A kötet szerzői arra vállalkoztak, hogy megismertessenek minket, olvasókat az önfejlesztés, az önmegvalósítás és az önmeghaladás fogalmával, és egyben el is indítsanak a hozzájuk vezető rögös úton.
Bagdy Emőke rögtön a különböző életkorokról és azok feladatairól mesél, hiszen már egész pici korunkban ott motoszkál mindannyiunkban az önmegvalósítás, mindennap fejlesztjük magunkat, emeljük a fejünket, mozgolódunk, hogy egy nap felálljunk, majd elinduljunk.*
Minden életkornak megvan a maga szerepe és feladata az életünkben, ami az önismeretünket segíti elő. De ismerjük-e önmagunkat? Hogyan viselkedünk egy-egy helyzetben? Hogyan védhetjük meg a lelkünket?
F. Várkonyi Zsuzsa az ego előtérbe kerüléséről ír, ami leginkább jellemzi a mai világunkat, és ő is visszatér a gyökerekhez: a szülő-gyerek kapcsolathoz, ami elsődlegesen nyomja rá bélyegét egész további életünkre. Talán sok szülő nem is sejti, hogy egy-egy negatív megjegyzés már egészen pici korban meghatározó a gyereke számára, és ezek a negatívumok sokkal mélyebb nyomot hagynak benne, mint egy felnőttkori "pofon".
Megismerhetjük a híres Maslow-piramist (a szükségleteinkből felépülő ötlépcsős piramist) és az önmegvalósítást korlátozó tényezőket.
Orosz Katalin is részletesen ír a gyerekkorról és néhány páciense történetét is megosztja velünk. Köztük a szép, fiatal és sikeres Barbaráét, akinek sikerült meghaladnia önmagát, pedig a mindennapos szorongás az élete része volt, valamint olvashatunk az autogén tréning fontosságáról és gyógyító hatásáról is.
Mindhármójuk gondolatait és tapasztalatait szívesen olvastam és elgondolkodtam rajtuk, ám bevallom, hogy a kedvenc fejezetem most is a Kádár Annamáriáé volt. Ő a szakmai tapasztalatai mellett számos filmes példát hoz, sőt a saját életéből is merít. Nála is szóba kerül Maslow, ám már a hétlépcsősre kiegészített piramissal (amiről nem nagyon beszélnek, legalábbis annak idején nekem is csak az ötlépcsőst tanították) és meg is említi, hogy annak idején a szerzőnek is feltették a kérdést, hogy nem kell minden feltételnek kielégülnie ahhoz, hogy valaki önmegvalósító legyen. Már maga Maslow is ellentmondott ennek, és a szerző konkrét példaként Kőrösi Csoma Sándort említi, aki éveken át élt tibeti szerzetesekkel szerény körülmények között, írt, olvasott és járta a távoli ország útjait.
Miközben ezt a fejezetet olvastam, ismét elgondolkodtam saját magamon, amivel kapcsolatban röviden megosztanék néhány gondolatot. Valójában ez a blog is az önmegvalósítás eredménye, ami dacból, csak azért is alapon született. Annak idején, amikor belevágtam, nem voltak konkrét céljaim, legalábbis számszakilag biztosan nem, ahogyan ma sem hoznak feltétlenül lázba a blog statisztikájában szereplő számok. Sosem akartam népszerű és/vagy magamutogató lenni.
Miután elkezdtek érkezni a rendszeres olvasók és hozzászólók (a kettő nem feltétlenül ugyanaz), rájöttem, hogy a számomra fontos gondolatokat szeretném megosztani (ezért is minimalizáltam a töltelékbejegyzések számát az elmúlt hónapokban és nem írok arról, hogy a múlt héten letört a körmöm), és nem tudnék és nem is akarok szerepet játszani a népszerűség kedvéért. Hiába tudom, ha én is a manapság fénykorukat élő erotikus bestsellerekre pazarolnám a szememet és az időmet, bizonyára a napi látogatók többszöröse özönlené el a blogot, de tisztában vagyok vele, hogy nem érdekelnek az ilyen könyvek, és az olvasást büntetésnek érezném.
