Régi szokásomhoz híven A magyar dráma napjáról idén is megemlékezem a blogban. A kérdés csak az volt: mit válasszak mára? Mivel az elmúlt időszakban elég sok negatív olvasmány került a kezembe (többen most pihennek is), ezért mindenféleképpen egy vidám művet kerestem. Ekkor jutott eszembe a Gábor Andor színműveit tartalmazó kötetem, melyet szintén egy nyári akció során vettem sok évvel ezelőtt. Semmit nem olvastam még a szerzőtől, de ezek szerint nagyon jók voltak a megérzéseim, mert a Majd a Vica! nagyszerű olvasmánynak bizonyult.
Vica, Zozó, az ünnepelt és szeszélyes operett-primadonna éles nyelvű, őszinte és kedves komornája.
VICA Mer' mér ígérted? Mér' üzented a Mikárnéval? Csak mutatom, hogy te milyen
vagy! Még hozzám is, pedig engem szeretsz! Még velem is kimacskázol.
ZOZÓ Azér' szekírozlak, mer' szeretlek.
VICA De én azt nem bánom, én mégis vigyázok rád, amíg itt vagyok. Nem engedem, hogy szamárságokat csinálj!
ZOZÓ Te elfelejted, hogy te csak a cseléd vagy, nem a primadonna!
VICA (kedvesen) Na! Én is lehetnék!
(...)
ZOZÓ Vica, te tulajdonképpen sokat megengedsz magadnak.
VICA (kedvesen vállat von) Egy faluból gyöttünk fel. Neked se volt nagyobb batyud, mint nekem.
ZOZÓ Nekem volt egy darab szagos szappanom is!
VICA De tégedet akkor csak Szedlacsek Zsofkának híttak. Csak aztán lettél Szilasi Zozó. De az én nevem akkor is Levelesdi Leveles Viktória volt, mert a te apád csak olyan tót zsellér, az enyim magyar nemes.
ZOZÓ Jójójójó!
Ő az, aki elsimít minden nézeteltérést a színházi emberek (igazgató, librettista, komponista, versíró), Salaváry (hősszerelmes és Zozó egyik hódolója) és Zozó között.
Amikor a színésznőnek elege van a többiekből, csak elkiáltja magát:
Slussz! Majd a Vica!
Vica pedig jön, és mindent elintéz.
A dolog most azonban bonyolódik: Zozó rossz szokása, hogy esténként kevésbé elegáns öltözékben távozik a színházból, és így találkozott múlt héten egy báróval, aki komornának nézte. Zozónak megtetszett a félreértés, és nem árulta el a valódi kilétét. A báró a Tátrába hívta, amit a színésznő el is fogadott. Éppen indulni készül, amikor a lakásába betoppan egy kisebb küldöttség: a színes bőrű Mbele Dongó, Mc Linkoln tiszteletes és Brown Ábrahám ezredes. Utóbbi kettő, tanítványuk, a chicagói milliomos unatkozó fia, ifj. Pulitzer Árpád szórakoztatására kérnék fel a nemzet pacsirtáját.
Azonban azzal nincsenek tisztában, hogy az őket fogadó két hölgy közül melyik a színésznő és melyik a komorna. Zozó indulatosan fogadja az ajánlatukat, így ismét Vicára marad, hogy ezt a problémát is megoldja.
BROWN Úgy véltük, hogy kellő honorárium ellenében...
ZOZÓ Hallgasson! Nekem több pénzem van, mint a disznókirálynak! Nekem házam van és birtokom! És nem Csikágóban, vagy a holdban, hanem Csütörtökfalván. És ha az urakat most ki nem dobom, annak köszönjék, hogy idegenek. Slussz. Megyek a Tátrába. Ingyen!
BROWN Nem velünk?
ZOZÓ (a szemébe kacag) Nem!
LINKOLN Hát velünk ki jön?
ZOZÓ Majd a Vica!
A három felvonás alatt nagyon jól szórakoztam: volt itt humor, sok-sok szójáték (ifj. Pulitzer tanítói: Ébrehem és Linkoln), valóban vicces odamondások, és természetesen a végén Vica most is mindent elsimított. Sőt, azt is megtudtam, honnan indult a csikágói disznókirály, aki az egyik legrokonszenvesebb szereplője lett a darabnak.
Nagyon megkedveltem Vica őszinteségét és szókimondását, de neki is akadt még tanulnivalója, és egyszer egy olyan tanácsot adott Salavárynak, amelyen igencsak meglepődtem:
VICA (...) Ha a Zozó még egyszer azt mondja magának, hogy Salacz, akkor csördítsen oda.
SALAVÁRY Hova?
VICA Hát oda, ahol a Salacz kijött. Úgy kedvesen, gyöngédeden, de azér' mégis csípősen. Hogy a vér kiserkedjen a fogak közül! Majd meglátja, akkor milyen becsülete lesz a Zozónál!
SALAVÁRY Köszönöm, Vicám! Te aranyszájú szent Vica! Legközelebb megverem, gyöngédeden, kékre-zöldre... Mondd meg neki, hogy vége köztünk mindennek! Hogy sohase látom! Soha! Soha!
Én is szeretem a jó vicceket, de ez a tanács még véletlenül sem az, főleg nem vicces. Salaváry eredeti neve valóban Salacz, és Zozó előszeretettel hívja így, és mellette más hódolói is akadnak. Az a véleményem, ha Salaváry úr tisztelné önmagát, akkor Zozó sem bánna így vele. Teljesen mindegy, hogy valaki milyen korú, nemű, társadalmi helyzetű és milyen kapcsolatban van a másikkal, ill. másokkal (párkapcsolat, munkakapcsolat, baráti stb.), ha tiszteli önmagát, akkor mások is tisztelni fogják, mindegy, hogy hősszerelmes vagy csak egy hétköznapi ember. Erőszakkal nem megyünk semmire.
Hogy mit kaptam a három felvonás alatt? Remek kikapcsolódást, humort, fordulatokat (akkor is, ha ezek könnyen kitalálhatóak), egy kis izgalmat, nevetést és sok-sok mosolyt, egy olyan vígjátéktól, amelyet 1918-ban mutattak be, de a mai nap is bármelyik színpadon megállná a helyét (leszámítva Vica fenti tanácsát).
Biztos vagyok benne, hogy hamarosan folytatom az ismerkedést a kötetben található többi színművel is.
Gábor Andor: Majd a Vica!
In: Szépasszony
Színművek
806 o. (661-755. o.)
Európa Kiadó, 2010
In: Szépasszony
Színművek
806 o. (661-755. o.)
Európa Kiadó, 2010
806 o.
Bejegyzések
0 hozzászólás