Valószínűleg sokan számolják, hányat kell még aludni június 12-ig. Ki azért, mert aznap kezdődik a Könyvhét, ki pedig azért, mert aznap veszi kezdetét a foci VB. Most az előbbiek tobzódhatnak :).
Azért ajánlom a korábbi válogatásomat is, mert abba is jókat sikerült összeválogatni :). 

Herczeg Ferenccel a Nagy színházi siker volt c. kötetben találkoztam, és meg is jegyeztem a nevét, mert kíváncsi lettem a prózai írásaira is. A Kráter Műhely Aranyrög Könyvtár sorozatában immár az ötödik kötet lát napvilágot a szerzőtől.
Herczeg regényének vidéki, kisvárosi és fővárosi háttéralakjai emelik ki a művet a korra jellemző erőteljes polgárosodás hétköznapjaiból. A reális történet álomszerű jelenetekkel bonyolódik, egy bizonytalan párválasztási kalandig, amely a lány fővárosba szökésével ér véget. A címadó hősnő sorsa Budapesten tanulságosan alakul, az egyéni női szabadság hirdetője lesz és hamarosan a nősors jobbítói között találja magát.




Herczeg Ferenc: A fehér páva
124 oldal
Aranyrög Könyvtár
Kráter Műhely Egyesület
2200 Ft
Várható megjelenés: június 10.



A Kráter Műhely Herczeg Ferenc életműve mellett folytatja a Kosáryné Réz Lola műveinek kiadását is, ezúttal két kötettel:

Néhány hete az M3-on láttam a színmű tévéfilm változatát, melyről semmit sem tudtam, de amikor a főcímben a Solmay Ignácot és nejét, Szidóniát alakító Körmendy úr és Psota asszony (sic!) nevét olvastam, tudtam, hogy jól választottam. Pláne, amikor az első felvonás vége felé a Chupor Aladárt játszó Balázs Péter betáncikált. Így éppen ideje volt, hogy nyomtatott formában is megismerkedjem a Solmay családdal és körével.

Solmay Ignác földbirtokos éppen estélyt ad házában, melynek csak a felesége, Szidónia örül. Az ötgyermekes család három lánya közül, Szerafin nemrég lépett frigyre Rábay Miklós osztálytanácsossal, míg  Gizella és Aranka kérőre vár. Utóbbi a pankotai nyaralás alatt meghitt kapcsolatba került a családdal távoli rokonságban lévő Morosán Demeter fiával, Tamással, azonban Szidónia asszony nem nézi jó szemmel ezt.

DEMETER     Mert tetszik tudni, a dolog úgy áll: Solmay úr nagyapjának unokatestvérét, Solmay Dorottyát feleségül vette Kóspallagi Dániel. Kóspallagi Dániel édestestvére, Katalin pedig férje révén nagynénje volt az én boldogult feleségemnek, Magdolnának.

A két fiú közül Róbert állandóan adósságba veri magát, amit apja kénytelen-kelletlen kifizetni, míg Béla, aki országgyűlési képviselő, az eljegyzését készül bejelenteni özvegy Sereczkynével.

Az estélyen készül Demeter megkérni Gizella kezét Tamás számára, ám Szidónia a lányának a csodálatos nevű Chupor Aladárt szemelte ki, akinek szíve titkon Szerafinért dobog, ám Rábaynak nincs ínyére, hogy a férfi folyton a felesége körül sertepertél.

Az ügyet bonyolítja egy minisztériumi pályázat, melyet a már említett Morosán Demeter és Hámor is szeretne elnyerni. Utóbbi felesége, Malvin, Szerafin barátnőjeként igyekszik befolyást gyakorolni a döntés kedvező kimenetelére, tanácsot ad neki, miként tartsa sakkban a férjét, sőt, hajlandó magára vállalni az ifjú feleség kifizetetlen számláit is.
A Solmay családban ugyanis nem ismeretlenek a fel-felbukkanó kifizetetlen számlák, melyeket miatt a családfő kénytelen a zsebébe nyúlni. Mindez Szidóniát nem érdekli, hiszen a férjnek kényeztetnie kell a feleségét, ám Ignácnak harminckét év alatt elege lett. De a női rafinéria mindent bevet, hogy elérje a célját:

