Természetesen a spanyoloknál kiemelt hírként kezelik és számos cikk megjelent az íróval kapcsolatban.
Úgy tudom, nálunk nincs akkora olvasótábora, hiszen a Berta Isla (ez volt az utolsó regénye) óta nem jelent meg magyarul újabb műve.
Ez az a pillanat, amikor én sem találom a megfelelő szavakat, mert azt feleslegesnek tartom, hogy hosszasan írjak arról, miért az egyik kedvenc szerzőm. Korábban már úgyis megtettem. Úgyhogy az ő gondolatait idézem:
Nem tudjuk elviselni, hogy a hozzánk közelállók ne értesüljenek bajainkról, nem tudjuk elviselni, hogy továbbra is többé-kevésbé boldognak higgyenek bennünket, mikor egyszeriben már nem vagyunk az, mindannyiunk életében akad négy-öt olyan ember, akinek azonnal értesülnie kell róla, mi történik velünk, nem tudjuk elviselni, hogy annak tudatában éljenek, ami már nincs, egyetlen percig is akár, hogy házasnak higgyenek bennünket, mikor pedig már özvegyek vagyunk, hogy azt higgyék, élnek a szüleink, pedig már árván maradtunk, hogy még van társunk, pedig már elhagytak bennünket, vagy hogy egészségesek vagyunk, pedig már megbetegedtünk. Hogy azt higgyék, élünk, pedig már meghaltunk.
Bejegyzések
0 hozzászólás