Szerelem Velencében

Bár január 12-ig nem sikerült elolvasnom a regényt, másnap a határidő mázsás súlya nélkül kezdhettem hozzá. Azért aggodalomra semmi ok: január 12-én a Játék a kastélyban negyedik olvasásával ünnepeltem.

Molnár Ferenc első soraiban most sem csalódtam: egy napsütéses júniusi napon az 1930-as években Velencében sétál egy húszéves magyar lány és egy harmincéves magyar férfi. A lány, Lietzen Irma egy gazdag család egyetlen gyermeke, aki nyaralni érkezett a városba, míg a fiatalember, Aurél immáron két éve él itt és napjait egy bankban tengeti. Aurél korábban Irma apjának titkára volt, és neki köszönheti a mostani állását is.

 Irma egész nap azt csinál, amit akar, miközben apja az üzleti ügyeit intézi, hol Velencében, hol Triesztben, hol máshol, édesanyja pedig betegen fekszik a szállodában, de amint teheti, igyekszik kivenni a részét a társasági életből.

 Irma legszívesebben Auréllel tölti az időt, aki nagyszerű idegenvezetőnek bizonyul, és aki iránt a lány gyengéd érzelmeket táplál.
Azonban egy nap Aurél megismeri Juditot, aki Lietzenné ápolónője. A találkozás sorsdöntő Aurél és Judit számára, és mindez Irma figyelmét sem kerüli el...

    Mozdulatlan, csak a két meztelen sarkával szántja felváltva, erőteljesen a homokot, egészen le, odáig, ahol hűvös és nedves kezd lenni. Most az egész lelke elbújik a fekete szemüveg mögé, amely alatt még a szemét is lehunyja. Közöttük végtelen csönd van, körülöttük nevetnek és kiabálnak. A vízből idáig sikoltanak a labdázók. Egy nagy, sárga-kék labda száll át fölöttük. Az egész húsz év, amit eddig élt, ezért a pillanatért volt. Most lett ember, amikor ezt kimondta. Vége a játéknak. Kezdődik az élet.

Molnár Ferenc továbbra is az egyik nagy kedvencem: nagyon szerettem olvasni ezt a művét is. Igen, tudom, hogy ezt minden Molnár Ferenc-műnél elmondom, de én köztudottan elfogult vagyok. A történetet is remekül kifundálta, néhol kifejezetten vicces, de most nem hazudtolja meg önmagát: nem egyszer színházi előadásra utaló elemekkel is találkozhatunk:

Először álltak így szemben egymással, egy elegáns színpadi társadalmi dráma jelmezeiben: estélyi ruha és szmoking.