SOLMAY (dühösen) Tessék! Ennek is én fizetem meg az árát! Remélem, lesz annyi eszed, és nem fogsz utánozni engem.
RÁBAY        Miért nem követed magad ezt bölcsességet?
SOLMAY     Eh! én már meg vagyok törve. Megtört a sok szcéna! Tudod te, mi az a szcéna? Mikor az asszony sír, görcsöket kap, megátkozza az órát, amelyben beléd szeretett, széttépi a zsebkendőjét, és fenyeget, hogy leugrik a harmadik emeletről... Én ezen mind keresztülmentem. De aztán csak nem ugrik... És most már hallgatok... Nézd ezt a keblet - ez egy vulkán -, harminckét esztendő lávája forrong benne. Okulj rajtam, és ne engedj! De mi mi volt az oka Szerafin haragjának?
RÁBAY       Az ékszerésznél tudtom nélkül nagy bevásárlásokat tett. Nyomára jöttem, szemrehányásokat tettem neki, erre -
SOLMAY     Sírva fakadt, hogy jól van, eladja a többi ékszereit is, és ha szakácsnénak vetted el, csak mondd ki bátran, hogy tudja mihez tartani magát.
RÁBAY       Valóban ezt mondta. Honnan tudod?
SOLMAY    Családi hagyomány. Elégszer hallottam az anyjától. Emlegette már a harmadik emeletet?
RÁBAY       Még nem, csak duzzogott, és egész úton nem szólt hozzám.
SOLMAY    Az első stádium. Légy erős, Miklós, ne engedd, hogy a harmadik emeletig jusson, mert akkor veszve vagy!

A harmadik felvonás végére kiderül, ki nyeri el a pályázatot és Aranka kezét, milyen döntést hoz Solmay Ignác és Róbert, milyen családi titokra derül fény és menyasszonyra talál-e Chupor Aladár.


Bár a vígjáték idén ünnepelte bemutatásának 130. évfordulóját, valószínűleg ugyanolyan remek kikapcsolódást nyújt tévében, színházban vagy olvasva, mint annak idején a Nemzeti Színház közönségének. A történet ma is aktuális: gondoljunk csak a pályázat elnyerésére törekvő Demeterre és Hámorra, akik Rábay befolyását igyekeznek elnyerni, az adósságokat felhalmozó Róbertre, vagy az állandóan költekező és csak a divatnak és a társaságnak élő Szidóniára. Mindannyian ma is köztünk járnak.

Srečko Kosovel: A konstruktivizmus és a macska
Fordította: Weöres Sándor

A macska beugrott az ablakon
a zongorára.
Muzsikált és csodálkozott:
Amikor ugrálok, a zongora énekel.
Én a szomszéd szobában voltam
s azt hittem, szellem játszik.
De mégegyszer a billentyűkre ütött,
aztán kiugrott
az ablakon.

Az új költő amerre jár,
mindenütt szól a zongora,
de senkise zavarja
se őt, se a macskát-
Az egész világ röhög: Ez az ember
bolond.
De költő.
És mindenki hallgatja
lépteit: úgy hangzanak, mint macska a zongorán.






Vers: Weöres Sándor: Egybegyűjtött műfordítások III. 
Költők Északtól Délig
892 oldal
Helikon Kiadó, 2012
4990 Ft
Kép: Pinterest

Nicholas Oldland mesekönyveire 2012-ben a megjelenésükkor figyeltem fel, de egészen mostanáig váratott magára a személyes találkozás.

A szerző hősei erdei állatok, akik valamilyen jó vagy rossz szokással bírnak és ennek köszönhetően kerülnek bajba vagy éppen oldanak meg egy-egy problémát.

 A hatalmas és erős medve szíve valójában csordultig telt szeretettel és amerre jár, mindent és mindenkit megölel, legyen az egy fa vagy éppen rénszarvas- vagy hódbarátja. Egyik napon éppen egyszerre öleli meg kis barátját és egy fát, amikor egy favágó bukkan fel. Medvénk követi, majd elszörnyed azon, mit is akar az ember tenni a fával. Vajon mihez kezd a medve?




A medvéhez hasonlóan a hód is szereti a fákat. Csakhogy nem megölelni, hanem megrágni őket. Meg minden mást is, ami az útjába került és kicsit is hasonlít egy fatörzsre. Észre sem veszi, hogy lassan az egész erdőt tönkre tette. Egy nap azonban baleset éri és emiatt kórházba kerül, ahol van ideje elgondolkodnia az eddigi tettein és úgy dönt: mindent jóvátesz, amint meggyógyul.

 Mindkét mese rendkívül tanulságos és szerethető, de a hód története egy kicsit jobban tetszett. Nagyon szerettem a medvét is, aki mindent és mindenkit csak szeretni tudott, de amikor megláttam szeleburdi barátját, amint görgős járókerettel közlekedik és még jógázni is elkezdett, felnevettem.

