Ady Endre - A tegnapi Páris

Mindannyian emlékszünk az irodalomórákról arra, hogy Ady Endre többször megfordult Párizsban, és az ott tapasztaltak kapcsán sokat ostorozta a korabeli magyar viszonyokat.

A tegnapi Párisban megjelent cikkek Ady hét párizsi tartózkodása során születtek, de önálló kötetben együtt, csak a halála után jelentek meg. Ezt a vékony, 63 cikket tartalmazó, kötetet olvasva pedig azt éreztem, egy-két írása ma is aktuális.

Középiskolásként Ady-rajongónak tartottam magam, később pedig novellákat és cikkeket is olvastam tőle, és ezekkel még inkább meggyőzött. A verseiből is érződik a gúny, a megvetés, de az emberszeretet is, a prózai írásaiban pedig mindez még inkább jelen van.

A tegnapi Párisban olvashatunk a korabeli Párizsról, a művészvilágról (Verlaine-ről, Gauguinről, a Grand-Guignolról), a Dumas család férfitagjainak állított szobrokról, de a franciák mellett helyett kaptak a spanyolok is: XIII. Alfonz, Sorolla y Bastida és a költőből lett pénzügyminiszter, José Echegaray is, ill. szó esik Schillerről, Chopin szobráról, Ibsenről is, sőt, Az első pipást is megismerhetjük.

Chopin

Két Musset-szobor után most következik egy Chopin-szobor. A Monceau-parkban fog állni, árnyas fák között, elrejtve a szomorú nótás embernek a relief-emlékjele. Messze a Musset szobraitól s messze a George Sand szobrától. A sírját két évvel ezelőtt láttam. Süppedt, romlott, szomorú sír. Nocturne-eit álmomban is hallom olykor. Ezek szomorúak és elevenek, miként a lengyel-francia poéta virrasztó, vergődő lelke elzokogta őket egykoron. Sokan hallják-e? Úgy gondolom, a nyár az oka. Valamit kell csinálni nyáron is. Valamire kell emlékezni nyáron is. Valamiről kell írni nyáron is. Chopin? Hát Chopin. Jöjj, óh szomorú árnyék s engedd, hogy nevedben szórakozzunk és szerepeljünk. Így csinálódnak a földön a kegyeletes ünnepek.

Visszatérő téma nála a papok anyagi helyzete, amely most egy spanyol eset kapcsán hozódik fel, de Ady ezúttal sem mehet el mellette szó nélkül.

Ahogyan a francia és a magyar társadalom aktualitásai mellett sem: bizony, már több mint száz éve is problémát jelentett a politikusok számára az egygyerekes családok nagy száma, melyről szintén kifejti a véleményét Az egyke c. írásában.

Ady cikkei ma is olvasmányosak, szórakoztatóak, és bár olykor egy-egy elszomorított, de sok új információval is gazdagodtam, és nem egyszer megcsillantotta azt a tipikus Ady-féle szarkazmust, amellyel az irodalomórákon nem találkoztam. Ezért örülök, hogy az irodalomórák után is szívesen választok egy-egy ismeretlen olvasmányt az akkoriban megismert szerzőktől. Mert a magyar irodalom ilyen kincseket tartogat.

Zola sírjánál

Zola sírjához zarándokoltunk el ma sok-sok ezeren. Talán utoljára borulnak koszorúk erre a sírra. A hűvös Panthéon várja Zolát.
Szépek voltak a koszorúk. Ékesek a beszédek. Diadalmas és hatalmas volt a tömeg. Ha akkor a Szajnába dobják. Hova zarándokolnánk most? Kit várna a Panthéon?
Miért nem beszélt ma erről senki? Jó: Zolának nem kellett sokáig várnia. Galilei is tovább várt. Giordano Bruno is. Heinénak ma sem kegyelmez Németország. No és Rembrandt most kapja meg, amire egy kissé régebben szolgált rá.
Szerencsés Zola: ilyen hamar. Mert persze Zolának van öröme az ilyen expiációból? Ugy-e?
Akadna már egyszer egy bátor ember, aki megmondaná az igazat. Szomorú sírjaihoz a temetőnek nincs jogunk nyúlni. Szégyellje magát az a minden lében kanál utókor. Elégtételadások helyén vizsgálja meg a saját szívét szigorúan. Nem készít-e expiálni valót talán éppen most egy másik úgynevezett utókornak? Ezzel a hazugsággal le kellene már számolni egyszer. Byronhoz nincs jussa az angol társadalomnak. Rembrandthoz a hollandusnak. Nekünk például Martinovicsékhoz. A derék utókor csak pirulhat és okulhat. Tud-e halottakat feltámasztani? Akkor adhat elégtételt. Egyébként komédia, amit mível. Az élet megcsúfolása. Különös dolog, hogy a Zolák nem írnak ilyen végrendeletet már egyszer:
- Megtiltom, hogy engem a poraim fölött tiszteljenek. Süsse meg a háláját az utókor, ha nem ismert jól, míg vér voltam és ideg. Így könnyű emberesdit játszani. Engem ugyan nem fogtok tisztelni, mikor már nem tudok róla. Megtiltom. Eredjetek Mercier-hez és pukkadjatok meg.

Ady Endre: A tegnapi Páris
128 oldal (plusz az elején a 11. oldalig tart Sneé Péter bevezetője)
Bethlen Gábor Könyvkiadó, 1994

Ady Endre összes prózai műve - A tegnapi Párisban található írásokat a 8. kötetben találtam meg, de nem abban a sorrendben, ahogy a könyvemben követik egymást.