánytól? Ráadásul Shaw a színmű lezárásában meg is jegyzi, hogy a történetében nincs semmi különleges, mindennaposak az Elizáéhoz hasonló esetek, és példaként Nell Gwynne-t hozza fel, aki királynékat játszott és királyokat hódított meg abban a színházban, ahol narancsáruslányként kezdte. Mindannyiunkban ott rejtőzik Doolittle kisasszony, csak a felszínre kell hozni.

A záróidézetet pedig én is régóta alkalmazom:

LIZA
Én nem törődöm azzal, aki nem törődik velem.

A színműből Oscar-díjas film (musical) is készült 1964-ben Audrey Hepburn és Rex Harrison főszereplésével, George Cukor rendezésében. Igen, a My Fair Lady.