Nyaralás-trilógia

Annak idején azt írtam, hogy annyira tetszettek Goldoni vígjátékai, hogy hamarosan együtt indulunk nyaralni. Nos, erre bizony négy évet kellett várni. Ezért sem ígérgetek és tervezgetek már semmit az olvasmányaimat illetően sem.
Mindenesetre jobb később, mint soha, és Goldoni Nyaralás-trilógiája sem okozott csalódást.
Ha valaki olyan könyves kihíváson vesz részt, amelyen egy trilógiát is el kell olvasnia, és nem idegenkedik a drámáktól, ennél egyszerűbben talán nem is teljesíthetné a kihívás ezen pontját. Szerencsére ez rám nem vonatkozik, egyszerűen csak valami vidám és könnyed olvasmányra vágytam, amikor eszembe jutott.
A kötet A komédiaszínház c. vígjátékot is tartalmazza, de azt majd máskor olvasom el.

Giorgio Strehler 1954-es előszavában azt írja a három darabról, hogy szorosan összefüggnek, noha sokáig csak a Nyaralásmániát adták elő. Egy-egy komédia előadásideje 90-100 perc, így egy este bemutatni a három darabot bizony kicsit hosszadalmas, ezért korábban is egy este csak kettőt tűztek műsorra. E mellett kiemeli, hogy az általa rendezett előadásban itt-ott kihúztak a szövegből, de mindezt Goldonihoz hűen tették. Ez szerencsére a magyar fordítással nem történt meg, így a trilógiát teljes egészében olvashatjuk.

Talán mondanom sem kell, hogy a bejegyzés cselekmény-leírást tartalmaz, de igyekeztem úgy írni a három vígjátékról, hogy ne meséljem el a teljes cselekményt.

A három komédia középpontjában a szerelem áll, amelynek köszönhetően a szereplők élete alaposan felfordul.

Nyaralásmánia: Szereplőink, akik Livornóban élnek, a szokásos montenerói nyaralásukra készülődnek. Paolo (a másik két részben már Paolino) gazdája, Leonardo holmijait csomagolja, miközben annak húga, Vittoria még nem készült el. A szabó ugyanis még nem érkezett meg a kisasszony legújabb divat szerinti ruhájával, amely nélkül Vittoria nem hajlandó útnak indulni.

VITTORIA   Jaj, de szerencsétlen vagyok!
LEONARDO (gúnyosan) Ez aztán a csapás! Borzalom, szörnyűség, égbekiáltó, hogy egy ruhával kevesebbel kell beérni!
VITTORIA   Igenis nagy csapás: ha valaki nem öltözik divatosan, könnyen rámondják, hogy nincs ízlése.
LEONARDO   Végtére is hajadon lány vagy, nem menyasszonyiruha-parádéra megyünk.
VITTORIA   Giacinta is lány, mégis követi a divatot, mint a férjes asszonyok. Manapság nincs különbség lányok és asszonyok közt, és ha egy lány nem tudja, mit kell hordani, annak vége: maradinak számít. Csodálkozom rajta, hogy ilyen elveket vallasz, és így lebecsülöd a gondjaimat.

Leonardo, az idős és tehetős Filippo úr lányának, Giacintának udvarol, és reméli, hogy együtt utaznak. Csakhogy Giacinta az ifjú Guglielmót is fogadja, amit Leonardo nem néz jó szemmel. Ráadásul Filippo úr az ifjút is magukkal hívta a nyaralásra.

GIACINTA   Becsülöm és szeretem, de nem akarok nevetségessé válni a világ előtt.
LEONARDO   Összedőlne a világ, ha egyszer nem menne el nyaralni?
GIACINTA   Egy év, hogy nem megyek nyaralni? Mit szólnának Monteneróban? Mit mondanának rólam Livornóban? Hogy néznék aztán az emberek szemébe?

A testvérek sokat költekeznek, és Leonardo bízik benne, hogy a nagybátyja (aki még életben van) vagyona majd megoldja a pénzügyi gondjaikat. A helyzetüket egyedül Fulgenzio, Filippo úr régi barátja látja jól.

Ha mindez nem lenne még elég, betoppan a pletykás és potyaleső Ferdinando, aki Leonardóékkal kívánja megoldani az idei nyaralását. Reméli, hogy csatlakozhat hozzájuk az úton, míg Giacinta szobalánya, Brigida abban bízik, hogy Paolóval együtt utazhat.

De mégis mire ez a nagy felhajtás? Kérem szépen, nyaralni kell! A nyaralás nem maradhat el (ezt fentebb Giacinta is megmondta), és ha már nyaral az ember, ki kell tennie magáért, vendégségeket kell rendezni és nem maradhat el a kártya sem.

A számos huzavona után végül útnak indul a társaság, hogy kezdetét vegyék a Nyári kalandok:
A kompánia végre megérkezett Monteneróba, ahová Giacinta nagynénje, az özvegy és vagyonos Sabina is elkísérte őket. Guglielmo és Ferdinando is Filippo úrékhoz kvártélyozta be magát. Utóbbi szemet is vetett Sabina asszonyra, és mindent megtesz, hogy elnyerje az asszony kegyeit - de leginkább a vagyonát.
A nyaralók közt az a hír járja, hogy Guglielmo Vittoriának udvarol, de titkon valójában Giacintát szereti, aki bár már Leonardo menyasszonya, mégsem közömbös az ifjú iránt. Leonardo gyanút is fog.