Bár már nem én vagyok a célcsoport (3-7 éveseknek ajánlják), de mindkét mese bájos, szórakoztató és fontos dolgokra tanítja meg az apróságokat. A szerző illusztrációi pedig egyszerűen bűbájosak és nagyok, a szöveg jól elosztott, így a legkisebbek számára is könnyen követhető a történet.

 Kíváncsi vagyok a másik két kötetre: A jámbor jávorszarvasra és A vadvízi kalandra is.


Nicholas Oldland: A melegszívű medve
Eredeti cím: Big Bear Hug
A hebrencs hód
Eredeti cím: The Beasy Beaver
Fordította: Rozgonyi Sarolta
A szerző illusztrációival
32-32 oldal
Tessloff Babilon Kiadó, 2012
1870 Ft/kötet

Manapság, amikor majd minden tévécsatorna műsorára tűz valamilyen külföldi (leginkább dél-amerikai) és/vagy sajátgyártású sorozatot, talán el sem tudjuk képzelni, milyen volt ez a műfaj a múlt században, amikor még nem volt televízió, és a rádió volt az egyetlen szórakozást nyújtó médium.
A Nobel-díjas író önéletrajzi ihletésű regényében a rádiójátékok hőskorába, az 1950-es évekbe kalauzolja az Olvasót.

Az ekkor 18 éves joghallgató, de írói babérokról és párizsi padlásszobáról álmodozó Mario, a Pánamerikai Rádió Tájékoztatási Osztályának vezetője. Munkája során  az újságok híreiből válogatva, majd átfogalmazva és kicicomázva készíti el saját adójuk hírblokkját, amelyek a hírolvasó, Pascual tolmácsolásában jutnak el óránként a hallgatókhoz. A dolog nem tűnik nehéznek, azonban Pascual rajong a katasztrófákért (ma egyszerűen imádná a kereskedelmi tévék hírműsorait), és nem egyszer, egy-egy óvatlan pillanatban, előszeretettel egy-egyet becsempész az adásokba.

A rádió tulajdonosai a haladó szellemű vállalkozó, idősebb és ifjabb Genaro nemcsak a Pánamerikai Rádiót, de a Központi Rádiót is a magukénak tudhatják, és tudják, hogy az aranytojást tojó tyúkot a rádiójátékok jelentik, így az eddig drága és problémás, bár nagy népszerűségnek örvendő kubai import szövegkönyvek helyett szerződtetik a különös, bolíviai Pedro Camachót, akinek egyetlen feladata, hogy munkásságával felvirágoztassa a rádiót.

Ugyanekkor érkezik egy másik személy is Bolíviából, aki fontos szerepet kap Mario életében: a nemrégiben elvált Julia néni, aki a csípős nyelvű rokonság egyes tagjai szerint férjet fogni érkezett Limába. (Julia néni valójában nem Mario nagynénje, hanem Lucho bácsi (ő Mario egyik szülőjének testvére) feleségének, Olga néninek a testvére.

Mario ekkoriban a nagyszüleinél élt, de hamarosan egyre többször keresi fel Lucho bácsi és Olga néni lakását, és minden alkalmat megragad, hogy titokban találkozhassanak Juliával. Vajon mit szól majd a népes família, ha tudomást szerez a 32 éves asszony és az ekkor még kiskorú és szép reményű fiú románcáról?
De micsoda szerencse, hogy Mario unokahúgára, a keszeg Nancyra és legjobb barátjára, a Nancyt régóta ostromló Javierre mindig számíthatnak, akik arról is gondoskodnak, hogy a család a lehető legkésőbb értesüljön a részletekről.

Az ifjú szerelmes, ha nem a rádióban, Julia nénjével vagy az egyetemen tölti az idejét, az aktuálisan hallott történetekből igyekszik elbeszélést írni, melyeknél mindig valamilyen hiba csúszik a gépezetben:

Írtam és széttéptem, jobban mondva, alighogy leírtam egy mondatot, rájöttem, hogy gyalázatosan rossz, és újrakezdtem. Biztos voltam benne, hogy egy csúnyán leírt betű vagy egy helyesírási hiba sohasem véletlen, hanem figyelmeztetés, intelem (a tudatalatti, az Isten vagy másvalaki részéről), hogy nem jó a mondat, újra kell írni.

  
A két szálon futó események a regény elején picit kaotikusnak tűntek, de gyorsan rájöttem, hogy az író E/1. személyű visszaemlékezéseit Pedro Camacho egy-egy sorozatgyártásban készült rádiójátéka követi.

