Szabó Lőrinc: Téli este
Lócika megjött, hároméves,
| a szél kicsípte, friss, piros, |
| veti mackóját s magyarázza, |
hogy nincs odaki semmi rossz,
és füstöl a ló orra, és ő
| nem borult fel a ródlival, |
| s az ablaknál ölembe mászik |
s kinéz és szól: – Csak az a baj,
hogy korán kellett hazajönni!
| – s mesél és nézi csillogó |
| szemmel, hogy táncoltatja ott kint |
fehér pillangóit a hó.
Mesél, s én érzem, gyönge szíve
| a kezem alatt hogy dobog, |
| és egy őzike jut eszembe, |
erdő és erős farkasok,
és háború, és védtelenség,
| láttam az utcákon, s amit ti, |
ti is tudtok mind, emberek:
mind ami kín itt van köröttünk
| s ami már ki se mondható, |
már az is csak irtózni jó.
…Mi lesz, őzike?… A gyerek újra
| tapsol: – Apu, de szép a tél! – |
| Jó volna hinni, néki hinni, |
aki nem tudja, mit beszél.
Bejegyzések
0 Hozzászólás
Köszönöm, hogy itt vagy.
Neked más a véleményed? Hibát találtál? Szólj hozzá(m) bátran :).