Ellenben sosem gondoltam volna, hogy pl. A néma leventéről írt bejegyzésem ilyen népszerű lesz, pedig még egy bizonyos szín árnyalatai sem játszanak benne szerepet, "csak" egy verses drámáról van szó. És ilyenkor jó arra gondolni, hogy van értelme koptatni a billentyűzetet, mert másnak is fontos és értékes lehet ugyanaz, ami nekem.
A másik blog (azóta töröltem, de továbbra is alkotok) még gyerekcipőben jár, és annak az eredménye, hogy rájöttem, mégis szorult belém némi kézügyesség és kreativitás, és a "műveimmel" talán más is kedvet kap egyik-másik elkészítéséhez. És egy-egy saját "alkotás" igazán fel tudja dobni az ember lányát, hiszen kézzel fogható bizonyítéka annak, hogy ezt is meg tudtam csinálni. A múlt héten megvarrt nyuszikkal pedig úgy érzem, sikerült meghaladni önmagam. Megpróbáltam, és sikerült. Nem tökéletesek, de nem is ez a legfontosabb, hiszen nem sorozatgyártásra készültek.
Ha nem vágtam volna bele ebbe az egészbe, talán még mindig nem tettem volna túl magam azon, hogy egyesek szerint borzalmasan fogalmazok (ezt az Olvasóra bízom eldönteni, igaz-e vagy sem), és ha nem próbálkoztam volna, akkor a mai napig sem tudnék a cérnára görcsöt kötni, és még mindig a lyukas zoknikon kísérleteznék.
Rövid, ám annál tartalmasabb és hasznosabb olvasmány. Mind a négy szerző közérthetően és több-kevesebb példával segít elindulni az önismeret és az önmegvalósítás útján. Mindenkinek csak ajánlani tudom, aki szeretné jobban megismerni és kiteljesíteni önmagát. (Azért azt megjegyezném, hogy nem kell ahhoz érettségi, hogy az embernek ismerős legyen Szent-Györgyi Albert neve.)
F. Várkonyi Zsuzsa az ego előtérbe kerüléséről ír, ami leginkább jellemzi a mai világunkat, és ő is visszatér a gyökerekhez: a szülő-gyerek kapcsolathoz, ami elsődlegesen nyomja rá bélyegét egész további életünkre. Talán sok szülő nem is sejti, hogy egy-egy negatív megjegyzés már egészen pici korban meghatározó a gyereke számára, és ezek a negatívumok sokkal mélyebb nyomot hagynak benne, mint egy felnőttkori "pofon".
Megismerhetjük a híres Maslow-piramist (a szükségleteinkből felépülő ötlépcsős piramist) és az önmegvalósítást korlátozó tényezőket.
Orosz Katalin is részletesen ír a gyerekkorról és néhány páciense történetét is megosztja velünk. Köztük a szép, fiatal és sikeres Barbaráét, akinek sikerült meghaladnia önmagát, pedig a mindennapos szorongás az élete része volt, valamint olvashatunk az autogén tréning fontosságáról és gyógyító hatásáról is.
Mindhármójuk gondolatait és tapasztalatait szívesen olvastam és elgondolkodtam rajtuk, ám bevallom, hogy a kedvenc fejezetem most is a Kádár Annamáriáé volt. Ő a szakmai tapasztalatai mellett számos filmes példát hoz, sőt a saját életéből is merít. Nála is szóba kerül Maslow, ám már a hétlépcsősre kiegészített piramissal (amiről nem nagyon beszélnek, legalábbis annak idején nekem is csak az ötlépcsőst tanították) és meg is említi, hogy annak idején a szerzőnek is feltették a kérdést, hogy nem kell minden feltételnek kielégülnie ahhoz, hogy valaki önmegvalósító legyen. Már maga Maslow is ellentmondott ennek, és a szerző konkrét példaként Kőrösi Csoma Sándort említi, aki éveken át élt tibeti szerzetesekkel szerény körülmények között, írt, olvasott és járta a távoli ország útjait.
Miközben ezt a fejezetet olvastam, ismét elgondolkodtam saját magamon, amivel kapcsolatban röviden megosztanék néhány gondolatot. Valójában ez a blog is az önmegvalósítás eredménye, ami dacból, csak azért is alapon született. Annak idején, amikor belevágtam, nem voltak konkrét céljaim, legalábbis számszakilag biztosan nem, ahogyan ma sem hoznak feltétlenül lázba a blog statisztikájában szereplő számok. Sosem akartam népszerű és/vagy magamutogató lenni.
