Bea Johnson 2008 óta a Zero Waste Home elkötelezett híve és népszerűsítője. A környezetvédelem laikusként engem is érdekel, és néhány éve én is szelektíven gyűjtöm a hulladékot (ami miatt sokan eleinte dilisnek tartanak, de később megszokják, ugyanis képes vagyok egy kirándulásról, de a munkából is hazahozni az üres ásványvizes palackot és az elmosott joghurtos poharat vagy egyebet, mert ott nincs szelektív gyűjtő), textilszatyrokkal járok vásárolni, a kiürült margarinos dobozokból tárolódobozokat és a virágcserepekhez alátéteket készítek, nincs jogosítványom, így autóm sem, tehát mindenhova gyalog, biciklivel vagy tömegközlekedéssel megyek, hónapok óta magazinokat sem veszek, a megmaradt ételmaradékot pedig a környék éhenkórász macskái kapják meg, és ha nem nézi senki a tévét, akkor a kábeltévés dobozzal együtt sem hagyjuk készenléti üzemmódban.
Ráadásul egy átlag nőhöz képest jóval kevesebb kozmetikumom van a fürdőszobában, mert nem sminkelem magam (bár rendszeresen használok körömlakkot). Szóval, igyekszem a magam módján tenni ezt-azt a környezetért, ezért is lettem kíváncsi erre a könyvre. Biztos voltam benne, hogy nem fogom minden lépésben követni, de hogy találok benne újabb hasznosítható ötleteket, abban igen.
De lehetséges-e évente csak egy befőttesüvegnyi (kb. egy liter) hulladékot termelni? Bea Johnson az ehhez vezető utat mutatja meg a 2013-ban megjelent könyvében, amely azóta a világ számos nyelvén (többek között spanyolul, portugálul, olaszul, lengyelül, kínaiul, németül, franciául, japánul, de még koreaiul is) megjelent.
Bea Franciaországban született, majd au-pairként került az Egyesült Államokba, ahol férjhez ment és megvalósult számára az amerikai álom: hatalmas házban élt, több autójuk is volt, bármit megvehetett, ami megtetszett neki és hetente rengeteg szemetet termelt. Megszületett a két fia, majd kisebb házba költöztek (azért megjegyzem, a magyar családok lakásaihoz és házaihoz viszonyítva még ez is nagynak számít), majd elkezdte érdekelni, hogyan faraghatnák le ők is a családi szemetes tartalmát?
A természeti kincsek vészesen fogynak, mégis vesszük a kőolaj-alapú termékeket. A gazdaság gyenge, mi pedig külföldi termékekkel kényeztetjük magunkat. Az általános egészségünk romlik, ennek ellenére feldolgozott élelmiszerekkel tömjük magunkat, és toxikus termékeket viszünk haza. Amit elfogyasztunk, az közvetlen hatással van a természetre, a gazdaságra és az egészségünkre. Azáltal, hogy támogatunk bizonyos gyártási folyamatokat, azt az üzenetet közvetítjük, hogy még többet gyártsanak belőle. Más szóval a vásárlással voksolunk, és a mindennapi döntéseinknek súlya van. Rajtunk is múlik, hogy ártunk vagy jobbá tesszük a társadalmunkat.
De mi is az a Zero Waste, azaz nulla veszteség, esetünkben nulla hulladék? A Zero Waste öt lépésből áll, amelyek segítségével sikeresen csökkenthetjük a hulladék mennyiségét az életünk minden területén:
- Utasítsd vissza
- Csökkentsd
- Használd újra
- Hasznosítsd újra
- Komposztáld
1. Utasítsd vissza azt, amire nincs szükséged
Hány reklámújság, katalógus stb. érkezik hozzánk akár naponta, de ha a heti mennyiségre gondolunk is, már az is szép. Tehát, ha nincs szükségünk ezekre, akkor mondjunk rájuk nemet.
Szerintem a postás mindenhol automatikusan bedobja az adagot, az autók szélvédőjére is odateszik, de az utcán osztogatott szórólapokat nem muszáj elfogadni.
Mondok egy saját példát: régen én is rendszeresen hazahordtam a drogériákban kitett akciós újságokat, de egy ideje már megnézem őket az interneten, és egy sem jön velem haza.