A tollnok fantáziája kiapadhatatlan, ami nem is meglepő, hiszen már pitymallatkor talpon van, és egész nap csak ír, legfeljebb annyi szünetet tart, míg a kis Vargasszal megiszik egy mentás citromfűteát és megosztja a fiúval a világról vallott nézeteit. Olvasásra nincs ideje, még arra sem, hogy a saját szövegeit újraolvassa, más írásait pedig azért mellőzi, nehogy akár véletlenül is befolyásolják a saját munkája során. Ilyen tempó mellett ez nem is meglepő, hiszen naponta több rádiójáték is elhangzik a már korábban is népszerű színészek előadásában.

Camacho főszereplői mindig a legjobb korban lévő férfiak, akik éppen 50 évesek, vagy a történet folyamán töltik be e jeles kort. A történetei olykor vetekednek egy-egy görög tragédiával, de Pascual kedvenc hírei között is megállnák a helyüket. Minden alkalmat megragad az általa gyűlölt argentinok szapulására, de a rádiójátékokban megjelenik a Jehova Tanúi mellett Lituma őrmester (aki már olvasta a szerző Halál az Andokban c. regényét, annak ismerősen cseng ez a név)  is a kollégáival. De bátran ki merem jelenteni, hogy Pedro Camacho rádiójátékai a mai hazai és külföldi szappanoperákkal is felveszik a versenyt: számos momentum ugyanolyan bizarr és groteszk, mint amiket manapság  a képernyőn láthatunk.

 A másik szálon, az éppen születendő elbeszélések témái sem mondhatók hétköznapinak, ahogyan Julia néni és "unokaöccse" szerelmi története sem, ami nem egy fordulatban bővelkedik, és olykor felér egy szappanoperával.

Magányom szétnéz, szól és szava büntet:

- Ahová én belépek, legyen ünnep,
térdeljen porba, ki hozzám beszél,
jó szavam: koldusnak vetett aranypénz,
örüljön, ki ellenségem lehet,
szivemben vad gőg a szeretet is,
örvénybe lépek józan, dacos ésszel,
nem fáj, ha tűzön éget a gonosz,
lesem felebarátom feleségét,
esti szeretőm délre feledem,
vagyok magamban s másban hontalan,
mindent tudok, aranyat s gyöngyöket
old fel boromban a gazdag jövő
és mindig győztes, mindig sérthetetlen,
megmaradok magamnak, érthetetlen
magasság, melynek némasága ünnep.

Ahová lépek, mégis minden büntet:

letérdelek a köszönők elé,
aranypénzként őrzöm más jó szavát,
ellenségemet fölfegyverezem,
büszkeségem gyámoltalan bilincs,
koldusok közé viszem ágyamat,
menekülök a szúnyogok elől
és mindenkit magamban hurcolok,
semmit se tudok, fuldokolva szívom
a levegő képzelt pénz-tőgyeit,
elhúzódom a mulatók közűl
s némán esengek vissza a világba
és magamnak is mindig érthetetlen,
sohse leszek már többé sérthetetlen,
mert a vezeklés kívánt kínja büntet.

És így lett mégis, így lesz minden ünnep:

vak voltam már és dermedt zűrzavar,
s falba léptem, - s ajtót nyitott a fal!
S láttam, történnek néha jó csodák,
amikért élni érdemes, tovább
botladozni máson s magamon át,
egyszerre sírva s egyszerre kacagva,
emberi sorsom hálásan fogadva,
mint égi kedvest, aki ha kiválaszt,
akkor szeret igazán, ha kifáraszt.
Vak voltam már, hitetlen zűrzavar,
s falba léptem s ajtót nyitott a fal,
nyilt az ajtó és nyiltak jó csodák
s én boldogan botladozom tovább
idegen romokon s magamon át
s nem félek már, hogy újból elveszítsen:
két kezével egyszerre tart az isten
s ha azt hiszem, hogy rosszabb keze büntet,

jobbja emel, és fölragyog az ünnep.






Vers

Közeledik a Könyvhét, így újabbnál-újabb könyvek látnak addig is napvilágot. Természetesen - a hasonló ízlésnek köszönhetően - a többiek által kiszemeltek közül most is helyet kap nálam néhány.

