Ermitázs, Szentpétervár


2010-ben és 2011-ben jelent meg a Grafo Kiadó gondozásában A világ múzeumai sorozat négy kötete, melyek a legnagyobb múzeumok közül négy történetét és gazdag gyűjteményeik egy részét tárják az olvasó elé.
A sorozattal való ismerkedésemet a szentpétervári Ermitázzsal kezdtem.

Az előszóban, majd az azt követő bevezetésben megismerkedünk az épület és a gyűjtemény történetével: 
Az Ermitázst Nagy Katalin kezdte építtetni 1764-ben azzal a céllal, hogy a Téli Palota mellett legyen egy hely, ahol az általa összegyűjtött festményeiben gyönyörködhet és a barátaival találkozhat. A kis remetelak tehát nem múzeumnak épült, és a cárnő sem volt műértő, csupán szerette a művészetet, és a francia kapcsolatainak hála (Denis Diderot-val és Frédéric-Melchior Grimmet-vel folytatott levelezésnek), számos kinccsel gyarapíthatta gyűjteményét.

A gyűjtést már Nagy Péter elkezdte, majd Katalin lelkesedésének köszönhetően tovább gazdagodott, így a későbbiekben az épületegyüttes a Téli Palotával együtt öttagúvá bővült, mely magában foglalja az Ermitázs Színházat is.

Az elmúlt századok során mind az épületek, mind a gyűjtemény számos viszontagságot élt át - tűzvészt, több képet eladtak (köztük Sztálin, aki fontosabbnak tartotta a traktorvásárlást...) , a II. háború alatt pedig kiürítették, ám az üres termek látogathatók maradtak -, de  napjainkban újra teljes egészében megtekinthető a közel hárommillió (!!!) műalkotás.

A kötet harmadik - legnagyobb - részét természetesen a múzeumban található művek alkotják. Bizonyára nem volt egyszerű kiválasztani azt a hatvanegy művészt és hetven művet, melyek helyet kaptak a könyvben. Mindenesetre a fülszövegben ígért hat évszázad művészetének panorámája garantáltan elénk tárul. Ezt a sort nyitja a XV. században élt és alkotott Robert Campin és zárja a XX. századdal Pablo Picasso.

Minden alkotás mellett megtaláljuk a keletkezési idejét, pontos méreteit, anyagát, a származására vonatkozó információkat (mely gyűjteményből vagy kitől került a múzeumba) és mióta része a gyűjteménynek.

Ezt követi a mű ismertetése, melyben olvashatunk a művészről, a mű keletkezéséről, a hozzá kapcsolódó esetleges feltevésekről, majd ezt követi a mű elemzése.

Több alkotás kapott helyett a Nagyító alatt oldalakon, azaz a szerző a mű egyes részeit kiemeli és ezekhez plusz információkat fűz, illetve több mű egy-egy részlete a következő oldalon/oldalakon nagyítva is megtekinthető.

A már ismert művészek mellett - mint Tiziano, Caravaggio, Rubens, Rembrandt, Canaletto, Fragonard, Gainsborough, Monet, Renoir vagy Matisse - számos új festő nevét jegyeztem meg magamnak. Közülük kiemelném Jan Fytet:

Csendélet nyúllal, gyümölccsel és papagájjal


Matthias Stomert:

Ézsau és Jákob


Bernardo Bellottót:

Az Új piactér Drezdában


és Nagy Katalin egyik kedvencét, Jean-Baptiste Greuse-t:

Az elkényeztetett gyermek


A kötet néhány hasznos információval zárul a múzeummal kapcsolatban (alaprajz, pontos cím, elérhetőség, tömegközlekedéssel való megközelítés, nyitva tartás, szolgáltatások).


Igényes, gyönyörűen kivitelezett kötet, amiben tobzódhatunk a szebbnél szebb műalkotásokban, melyek közt mindenki megtalálja a kedvencét (a szerzőé bizonyára Tiziano Szent Sebestyéne), és garantáltan kedvet kap egy Ermitázs-beli látogatáshoz.




Egy kis kedvcsináló:




 

Alessandra Fregolent: Ermitázs Szentpétervár
Eredeti cím: Ermitage San Pietroburgo
Fordította: Todero Anna
A világ múzeumai sorozat
160 oldal
Grafo Kiadó, 2010
4900 Ft
Az Ermitázs honlapja
A képek forrásai:
Jan Fyt
Bernardo Bellotto
Matthias Stom
Jean-Baptisete Greuze
Tiziano

0 hozzászólás