Ugyanez vonatkozik az ingyen dolgokra, az ún. freebie-kre (reklámajándékok, termékminták, szállodai sampon stb.), amiket itt-ott osztogatnak vagy csak ki vannak téve és ingyen elvihetőek. Tényleg szükségünk van arra az ingyen apróságra, aminek abban a pillanatban megörülünk, majd otthon előbb-utóbb a porfogóként vagy a kukában végzi?
De idetartoznak az italokhoz kapott szívószálak is, amiket használat után úgyis kidobunk. Mintha nem lehetne anélkül meginni az italunkat.
2. Csökkentsd, amire nincs szükséged, és amit nem tudsz visszautasítani
Tényleg annyi mindenre szükségünk van? Nem lehetne itt-ott lefaragni belőle?
A töménytelen mennyiségű reklám, ami a médiából (tévé, rádió, magazinok, internet) árad felénk, mind fogyasztásra ösztönöz. Ha nekünk nincs meg a legújabb az adott termékből, a reklám azt sugallja, hogy kilógunk és ez milyen ciki már. De tényleg nem tudunk élni a legújabb kütyü, kozmetikum stb. nélkül? Bea azt mondja: érjük be azzal, amink van, a boldogság nem attól függ, hogy a legújabb dolog a birtokunkban van. És ebben nagyon is igaza van.
Decemberben az egyik 100 Ft-os boltban láttam egy karácsonyi tollat 249 Ft-ért, amelyet végül azért nem vettem meg, mert:
- sokalltam az árát (éppen határidőnaplót mentem venni).
- rájöttem, hogy hasonlót tudnék magamnak készíteni (piros-fehér cukorka/nyalóka alakú volt, ami filcből megvarrható és egyszerűen ráhúzom az 50-70 Ft-os Signettára, de végül nem varrtam ilyet).
- úgyis csak a karácsonyi időszakban menő, bár nem mintha ez lenne a legfontosabb.
- itthon legalább 30 másik tollam is volt.
3. Használd fel újra, amit nem tudsz visszautasítani vagy csökkenteni
Ez nem azonos az újrahasznosítással, az majd a következő lépés lesz.
Vegyünk újrahasználható dolgokat, vagy használjuk újra a régit. Pl. ahogy a bevezetőben írtam, a kiürült margarinos dobozokból nagyszerű zsebkendőtartót és virágcserép alá tányért lehet készíteni némi akrilfesték, filcmaradék, szalag és ragasztó segítségével.
Járjunk vásárolni újrahasználható szatyrokkal (textil pl.).
A lyukas pólót pedig portörlőként használhatjuk tovább, az üres befőttes-, szószos és lekvárosüvegbe ismét tehetünk valamit.
Vásároljunk használt termékeket: rengeteg turkáló és adománybolt van már, illetve az interneten is sok használt dologra bukkanhatunk. A turkálókkal kapcsolatban megnyugtatnám a márkaőrülteket, ugyanis nem egy ruhám van turkálókból, köztük több márkás is, ráadásul az eredeti ár töredékéért.
4. Hasznosítsd újra (amit nem tudsz visszautasítani, csökkenteni vagy újra felhasználni)
Néhány éve én is lelkesen a szelektívbe teszem a kiürült samponos flakonokat, joghurtos poharakat, ásványvizes palackokat és amit lehet, de ebből a részből megtudtam, hogy sajnos nem minden műanyag újrahasznosítható, és az újrahasznosítás is nagyon energiaigényes. Mindenesetre még mindig jobb megoldás, mint a kommunális hulladék közé dobni az újrahasznosítható dolgokat.
5. Komposztáld a maradékot
Gondolom, ezt nem kell magyaráznom, és a könyvben részletes ismertetést és ötleteket kapunk, hogyan készítsük el a saját komposztálónkat.
A bizonytalanságaink miatt zsúfoljuk tele az életünket.
Az öt lépést követően Bea az élet számos területére (Konyha és bevásárlás, Fürdőszoba, illatszerek, egészség, Hálószoba és gardrób, Takarítás és karbantartás, Munkaterület és levélszemét, Gyerekek és iskola, Ünnepek és ajándékok, Az otthonon túl - étteremben, kempingezéskor, utazáskor) kiterjesztett tippjeit ismerteti. Pl. évek óta csatos üvegekkel és textilszütyőkkel jár vásárolni, és igyekszik csak csomagolásmentes, kimért árukat venni.
