Nikolaus Lenau: Holland tájon őszi álom
Fordította: Szalki Bernáth Attila
Álmos patak csöndben surran,
Légben most a szél se lendül,
Megfakult levél se rezdül,
Csendben száll a földre hullva.
Épp csak mozdul varjak szárnya,
Lassan úsznak; dombocskákon
Szélmalom a szélről álmod,
Ólom álom hullt e tájra!
És tavasz, nyár rég elmúltak,
Ott a kunyhó mily mogorva,
Látni se vágy, szalmakontya
Mélyen a szemébe húzva.
Szunnyadozva, álmodozva
Pásztor pihen, bírka béget.
Ősz ködét természet fonja,
S rokkánál elalszik szépen.
Vers: Babelmatrix
Kép: Wallpaperup
Bejegyzések
0 hozzászólás