LEONARDO   Hamar rosszra gondol az ember, és nagyon könnyen ítél.

A nyaralókhoz csatlakozott Costanza asszony az unokahúgával, Rosinával, aki egy együgyű orvospalántát, Togninót szemelt ki élete párjául.

PAOLINO   Ezt legalább élvezi az ember. De a gazdáinknak mi örömük lehet?
BRIGIDA   Semmi. Nekik város vagy falu egyre megy. Mindenütt ugyanazt csinálják.
PAOLINO   Legföljebb az a különbség, hogy falun több a vendég, és minden sokkal többe kerül.

A szolgák nagyon jól látják gazdáik rongyrázását, akik a nyaralás során sokkal többet költekeznek, mint a városban. A Monteneróban töltött hetek alatt pedig szórakoznak, pletykálkodnak, kirándulnak, kártyáznak, vendégségbe járnak és vendégeket fogadnak.

FERDINANDO    Úgy látom, Vittoria kisasszony menni akar. Ha kívánja, elkísérem.
VITTORIA   Örömömre szolgál.
COSTANZA   Kérem, ahogy tetszik.
VITTORIA   Alászolgája.
COSTANZA   Alászolgája.
FERDINANDO   Tiszteletem, Costanza asszony.
VITTORIA (félre) Úgy kell nekem, minek jöttem ide. Szegény, gőgös és ostoba.
FERDINANDO (félre) A nagyravágyás és az irigység - szép zenei téma egy kantátához.
COSTANZA (félre) Őnagysága! A felséges hercegkisasszony! A hiúságánál csak az adóssága nagyobb.

De egyszer minden véget ér, és hőseink is kénytelenek visszatérni Livornóba.

Nyaralás után: Leonardót otthon a pénzükre várakozók fogadják, így kénytelen szembesülni a helyzetével. A szerelmi sokszög szereplői sorsa a harmadik felvonás végére eldől, de előtte megtudjuk, mire jutott Ferdinando Rosina asszonnyal, milyen módszert alkalmaz Giacinta, ha nem akar valamire, vagy inkább valakire gondolni, és természetesen az előzőekben megismert új szereplőket is viszontlátjuk.

GUGLIELMO (Giacintára nézve) A levelekre válaszolni illik.
GIACINTA   Az attól függ. Kérdés, hogy érdemes-e válaszra a levél.
GUGLIELMO   Jól nevelt személynek válaszolnia kell, kivétel, ha a szóban forgó levél tisztességes, és őszinte szerelemmel írták.
GIACINTA   A szerelem nem ment fel senkit, a tisztességet meg olykor összekeverik az érdekkel.

Azt hiszem, Goldoni vígjátékai ugyanolyan humorosak és szórakoztatóak a mai olvasó/néző számára is, mint az 1761-es bemutatójuk során. A cselekményük egy percig sem unalmas, a szereplői pedig nagyon is elevenek, esendőek, és a szerző kiváló emberismeretről tesz tanúságot - bár ez egy drámaírótól el is várható.
Ma is vannak pletykás és haszonleső emberek, mint amilyen Ferdinando; irigyek, mint Vittoria - sőt az az érzésem, hogy ma már egyre több van belőlük, hiszen senki sem maradhat le a másik mögött. Vittoria és Giacinta barátnők, de ez csak a felszín. A két lány valójában nem szíveli egymást. Gondolom, az övékéhez hasonló látszatbarátság is mai is létező fogalom.

Costanza asszony nem szívesen fogad livornói otthonában vendégeket, mert az nem elég előkelő, és a látogatók természetesen a háta mögött megszólják. Filippo úr, aki szívesen megvendégel másokat, az, akit utoljára szolgálnak ki, akinek nem akad más kártyapartnere csak az ostoba Tognino. Ismerősek, ugye?

A kötet végén a fordító, Magyarósi Gizella jegyzeteit (a korabeli pénzekről és óráról) és ismertetőit olvashatjuk a szerzőről, a korabeli színjátszásról, Goldoni színházreformjáról és néhány szót a darabjairól.

A trilógia nyaralás helyett, előtt, közben és után is jó választás lehet, ha valaki könnyed, de tartalmas kikapcsolódásra vágyik.

FULGENZIO Ej, kisasszony, már megbocsásson, de tudja, mit nem szabad csinálni? Többet költeni, mint amennyink van; adósságba verni magunkat a szórakozásért, és elvadítani, semmibe venni a hitelezőinket.

Carlo Goldoni: Nyaralás-trilógia
Az eredeti cím nem szerepel a kötetben, de megkerestem: Trilogia della villeggiatura (Le smanie per la villeggiatura, Le avventure della villeggiatura, Il ritorno dalla villeggiatura)
Fordította: Magyarósi Gizella
345 oldal
Európa Kiadó, 2008
3500 Ft

0 hozzászólás