Ha egy könyvben Itáliáról vagy művészetről van szó, biztosan felkapom a fejem, főleg, ha a kettő egy könyvben van jelen, az csakis jó lehet :).
Az itáliai reneszánszról előbb jutnak eszünkbe festmények és szobrok, mintsem írók, költők, filozófusok. Mit tudunk egyáltalán a humanistákról? Batkin először is tipologizálja számunkra a fennmaradt reneszánsz töredékeket, elemzi a meghatározó kulturális csoportot, a humanistákat, az új gondolkodás kiváltotta életsílust, a kereszténységhez és antikvitáshoz való új viszonyt, majd, mutatis mutandis, egy reneszánsz dialógust beiktatva felveti a kérdést, talán elsősorban Burckhardtnak: van-e értelme bármiféle korszakolásnak.

Leonyid Batkin, aki életének nagy részét szovjet emberként volt kénytelen leélni, aki nem jutott el sosem Itáliába, a könyvtárban, az itáliai auktorok társaságában talált menedéket, és vált az Orosz Egyetem Bölcseleti karának emblematikus professzorává, generációk tanárává. A peresztrojka idején Jurij Afanaszjevvel együtt alapítója volt a Demokratikus Oroszország mozgalomnak.

Leonyid Batkin: Az itáliai reneszánsz
Képfilozófiák sorozat
480 oldal
Typotex Kiadó
4800 Ft 
Várható megjelenés: május 22.  


Nagy az öröm, ugyanis a Könyvhétre érkezik Ross King Leonardo és az Utolsó Vacsora c. könyve! :)))

A Brunelleschi kupolája, a Michelangelo és a Sixtus-kápolna és a Párisz ítélete szerzőjétől

„Világos okfejtés, áradó mesélőkedv.” The Guardian

Milánó, 1496 – a negyvennégy esztendős Leonardo da Vinci ekkorra már híres arról, hogy elvállalt megbízatásait képtelen teljesíteni. De a Santa Maria delle Grazie-kolostor refektóriumában három év alatt mégiscsak befejezte az Utolsó vacsorát. Ez a freskó közel hét méter széles; Leonardo még soha nem próbálkozott ilyen irdatlan nagy felülettel, sőt a freskófestés bonyolult, fizikailag is embert próbáló technikájában sem volt semmiféle tapasztalata.
Az Utolsó vacsora több mint öt évszázad alatt az emberiség egyik legfontosabb és legismertebb művészeti, vallási és kulturális ikonja lett. A művészeti csoda mögött azonban ott húzódik egy valóságos és mélységesen emberi vonulat: Milánó történelmének és Leonardo életének sorsdöntő fontosságú eseményei.
Ross King könyve, a Leonardo és az Utolsó vacsora a mester Milánóban töltött öt esztendejét és a világ leghíresebb művészeti alkotásának megszületését eleveníti fel. 

Ross King: Leonardo és az Utolsó Vacsora
Fordította: Makovecz Benjamin
396 oldal
Park Kiadó
4900 Ft


2012-ben jelent meg a Varga-Körtvélyes Zsuzsanna első családregénye (és nagyon örülök, hogy a blog statisztikája szerint a mai napig rendszeresen keresik az internetezők :)), A Radnayak, majd ezt követte tavaly a folytatás, A Radnayak örökében címmel, és hamarosan kezünkbe vehetjük a harmadik kötetet, melyben az első részben megismert, a család magyarpetei ágához tartozó Krisztina sorsát követhetjük nyomon. Ugye, milyen gyönyörű a borítója?
1922-t írunk. Egy kislány naplót kap… Ez az utolsó ajándék, amit az édesapja adhat neki. Radnay Krisztina azonban ki sem nyitja a címeres könyvecskét, ahogy arra sem hajlandó, hogy szófogadó, illedelmes úri árvaként viselkedjék. Különös, kíváncsi fiatal nővé serdül Lexi kuzin szárnyai alatt, akiről annyi mindent suttognak a háta mögött. És ahogy Lexitől tanulta, nem hagyja, hogy eltérítsék a szándékaitól, bármilyen szokatlanok, vagy éppen botrányosak azok. Kisiklik nagybátyja, a gazember Méri kezei közül, szembeszegül az örökké dühöngő Zoltánnal, és fittyet hány a társasági konvenciókra. Örök lázadóként és kívülállóként éli a huszadik századot. Lehet-e egy Radnay lány színésznő? Élhet-e egy olyan férj mellett, akihez sem fizikai sem érzelmi köze nincs, miközben a nagyvilág tárt karokkal várja.



Varga-Körtvélyes Zsuzsanna: Krisztina bárónő - A különös Radnay lány
400 oldal
K. u. K. Kiadó
3980 Ft
A Könyvhétre jelenik meg, így senkit se zavarjon meg, hogy a könyváruházak május 27-ét tüntetik fel a megjelenés dátumaként.


