Az Álom luxuskivitelben filmváltozatáról bizonyára mindenki hallott, én is láttam valamikor, bár nem sok mindenre emlékszem belőle, de az biztos, hogy akkor nem tetszett. És csak ennyi maradt meg belőle.
Nemrég eszembe jutott, hogy ebben a régi kötetben az Álom luxuskivitelben is helyet kapott, úgyhogy ideje volt végre megismernem.
Az első meglepetés akkor ért, amikor felfedeztem, hogy a filmbeli Holly Golightlyból Cily Hebrentch lett. Meg is kerestem az eredeti kisregényt, és valóban: Bartos Tibor fordításában Cily Hebrentch szerepel, amit őszintén szólva nem értek, ahogyan néhány más fordítási érdekességet sem, ezekre majd később kitérek. Ismerjük meg inkább a történetet.
A kisregény egy író visszaemlékezése arra az időszakra, amikor első New York-i albérletében élt. A környéken van (a visszaemlékezés idején is) Joe Bell kocsmája, aki nagy rajongója volt a házban lakó fiatal nőnek, Cily Hebrentchnek. Épp egy újságcikket mutat az írónak, aki ennek hatására felidézi azt az időszakot, amelyben összebarátkozott a lánnyal.
Cily nem mindennapi lány, a postaládája címkéje szerint: Utazó. Szokatlan a hajviselete, sötét napszemüvegben jár, szeret későn kelni, kivéve a csütörtököt, mivel éjszakánként jár haza, és ilyenkor valamelyik lakót csengeti fel, hogy beengedje a főbejáraton, mivel sosem találja a kulcsát. Így ismerkedik meg az íróval is, miután a házban lakó japán fotósnak elege lesz Cily ébresztőiből. A lány csak felcsengeti eleinte, majd egyszer csak megjelenik a kezdő író szobájában, mivel a lakásában lévő férfi már az agyára ment. Így veszi kezdetét ez a furcsa barátság.
Cily színésznőként próbálkozott volna, de rájött, hogy nem neki való. Hogy miből él? Leginkább mosdópénzekből: férfiaktól kér pénzt a mosdó használatára, és a minimum összeg 50 dollár. Hogy honnan jött? Nem tudni. Kiderül azonban, hogy a testvérei közül Freddel szoros a kapcsolata, aki most a (II. világ)háborúban harcol. Annyira szereti a bátyját, hogy az írót is elkezdi Frednek szólítani.
- Most biztos pofátlannak tart. Vagy très fou-nak. Vagy ilyesminek.- Szó sincs róla.Csalódottnak látszott. - De igenis. Mindenki szemtelennek tart. Nem mintha érdekelne. Nem szégyen, inkább hasznos.
Cily szeret összejöveteleket rendezni a lakásában és másokén részt venni, van egy macskája, akit úgy szedett össze, de nem adott neki nevet, mert még nem tartozik hozzá. Sajátos gondolkodású és számomra ezért is volt annyira szerethető.
Mindketten (az író és Cily is) a saját útjukat keresik: egyikük az írásait próbálja eladni, a másik a helyét keresi a világban.
Még az használt a leginkább, ha fogtam magam, bevágódtam egy taxiba, és elmentem a Tiffany-féle Luxuscikkek áruházába. Attól mindjárt megnyugszom, attól az előkelő csöndtől és eleganciától. Mintha ott az embernek semmi baja nem történhetne, ahol olyan választékosan öltözött finom emberek szolgálnak ki, és olyan jó krokodilbőrtárca- meg ezüst-szag van. Ha valahol úgy megtalálnám a helyemet, mint Tiffanyéknél, akkor bebútorozkodnék, és a macskát is elkeresztelném. Még arra is gondoltam, hogy a háború után Fred meg én...
Biztosan van, aki elítéli Cilyt az életmódja, főleg a mosdópénzek miatt, és rögtön arra gondol: Menjen el dolgozni!. Volt, amikor én is ezt mondtam volna. Most viszont jót mosolyogtam rajta, és az jutott eszembe: milyen ravasz! 1943-ban járunk, és ez micsoda ötletnek tűnik akkoriban! - számomra jó értelemben, másnak kevésbé. Ma viszont egyáltalán nem lepődünk meg azon, ha valaki pl. abból él, hogy- akár élőben, akár később - feltölti egy videóban a YouTube-ra, hogy mit eszik éppen.