Miután elkezdtek érkezni a rendszeres olvasók és hozzászólók (a kettő nem feltétlenül ugyanaz), rájöttem, hogy a számomra fontos gondolatokat szeretném megosztani (ezért is minimalizáltam a töltelékbejegyzések számát az elmúlt hónapokban és nem írok arról, hogy a múlt héten letört a körmöm), és nem tudnék és nem is akarok szerepet játszani a népszerűség kedvéért. Hiába tudom, ha én is a manapság fénykorukat élő erotikus bestsellerekre pazarolnám a szememet és az időmet, bizonyára a napi látogatók többszöröse özönlené el a blogot, de tisztában vagyok vele, hogy nem érdekelnek az ilyen könyvek, és az olvasást büntetésnek érezném.
Ellenben sosem gondoltam volna, hogy pl. A néma leventéről írt bejegyzésem ilyen népszerű lesz, pedig még egy bizonyos szín árnyalatai sem játszanak benne szerepet, "csak" egy verses drámáról van szó. És ilyenkor jó arra gondolni, hogy van értelme koptatni a billentyűzetet, mert másnak is fontos és értékes lehet ugyanaz, ami nekem.
A másik blog (azóta töröltem, de továbbra is alkotok) még gyerekcipőben jár, és annak az eredménye, hogy rájöttem, mégis szorult belém némi kézügyesség és kreativitás, és a "műveimmel" talán más is kedvet kap egyik-másik elkészítéséhez. És egy-egy saját "alkotás" igazán fel tudja dobni az ember lányát, hiszen kézzel fogható bizonyítéka annak, hogy ezt is meg tudtam csinálni. A múlt héten megvarrt nyuszikkal pedig úgy érzem, sikerült meghaladni önmagam. Megpróbáltam, és sikerült. Nem tökéletesek, de nem is ez a legfontosabb, hiszen nem sorozatgyártásra készültek.
Ha nem vágtam volna bele ebbe az egészbe, talán még mindig nem tettem volna túl magam azon, hogy egyesek szerint borzalmasan fogalmazok (ezt az Olvasóra bízom eldönteni, igaz-e vagy sem), és ha nem próbálkoztam volna, akkor a mai napig sem tudnék a cérnára görcsöt kötni, és még mindig a lyukas zoknikon kísérleteznék.
Rövid, ám annál tartalmasabb és hasznosabb olvasmány. Mind a négy szerző közérthetően és több-kevesebb példával segít elindulni az önismeret és az önmegvalósítás útján. Mindenkinek csak ajánlani tudom, aki szeretné jobban megismerni és kiteljesíteni önmagát. (Azért azt megjegyezném, hogy nem kell ahhoz érettségi, hogy az embernek ismerős legyen Szent-Györgyi Albert neve.)
* Valójában Orosz Katalin mesél a pici babák fejlődéséről. Ejnye, Andrea! 😜
Bagdy Emőke - Kádár Annamária - F. Várkonyi Zsuzsa - Orosz Katalin: Teljesebbé válni
Önfejlesztés, önmegvalósítás, önmeghaladás
Sorozat: Nyitott Akadémia
168 oldal
Kulcslyuk Kiadó, 2012
1990 Ft
Bagdy Emőke - Kádár Annamária - F. Várkonyi Zsuzsa - Orosz Katalin: Teljesebbé válni
Önfejlesztés, önmegvalósítás, önmeghaladás
Sorozat: Nyitott Akadémia
168 oldal
Kulcslyuk Kiadó, 2012
1990 Ft
Bagdy Emőke
F. Várkonyi Zsuzsa
Kádár Annamária
Kulcslyuk Kiadó
magyar
Nyitott Akadémia
Orosz Katalin
önfejlesztés
önismeret
pszichológia
Bejegyzések
10 hozzászólás
Azt hiszem ezt megint pont jókor olvasom, mármint a bejegyzésed. A múltkor is amikor szóba került ez a könyv, már kacérkodtam a gondolattal, hogy el kellene olvasnom, hátha kapnék én is tőle most valami erőt arra nézve, hogy egyedül is jó vagyok és egyedül is elég vagyok ha megtalálom azt, ahol önmagam lehetek. Most megint ezeken töprengek, szóval ez a könyv biztos, hogy segíteni tudna átgondolni, letisztázni a dolgaimat.
