Vers hétfőn ~ Hermann Hesse - A béke elé

Gyűlölet álmából és vérözönből
ocsudva, vakon és siketen még
a háború mennykövétől és halálos zsivajától,
megszokva minden iszonyt,
szabadulnak fegyvereiktől,
rettentő napi dolgaiktól
a fáradt harcosok.
 
„Béke!" mintha mesékből,
gyermekálmainkból csengne a szó.
„Béke!" S mégis alig mer
örülni a szív, közelebb van a könnyhöz.
Szegény emberek mi,
jóra, rosszra egyként hajlamosak,
állatok és istenek! Hogy a földre teper ma
minket a kín meg a szégyen!
 
De remélünk. És a szivünkben
lángoló sejtelem él
a szerelem csodáiról.
Testvérek! nyitva az út
szellemhez és szerelemhez,
s az ajtó minden elveszett
paradicsomokhoz előttünk.
 
Akarj! Remélj ! Szeress!
S a tiéd lesz újra a föld.

Vers: Babelmatrix

Kép: Greenpeace

Egy aprócska megjegyzés: nagyon szeretem Somlyó Györgyöt, de a szerelem helyett a szeretet jobb választás lett volna. Tudom, hogy a liebe a németül mindkettőt jelenti.