A következő kötet fülszövege mindent elmond:
A magyar történelem nagy alakjaival sokféleképp ismerkedhetünk. A történettudomány tényeit egészítheti ki az irodalom a maga szubjektív töltetével. Aligha van izgalmasabb olvasata a múltnak, mint amit a különböző korok költői kínálnak. Milyen kép rajzolódik ki Attiláról Zrínyi, Ady vagy Tornai József verseiben; Szent Istvánról Babits, Pilinszky vagy Nagy Gáspár tollán? Hogyan látja Széchenyit Arany, Weöres vagy Ferenczes István? Álmos herceg, Szilágyi Erzsébet, Esze Tamás, Görgei Artúr és Nagy Imre is megelevenednek e gyűjtemény lapjain.
A történelmi-lírai panoptikum páratlanul gazdag, az olvasó kedvére válogathat az arcképek, olvasatok között. Arra is rádöbbenhetünk, hogy történelmi példára, mintára mindig szükségünk van. Nem nélkülözhetjük nagyjainkat.

Magyar csillagok
Versek a magyar történelem nagyjaihoz
1144 oldal
Éghajlat Könyvkiadó
3950 Ft
Várható megjelenés: május 30.  



A tavalyi Nobel-díjas Alice Munro utolsó kötete:
Bizonyos dolgokra azt mondjuk, megbocsáthatatlanok, vagy, hogy soha nem fogjuk megbocsátani magunknak. De megbocsátjuk mást se teszünk.

Alice Munro különleges képessége, amellyel elénk tárja egy élet lényegét, legújabb kötetében is tetten érhető. Mindig képes rávilágítani arra a sorsfordító pillanatra, amikor egy véletlen találkozástól, egy meg nem tett lépéstől vagy egy váratlan sorsfordulattól visszafordíthatatlanul megváltozik minden.
Legújabb könyvének legnagyobb érdekessége, hogy négy olyan darabbal zárul, amelyek a szerző gyerekkorában játszódnak, bevallottan önéletrajziak, és felidézik azt a világot, ahonnan ez a rendkívüli pálya felívelt.
Ez az egyedülálló elbeszélő tehetséggel megalkotott, hol elképzelt, hol valóságos közeledésekről és távolodásokról, elindulásokról és megérkezésekről, véletlenekről és kimódolt aljasságokról, veszélyes és veszélytelen vágyakról szóló tizennégy történet ragyogó, kitörölhetetlen képet fest arról, milyen furcsa, ijesztő, kegyetlen és különleges tud lenni az életünk, és a minket körülvevő világ, amelyben így vagy úgy létezünk. Alice Munro ezzel a kötettel búcsúzik az irodalomtól, ezt a tudást hagyja ránk örökül.

Alice Munro: Drága élet
Fordította: Mesterházi Mónika
Park Kiadó
320 oldal
3900 Ft
Várható megjelenés: június 5. 


Két könnyedebb regény francia szerzők tollából, az első rögtön egy könyv a könyvben történet:„Aurélie története olyan, mint egy könnyű szuflé.” Weltbild
Véletlenek pedig nincsenek! – vallja Aurélie Bredin, aki édesapja halála után átveszi egy kis párizsi étterem irányítását. Azon a végzetes novemberi napon, amikor olyan boldogtalannak érzi magát, mint még soha, a Szent Lajos-sziget kis könyvesboltjában különös könyvre bukkan: A nő mosolya című regény egyik helyszíne nem más, mint az ő vendéglője, a főhősnő pedig mintha…
Nem, ilyen nincs! Aurélie elhatározza, hogy utánajár a rejtélynek: meg kell ismerkednie a regény írójával. Csakhogy próbálkozásai sorra kudarcot vallanak, mígnem egy szép napon az író levele a postaládájába pottyan. Találkozásuk azonban egészen másképp alakul, mint ahogy elképzelte…

Nicolas Barreau: A nő mosolya
Fordította: Szántó Judit
288 oldal
Park Kiadó
2900 Ft
Várható megjelenés: Könyvhét