VálaszTörlésÖrülök, hogy megmaradsz olyannak, amilyen vagy és annak is, hogy nem a popularitás a lényeg számodra :D És másik blogodnak is, amihez csak további szép dolgokat kívánok Neked!
Akkor tessék elolvasni! :) Sokszor egy egészen apró dolog, egy apró változás is sokat jelent. Ha valaki nem emészti állandóan magát, hanem mer lépni és kipróbálni magát valamiben, akár új dologban vagy szembenézni egy félelmével, az csodát tesz.
TörlésMielőtt valaki esetleg megsértődni, megjegyzem, hogy nem annak szántam a véleményem, mert a saját blogjában arról ír, amiről akar :).
Megrendeltem a Bízz magadban!-t is, ami Téged is érdekelt (az önbizalom-növelésről), remélem, holnap ideér, de legkésőbb a jövő héten.
Köszönöm szépen, drága vagy, ha sikerül egy normális képet találni a nyuszikról, megmutatom őket :).
De jó, hogy feljött ez a könyv! Nagyon szeretem én is a Nyitott Akadémiás apró kötetkéket, és bár keveset olvastam, az mind nagyon megfogott. Értelmesen, mellébeszélés nélkül, és ami még fontosabb okoskodás és fentről beszélés nélkül szoktak benne lenni jó gondolatok. Ez a kötetem még nincs meg, de majd szeretném megvenni.
VálaszTörlésÖrülök, hogy kicsit magadról is írtál. :))) A blog nekem is elsősorban önkifejezés, és ha a kutya nem olvasná, akkor is írogatnám "magamnak". :)
Így van. Te miket olvastál a sorozatból? Nekem megvan még a Veszteségből nyereség, vereségből győzelem, amit szintén tavaly olvastam és ahogy Nikkincsnek írtam fentebb, hamarosan érkezik a Bízz magadban!
TörlésKöszi :). De sosem tudhatod, lehet, hogy valaki éppen valami olyat keres, amit Nálad talál meg :).
Felkeltetted az érdeklődésemet. Csak mostanában ismerkedtem meg Bagdy Emőkével, de határozottan megszerettem, el fogom olvasni a könyveit, és te most megerősítettél ebben:)
VálaszTörlésDe jó :). Láttam, hogy Neked megvan az új könyve, kipróbáltad már? Ugye írsz majd róla? Az egyik ismerősöm mondta négy éve, hogy nagyon szereti Bagdy Emőkét, akkor jelent meg a Hogyan lehetnénk boldogabbak? c. könyve és mesélte, hogy alig várja, hogy megvegye. Akkor még nem érdekelt, de jobb később, mint soha :). Ez a könyvük pedig tényleg nagyon jó, mert mindenki talál benne valamit, ami megadja számára a kezdő lökést.
TörlésMost már felmásoltam a meditációs hanganyagot (merthogy ilyen is van hozzá) a lejátszómra, úgyhogy hamarosan el fogom olvasni. Kíváncsi vagyok rá, szerintem nem fog csalódást okozni. A Pszichofitnesz is nagyon tetszett, arról is fogok írni, talán még most hétvégén, de mielőtt belekezdek a Bagdy Emőke könyvbe, szeretném befejezni a Candlefordi kisasszonyokat.
TörlésKözben olvastam a Pszichofitneszről a bejegyzésed és engem meggyőztél :).
TörlésOlvasd nyugodtan a Candlefordi kisasszonyokat, nem hajt a tatár :).
Én még mindig visszafogom magam h ilyen könyveket olvassak... Félek, h rossz hatással lennének rám... :(
VálaszTörlésDe amúgy ennek a nőcinek vannak ilyen Nyitott akadémiás előadásai is, azt hiszem...
Esetleg csak olvass bele a boltban és akkor el tudod dönteni, érdekelne-e :),senkire sem akarok semmit rátukmálni :).
TörlésIgen, a Bagdy Emőke fejezete az egyik előadása alapján készült, de nálam egyelőre a nullával egyenlő az esélye, hogy eljussak egyre.