Visszatérve Cilyre, én nagyon megszerettem. Szerettem, hogy nem akar szerepet játszani, hogy vállalja önmagát, a saját kis világában él (melyikünk nem?), akkor is, ha ez másoknak nem tetszik. És minden furcsasága, naivitása ellenére, vagy éppen ezért, egy nagyon szerethető lány, aki akkor is hű akar maradni önmagához, ha az álmai megérkeznek luxuskivitelben:
Azt azért nem bánnám, ha gazdag lennék meg híres. Föl van nálam vésve az előjegyzési naptárba, és egyszer majd megpróbálok rá időt szakítani. De ha rákerülne a sor, akkor is inkább maradjak meg magamnak. Ne kelljen nekem kicserélve lenni, ha egy szép nap arra ébredek, hogy az álmaimat luxuskivitelben házhoz szállították.
Truman Capote ismét meggyőzött arról, milyen nagyszerűen ír. Nincsenek cirkalmas mondatai, egyszerűen csak azon kaptam magam, hogy mennyire tetszik az a miliő, amelyet megteremtett az elbeszélésben, és milyen jó olvasni.
Az Álom luxuskivitelben egy nem mindennapi lány és egy kezdő író barátságának története, visszaemlékezés a múltra, olykor elgondolkodtató, olykor kicsit elszomorító, letehetetlen és nagyon szerethető olvasmány.
Lehet, hogy röhejesen hangzik, és mégis: csak akkor történnek az emberrel jó dolgok, ha maga is jó. Jó? Szóval úgy értem, tisztességes. Nem törvényesen tisztességes... kriptát is rabolnék, vagy akár lelopnám a halott szeméről a rézgarast, ha éppen ez hiányzik az aznapi boldogságomhoz... inkább arról a légy-hű-magadhoz féle tisztességről van szó. Csak ne gyáváskodj, ne játszd meg magad, csak ne hazudj érzelmeket, csak ne legyél kurva! Nehogy azt hidd, hogy ájtatos manó lettem. Ez csak józan beszéd.
Néhány észrevétel Bartos Tibor fordításával kapcsolatban. Elöljáróban szeretném elmondani, hogy egész jól tudok angolul, nem vagyok fordító, azonban nagyon jó érzékem van a nyelvekhez, és észreveszem, ha valami sántít, pontosabban sérti a szemem és a fülem, és több ilyennel is találkoztam az elbeszélésben. A kötet, amelyben olvastam 1965-ben jelent meg, és immáron a második kiadás. Az első kiadás 1963-ban jelent meg, tehát a fordítás a '60-as évek elején készült, amikor még nem volt internet, hogy több szótárban (egy- és kétnyelvűben) és esetleg online fórumokon utánanézhessünk bizonyos dolgoknak.
- A kocsmatulajdonos Joe Bell szódabikát szopogat, amely később már szódabikarbóna tablettaként is megjelenik. Megnéztem a fentebb linkelt eredeti szövegben, és a szódabika a Tums, amely egy savlekötő. A szódabika alak azért így is furcsa.
- A kedvencem az Andesek volt, amely az Andok dupla többes száma lett így, mivel angolul és spanyolul is Andes, ami eleve többes szám. (Emlékszem, amikor olaszul tanultuk az Alpokat, és a tanárom mondta is, hogy gli Alpi, olaszul is többes számban van.)
- A fentebbi idézetekben is érezni némi nyakatekertséget: az inkább maradjak meg magamnak, szerintem jobban hangzana, ha a végén önmagamnak szerepelne - I'd like to have my ego tagging along
- A Ne kelljen nekem kicserélve lenni pedig nagyon magyartalan az I want to still be me fordításaként. Még a szóismétléssel is jobban hangzott volna: Még mindig önmagam akarok lenni, amikor...
- Számunkra már természetes, hogy az angol anyanyelvűek a dupla keresztnevűeket a kezdőbetűjükkel emlegetik, pl. G. B. Shaw, ha nem akarják kimondani a George Bernardot. Szokatlan volt, hogy O.J. Bermant, az ügynököt Cily Ojjé-nak hívja.
- Fred pedig hol a bátyja, hol az öccse. Tudom, hogy az angolban a brother nem utal a testvér korára, de ez mégis csak egy következetlenség.
- Ahogy már a bejegyzés elején említettem, Holly Golightly is Cily Hebrentch lett. Vajon ez kinek az ötlete volt?
Talán ezért is döntöttek úgy az Európánál, hogy a Kapszula Könyvtár sorozatukban hamarosan új fordításban (Wertheimer Gáboréban) immár az eredeti címmel, Reggeli a Tiffanynál jelentetik meg.
Truman Capote: Álom luxuskivitelben
Eredeti cím: Breakfast at Tiffany's
Fordította: Bartos Tibor
In. Ottlik Géza (szerk.): Mai amerikai elbeszélők
Dekameron sorozat
674 oldal (569 - 633. o.)
Európa Kiadó, 1965
Kép: Wallpaper Abyss
Bejegyzések
0 hozzászólás