David Foenkinos nevét a korábban nálunk is megjelent Nathalie második élete tette ismertté, és a jövő héten érkezik a francia szerző második regénye: 
Franciásan frivol humora, bölcs szarkazmusa és fékezhetetlen mesélőkedve David Foenkinost ma az egyik legnépszerűbb szerzővé teszi Franciaországban. Ugyanakkor termékenysége sem lebecsülendő. Eddigi legnagyobb sikerét, az Audrey Tautou főszereplésével filmként is világszerte elhíresült Nathalie második életé-t hamarosan követte az újabb nagy sikerű regény.
Az Emlékek éjszakai portásként kallódó elbeszélője írónak készül. A nagyapja halálával induló történetet a szereplők emlékei színesítik. A kisemmizett és öregotthonba kényszerített nagymamáé, aki egy szép napon megszökik, és mint kiderül: iskolás évei helyszínére látogat vissza még egyszer, utoljára. Az unokáé, aki a keresésére indul. Hősünk katasztrofális házasságból hol depresszióba, hol új szerelembe menekülő, bizarr anyjáé és rémes apjáé.
Vajon mire jók ezek az emlékek? És egyáltalán: jók-e valamire? Hősünk mindenesetre gyűjti őket. Az olvasó pedig egy újabb fergeteges Foenkinos-regény erejéig szurkolhat neki, hogy megtalálja végül a választ.

David Foenkinos: Emlékek
Fordította: Kamocsay Ildikó
332 oldal
Európa Kiadó
2990 Ft
Várható megjelenés: május 21. 


A Helikon ezúttal az író felolvasásaival folytatja  a megújult Márai sorozatát:Ahová most belépünk, az az emberi világ egyik legveszélyesebb térfogata, a történelem.

ELSŐ KIADÁS.
Ulysses Vasárnapi krónikája következik. Ulysses a magyar irodalom egyik legnagyobb élő reprezentánsának fedőneve. Itt a Szabad Európa Rádiója, a Szabad Magyarország Hangja, hangzott föl először 1951. október 7-én, Münchenben. Márai az évek során (1967-ig volt a Rádió munkatársa) több száz felolvasást tartott, melyek közül az első időszakban a Vasárnapi krónika címmel jelzett sorozaté volt a főszerep. A cím emlékezés egyben a Pesti Hírlap nagy hagyományokkal rendelkező rovatára, melynek 1936-tól kezdve maga is gazdája volt több éven keresztül. Szerencsésebb népek nagyobb erővel fejlődtek, mi kérlelhetetlen erővel tudtunk megmaradni. Most is ezt műveljük. Ez a mi titkunk, egy nemzet titkos műfaja. És titkos fegyverünk az emlékezés. Mindez személyes, írói vallomása is: az odahaza egy osztály élményét, emlékeit felidéző Márai immár a száműzött sors egyik alapvető toposzába, a nemzetbe, annak is szellemi vonulatába kapaszkodik, amelyhez mindig is közelállónak tudta magát. 1954-ben tervbe vette a Szabad Európa Rádióban felolvasott jegyzeteinek kötetbe rendezését (Átfésülni, egy későbbi magyar kiadás céljaira, a rádióba írott felolvasásokat, Szól a kakas már címmel összeállítani egy ilyen kötetet), de elképzelése nem valósult meg. A Fedőneve: Ulysses tehát elsősorban az írói szándék megvalósulása, ugyanakkor egy sorozat nyitódarabja, mely gyarapítja, árnyalja Márai-tudásunkat, amikor a hidegháborús évek kibeszéletlen történeteivel szembesülünk a kötet lapjain: a berlini híd szimbolikája, az amerikai és szovjet befolyás alatt álló Európa kiszolgáltatottsága, a Rákosi-éra gunyoros arca, a bolsevista hatalomgyakorlás, Nyugat-Európa és a vasfüggöny, Andrássy út hatvan, kitelepítés és megtorlás, kultúra és szellemtörténet, irodalom kalodában; a politikai és közéleti író jegyzeteinek olvasásával az íróról alkotott képünk is egyre tisztábbá válhat, miközben páratlan kulturális panorámaképet kapunk a kettészakadt Európáról.

Jelent-e valami újat e kötet a Márai-portréban? Úgy tűnik, hogy a felolvasások árnyalják az eddigi megállapításokat a hazáját gyűlölő emigráns Márairól, számos idézet jól példázza ezt. Egyrészt a féltés hangján szól az ország népéről, amely kiszolgáltatott a Szovjetuniónak és hazai lakájainak, másrészt történészi körképet ad a korról.

Márai Sándor magyar író akart lenni, idehaza szeretett volna élni és dolgozni. Ez nem sikerült, de felolvasásai közreadásával a kassai polgár egy kicsit ismét hazaérkezett. Hallgassuk őt érdeklődéssel, nyitott füllel!

Márai Sándor: Fedőneve: Ulysses 1.
580 oldal
Helikon Kiadó
4490 Ft
Várható megjelenés: június 4.


