"Micsoda család!"

 A Zöldmanzárdos-ház egykori cserfes Anne-je immár öt gyerek (három fiú: Jem, Walter, Shirley és két ikerlány, Di és Nan) boldog édesanyja és úton van a hatodik csöppség.

Anne egy szomorú esemény apropóján ismét ellátogat a Zöldmanzárdos-házba és egy csodálatos napot tölt imádott Dianájával, majd visszatér otthonába, Zugolyba, ahol Gilbert, a csemeték és a cselédjük, Susan várja.

Anne bár felnőtt és komoly családanyává vált az elmúlt évek alatt, ám az egykori álmodozó kislány még mindig benne él, de már nem botránkoztatja úgy meg a környezetét, ahogyan korábban.

A sorozat hatodik kötetében már a gyerekek kerülnek előtérbe, hiszen mindannyian örökölték édesanyjuk gazdag fantáziáját, így kalandokban sosincs hiány.

Mai szemmel kicsit furcsa volt olvasni, hogy a hatodik gyerek születése előtt a többieket elküldték a háztól (tudom, akkor még otthon születettek a gyerekek), de a legmeglepőbb mégis az volt számomra, amikor az ekkor hétéves Jem éjszaka, három óra leforgása alatt hazagyalogol hat mérföldnyi távolságról.

A családot boldogítja továbbá Mary Maria Blythe néni, aki csak rövid időre érkezik a házba, de mégis tovább marad, mint azt a család elviseli... Mary Maria néni ugyanis mindenbe beleüti az orrát, mindenről megvan a véleménye, hiszen antiszociális vénkisasszonyként remekül ért a gyerekneveléshez...
- És ki lenne ez a szemérmetlen némber? - kérdezte szigorúan.
- Diana istennő - mondta Anne, és lopva összenéztek Gilberttel.
- Ó, egy pogány! Nos, azt hiszem, így már érthető. Én azért mégsem hagynám elöl, Annie, ahol a gyerekek is láthatják. Néha komolyan azt hiszem, hogy a mai világban ismeretlen fogalom az erkölcs. A nagymamám - fejezte be a rá jellemző tüneményes közvetlenséggel - télen és nyáron egyaránt három alsószoknyát hordott.
  
Persze a drága néni távozása után sem unatkoztam, hiszen a gyerekekkel is mindig történt valami: hol kutyát kaptak, hol új barátra tettek szert, hol saját fantáziájuk áldozatává váltak, de még azt is megtudtam, hogy megy a házasságszerzés Anne-nek és hogyan birkózik meg egy nekromón megírásával.

Azért néhány negatívumot megemlítenék: Susan az agyamra ment azzal, hogy szinte minden mondatában doktorné kedvesnek szólítja Anne-t.
A segélyegylet takaróvarró összejövetelén a rengeteg név között sikerült elvesztenem a fonalat a pletykák áradatában és egy kicsit töltelékfejezetnek is éreztem. Talán, ha újraolvasom majd, már itt is jókat mosolygok.
Nagyon meglepődtem a  rengeteg nyomdahibán, aminek más könyvben sem örülök, de hogy egy ifjúsági regényben? Ennek a mondatnak az elejét nem is értettem először:
Bojtorján nőtt a középső kúpvirág, de végre megakadt a szeme egy nyaláb katonás tigrisliliomon is, a lekoptatott lépcsőfokok mellett pedig egy vidám körömvirágágyáson.
  
Összességében ez a kötet is remek kikapcsolódást nyújtott, méltó folytatása az előzőeknek, de azért jó tudni, hogy itt már inkább a gyerekeké a főszerep, ám az ő kalandjaik is méltóak az édesanyjukéihoz. Bár az meglepett, hogy egyedül Shirleyvel nem történt semmi, míg a többieknek legalább egy fejezet jutott.
L. M. Montgomery tájleírásai továbbra is gyönyörűek, Bertie Shakespeare neve (ezek a keresztnevei) pedig micsoda ötlet - persze pozitív értelemben.

A filmsorozatból ezt a kötetet kihagyták, így senki ne keresse a cserfes Blythe gyerekeket az utolsó részekben. 
 

Lucy Maud Montgomery: Anne családja körében
Eredeti cím: Anne of Ingleside
Anne-sorozat 6. 
Fordította: Szűr-Szabó Katalin
349 oldal
Könyvmolyképző Kiadó, 2012
2499 Ft

2 hozzászólás

  1. Shirley az fiúnév? :D
    Nekem nem tetszett annyira az első rész, de ez a poszt kedvcsináló volt, lehet, hogy valamikor mégis folytatom a többi kötettel.

    VálaszTörlés
  2. Bizony, Shirley fiú, nekem is furcsa volt, pláne, hogy az anyja vezetékneve, de hallottunk már ilyet. Nekem a második rész eddig a legnagyobb kedvenc, abban jött Davey és imádom azt a gyereket ;).
    De jó, remélem, a többi már jobban fog tetszeni :).

    VálaszTörlés