Halápon elhunyt az özvegy tanítóné, aki egy kétéves kislányt, Veronkát és egy libát hagyott maga után. A falu lakossága egy hétig gondoskodik a kislányról, majd elküldik Glogovára, ahol Veronka felnőtt bátyja káplánként szolgál, elvégre neki több köze van a gyerekhez, mint a falunak.
A megbízott meg is érkezik Bélyi Jánoshoz a kislánnyal, aki azonban még sosem találkozott a húgával, csupán a létezéséről tudott. Mihez is kezdjen egy pap egy kétéves gyermekkel? Hová is fordulhatna tanácsért, ha nem a templomba menne át, miközben a kislány kint alszik a kosarában.
- Segíts meg engem, Uram Jézus - e gondolatokat terjeszté eléje János pap. - Anyám meghalt, kis húgomat elhozták, nekem kell őt fölnevelnem. Szegény vagyok, gyámoltalan vagyok, sohase tudtam, hogy egy gyermekkel mit kell csinálni. Ah, adj mentő gondolatot, Jézus! S hajítsd le kimeríthetetlen bőségszarudból az eszközöket, hogy őt táplálhassam, gondozhassam. Tégy velem csudát, uram, Jézus.
Ekkor döbben rá, hogy közben eleredt az eső és Veronkát kint hagyta. Úgy tűnik, imája meghallgatásra talált, mert a parókiához érve, a kosár fölött egy rongyos vörös esernyő áll.
Hamarosan kiderül, hogy egy szakállas, ősz öregember tette oda, aki a szemtanúk szerint csakis maga Szent Péter lehetett! De ez még csak a kezdet: a pap megtartja az esernyőt, melyet magával visz egy temetésre is, elvégre esik az eső. Csakhogy Glogova még nem látott esernyőt, így a következő temetés napján - hiába süt a nap -, a gyászolók követelik, hogy a tisztelendő úr az esernyővel kísérje a sírhoz az elhunytat, akinek koporsóját elejtik és a halott feltámad! Mi más okozhatta a csodát, ha nem az esernyő!
Így lesz szent tárgy a toldozott-foldozott esernyő, melynek a környékről is csodájára járnak!
A közeli Besztercebányán évekkel korábban élt egy tapintatlan alak: Gregorics Pál. A családja megvetette, mert mindent másképp csinált, mint szokás. Viszonyt kezdett a szakácsnőjével, akinek egy fia is született tőle, de a kapzsi Gregoricsok miatt a kis Gyuri sosem viselhette valódi nevét, így Wibra Györgyként anyakönyvezték.
Gregorics Pál halála után a testvérei rögtön megjelennek a gazdag örökség reményében, azonban tapintatlan öccsük gondoskodott mindenről, így a rokonságot meglepetés éri. Fia, Gyuri immár ügyvédként keresi a kenyerét, és kiderül, hogy apjának igen kedves volt egy bizonyos veres esernyő, ami a halála után nem sokkal eltűnt és köze lehet az örökséghez. Gyuri nyomozni kezd az esernyő után és a sors összehozza annak jelenlegi gazdájával, Veronkával...
Mikszáth mesélőkedvében most sem csalódtam. A körítés most is remek, minden egyes mondatnak és anekdotának megvan a helye a történetben. Ha másért nem, hogy mosolyt csaljon az olvasó arcára. Például a történet elején kiderül, miért olyan egyformák a glogovai iskolások.
Veronkát egész életében a széltől is óvták, ezért döbbentem meg a butaságán az egyik fejezetben, ellenben az örökké aggodalmaskodó Szliminszkynén és az ő Wladiján remekül szórakoztam.
Wibra Gyurival sem mindig szimpatizáltam, azonban Mikszáth annyira zseniálisan szövögette az esemény szálait, hogy a történet vége egy igen fontos tanulságot tartogat, és a már említett Szliminszky házaspár is ismételten felbukkan.
Nem is szólva a kapzsi Gregoricsokról, Madame Kriszbayról (Veronka frissen érkezett társalkodónőjét) vagy a glogovaiakról és a bábaszékiekről, akiket rendkívüli intelligenciával áldott meg az ég.
A madame franciául vegyített német nyelven nyöszörgött, mormogott valamit, míg Mravucsánné is folyton beszélt, hol az elöl menő fiatalokhoz, hol a szegény madame-hoz, aki úgy nézett ki borzas frizurájával, mint egy beteg kakadu.
- Csak erre, erre, kisasszonykám! Az ott a mi házunk. Még csak egy-két lépés, asszonyság. Nem harap ám az a kutya. Csiba te, Garam! Mindjárt otthon vagyunk. Majd meglássa, asszonyság, milyen szép ágyat bontok magának éjszakára. Csupa pöhely minden vánkosa.
Az egy csöppet se zavarta, hogy Kriszbayné abból egy szót sem ért. Némely asszony csak azért beszél, mert jólesik neki. Mit is csinálna, ha nem beszélne? Még bizony beszőné száját a pók.
Nem értem a tizenévesek panaszkodását, hiszen amíg azon problémáznak, hogy inkább megnézik a filmet (amelyből a Youtube-on az egyik hozzászóló szerint több jelenet is kimaradt), már jó néhány oldalon túl lennének. Igen, régies a nyelvezete, tájleírás is akad benne, sok a tájszó, de puskának ott a lábjegyzet, ami minden alkalommal az olvasó segítségére siet.
A kőszívű ember fiaihoz képest a terjedelme lényegesen kevesebb, és egy vidám palóc mesét olvashatunk, ami sok-sok humort és számos izgalmat tartogat minden korosztály számára. Már nem vagyok tizenéves, de kár lett volna kihagynom ezt a remek történetet.
Akinek még ezek után sem jött meg a kedve az olvasáshoz, meghallgathatja hangoskönyvben Benedek Miklós vagy Joó László előadásában.
Mikszáth Kálmán Szent Péter esernyője - A gavallérok - A Sipsirica387 oldal (ebből kb. 220 oldal a kisregény)
Európa Kiadó, 1998
520 Ft
A hangoskönyv adatai:
Bendek Miklós előadásában
430 perc, mp3
Titis Kft., 2011
3990 Ft
Bejegyzések
0 hozzászólás