A Krimi Királynőjének egy régóta beszerezhetetlen novelláskötete lát ismét napvilágot az Európánál:
 Kilenc novella Christie korai művei közül: az egyik az első, ami nyomtatásban megjelent tőle.
A Man szigeti kincsre négyen pályáznak, aztán már csak hárman: Myles Mylecharane végrendelete gyilkos hajszát indít el.
A színésznőt régi ismerőse próbálja megzsarolni, de emberére akad benne.
Sir Gerald Lee szép, fiatal felesége félrelép - és legnagyobb ellensége szerez tudomást a titkáról.
A bagdadi ládában egy hulla feküdt, amíg hatan jól szórakoztak mellette a lakásban, többek között a felesége. De ki szúrta le?
És öt további elbeszélés - nemcsak bűnügyi történetek, hanem természetfölöttiek is a krimi királynőjétől.
A versbetéteket fordította N. Kiss Zsuzsa.

Agatha Christie: Az Álmok Háza
Fordította: Borbás Mária
240 oldal
Európa Kiadó
2490 Ft
Várható megjelenés: június 6.


Négy év után ismét új köntösben - meglepően nem filmesben - jelenik meg a világirodalom egyik legismertebb regénye, az Elfújta a szél.
Milyen érdekes, hogy a saját példányomnál (Európa Kiadó, 2006) 220 grammal kevesebb a tömege, pedig az oldalszám változatlan.
Aki még nem olvasta, ne rémissze meg a majdnem 1200 oldal, mert annak idején - nyári szünetben - naponta kb.: 200 oldalt olvastam belőle, bár érdemes felkészülni, mert egy ilyen méretesebb könyvet kicsit kényelmetlen tartani az elején és a végén, de ez olvasás közben senkit sem fog érdekelni.
Az új fülszöveg mindent elárul, úgyhogy inkább se másolom. Akit érdekel, meg fogja találni :).


Margaret Mitchell: Elfújta a szél
Fordította: Kosáryné Réz Lola
1184 oldal
Európa Kiadó
5490 Ft
Várható megjelenés: június 2.


Öt éve a nagy nyári akcióban vettem Kundera kisregényét, amikor tanácstalanul álltam az író akciós könyvei előtt és az ár mellett a terjedelem segített a döntésben. Még nagy vonalakban emlékszem a történetre és hogy leginkább a furcsa jelzővel illetném. Talán megérne egy újraolvasást, hiszen nem egy terjedelmes műről van szó.
Nem tudom, ki hogy van vele, de nekem sokkal jobban tetszett a korábbi kiadás, ami egyszerű, sötétkék borítós. De az nem szúrt volna úgy szemet a sok harsány színű újdonság mellett, ott a sok színes, csicsás könyv közt elveszett volna az egyszerű borítós Kundera.

Ki álmodott? Ki álmodta ezt a történetet? Ki képzelte el? Melyikük? Mind a ketten? Egyik a másikának? És melyik pillanatban változott át valóságos életük álnok fantáziává? Mikor a vonat lement a La Manche csatorna alá? Vagy korábban? Aznap reggel, mikor Chantal bejelentette Jean-Marcnak, hogy Londonba utazik? Vagy még korábban? Mikor a grafológus irodájában belebotlott a normandiai városka kávéházának pincérébe? Vagy még annál is korábban? Mikor Jean-Marc az első levelet küldte neki? De küldte-e igazából ezeket a leveleket? Vagy csak képzeletben írta meg? Pontosan melyik az a pillanat, mikor a realitás irrealitásba, a valóság álmodozásba fordul? Hol a határ? Hol a határ?

A XXI. század küszöbén a párizsi illetőségű, konszolidált pár életének intim momentumait sem hagyják érintetlenül a nagy sorskérdések, életükbe beszüremkedik az apokaliptikus előérzet, a szorongás, a kiábrándultság. Vajon mi riasztóbb, hogy az ember javíthatatlan, vagy hogy ki tud bújni a bőréből, a továbbélés zálogaképpen?

A Magyarországon igen közkedvelt szerzőnek ez a - kamaradarabja - a Lassúság után a második mű abból a regényciklusból, amelyet Kundera franciául írt.

Milan Kundera: Azonosság
Fordította: N. Kiss Zsuzsa
120 oldal
Európa Kiadó
2490 Ft
Várható megjelenés: május 22. 



Csak csendben megjegyzem, hogy az év folyamán érkezik ugyancsak a Park Kiadó gondozásában Roman Gary Salamon király szorong c. könyve, az Európánál pedig Vladimir Nabokov elbeszélésgyűjteménye Első szerelem címmel és pillangós borítóval.