Ötleteket kapunk, hogyan selejtezzük ki az általunk nem használt eszközöket és ruhákat, hogyan csökkentsük a körülöttünk lévő tárgyak mennyiségét, hiszen mindannyiunk otthonában több porfogó is található.
Felesleges tengernyi kozmetikummal és tisztítószerrel megtölteni a fürdőszobát. A Zero Waste nem tiltja a sminkelést, így erről nem kell lemondani és még saját sminkszereket is készíthetünk.
De kapunk recepteket (pl. házi mustár, házi ragasztó) is, megtanulhatunk papírt készíteni használt papírból, és megtudjuk, hogy az eddig használt dolgainkat (papírtörlő, tisztítószer stb.) mivel válthatjuk fel.
Így végre megtaláltam a tökéletes választ a következő kérdésre:
Miért nem vagy jelen a közösségi médiában? (Facebook, Instagram, Twitter és társaik)
Ezzel sem gyártok digitális szemetet. Rendben, itt ez a blog, ahol nem ötmondatos bejegyzéseket szoktam közzétenni, de a fentebb említett oldalak szerverein ezek sem foglalják a helyet, sem a reggelimről készült képek - ilyenek nincsenek is. Ezért sem teszek a könyves borítók mellé sem dekorációt, mivel azzal a kép mérete is nőne, továbbtöltődne be az oldal is és szegény Olvasó belezöldülne a várakozásba. Arról már nem is beszélve, hogy teljesen feleslegesnek tartom az ilyesmit, tehát egy újabb dolog, amit visszautasítok.
Létezik olyan, hogy valaki túl sokat lóg a neten? A digitális eszközök túlhasználása nem pusztán környezetvédelmi szempontból merít le (mivel a legújabb elektronikai feltételeket követelik meg és azt, hogy éjjel-nappal fussanak a hatalmas szerverek azért, hogy mi bármikor hozzáférhessünk bármilyen hétköznapi információhoz), emberi szinten is káros hatása lehet. Eltereli a figyelmünket a jelen pillanatról és a valós élet élvezetéről, leépíti a személyes kapcsolatokat, minden egyes lépésünket közhírré teszi, és ezáltal elveszítjük a privát szféránkat. A folyamatos szórakozási lehetőség megfoszt az egyedülléttől, ami rendkívül fontos az önálló gondolkodás és talán a boldogság szempontjából is.
A számos kipróbált ötlet között találtam néhány számomra és talán mások számára is extrémet, és lehet, hogy Bea és a családja számára tökéletes a minimál gardrób, de azért én szeretem, ha mosás után is van még mit felvennem, ha esetleg másnapra nem száradna meg a ruha, ugyanis nincs szárítógépünk. Ezektől eltekintve több hasznos ötlettel gazdagodtam és szimpatikus volt számomra, hogy a könyv végén Bea arról is írt, hogy a váltás nem egyik napról a másikra történik meg, illetve nem mindenki tudja mindazt megvalósítani, amit ő. Pl. lehet, hogy ezentúl más is szeretne kimért árukat vásárolni, de a környezetében nincs ilyen üzlet. Ám vannak apróságok, amiket mindannyian megtehetünk, hogy nemcsak a magunk életét tegyük könnyebbé, hanem a szemetesünket is, és így mi is tettünk egy apró lépést a környezetünkért. Sok kicsi pedig sokra megy.
Ha nem teszünk semmit, azzal elfogadjuk a helyzetet és még több szemetet termelünk, de ha cselekszünk, azzal elindíthatunk valamit a változás útján.
Bea Johnson: Tero Waste otthon
Kevesebb hulladék, egyszerűbb élet
Eredeti cím: The Ultimate Guide to Simplifying Your Life by Reducing Your Waste
Fordította: Molnár Kata
376 oldal
Tericum Kiadó, 2018
3970 Ft
Bea blogja
Kép: Le Nouvelliste
Bejegyzések
0 hozzászólás