A szerelem 40 szabálya olvasása közben szépen kidekoráltam oldaljelölőkkel a könyvem, ugyanis olyan sok számomra fontos gondolatot találtam benne. Ezekből mindig csak néhány fér bele a könyvről írt bejegyzésbe, és már azóta tudtam, hogy előbb-utóbb egy újabban szeretnék megosztani még néhányat belőlük. Ki tudja, kinek jön éppen jól valamelyik. Nem kell szúfinak lennünk ahhoz, hogy kipróbáljuk őket, működnek-e a saját életünkben is. Szándékosan hoztam egyszerű példákat az idézetekhez, mindenki tetszése szerint tovább gondolhatja őket.
És mivel minden mindennel összefügg (erre is van idézet a posztban), a jövő heti könyves bejegyzéshez is kapcsolódik egy kicsit.
NYOLCADIK SZABÁLY: Bármi történjék is veled, ne keseredj el. Ha minden ajtó bezárul is előtted, Ő végül megnyit számodra egy mindenki előtt ismeretlen titkos ösvényt. Még ha e pillanatban nem látod is, a szűk átjárókon túl édenkert rejlik. Légy hálás! Könnyű hálásnak lenni, ha megkapod, amire vágytál. A szúfi akkor is képes köszönetet mondani, ha a kívánsága nem teljesül.
KILENCEDIK SZABÁLY: Türelmesnek lenni nem tétlen várakozást jelent, hanem állandó előretekintést. Mi is a türelem? Hogy az ember a tüskére pillantva képes elképzelni a rózsát, az éjszakát látva a nappalt. Isten szerelmesei a türelmet mint a rózsalekvárt édesen szívják magukba és emésztik meg. És tudják, ahhoz, hogy az égen az újholdból telihold legyen, idő kell.
A következő gondolat teljesen igaz azokra a pillanatokra, amikor kitalálom, hogy: "Most ezt akarom olvasni, mert szeretnék írni róla." Van, hogy olvasás vagy egyéb tevékenység közben bukkan fel egy gondolat, amelyet gyorsan felírok. Vagy amikor leülök ide és elkezdek egy bejegyzést. Van, amikor nagyjából már megvan, mit fogok írni, mely idézeteket választom az adott olvasmányból, és van, hogy leülök és megnézem, miket jelöltem be, milyen érzés köt hozzá és a könyvhöz. Aztán a többi tényleg jön magától. És ez másra is igaz.
Felesleges időtöltés azon rágódnod, vajon hova vezet az út. Neked csupán az a feladatod, hogy megtedd az első lépést. A többi úgyis jön magától.
Ehhez nincs mit hozzáfűzni:
Egy vándordervis megérkezett egy városba. Az ottaniak bizalmatlanok voltak az idegenekkel szemben. - Takarodj! - kiáltották a dervisnek. - Egyikünk sem ismer téged!A dervis higgadtan azt felelte: - Az a lényeg, hogy én ismerem önmagamat. Higgyétek el, sokkal rosszabb lenne, ha fordítva lenne, vagyis ha ti ismernétek engem, én viszont nem ismerném önmagam.
Aziz Z. Zahara gondolatai kapcsán jutottak eszembe a korlátozó hiedelmek. Amikor valamilyen korábbi meggyőződésünket igaznak hisszük, mert az úgy van. Pl. nem veszek fel sárga felsőt, mert valaki azt mondta tíz éve, hogy nekem nem áll jól a sárga. Erre felpróbálok egy sárga pólót, és kiderül az ellenkezője.
Meggyőződése szerint a világon zajló konfliktusok és háborúk hátterében nem vallási konfliktusok, hanem kommunikációs, "nyelvi" problémák állnak. Az emberek folyamatosan félreértik egymást, téves ítéletet alkotnak egymásról. "Hibás fordításokkal" élünk. Egy ilyen világban ugyanis mi értelme makacsul síkraszállni bármely dologért? Még a legszilárdabb meggyőződéseink is származhatnak egy egyszerű félreértésből. Az életben egyébként sem szükséges, hogy bármely témában következetesek és merevek legyünk. Élni ugyanis annyit jelent, mint szüntelenül változni.
Rumi két fiát nagyon megosztja a tebrizi Semsz barátsága apjukkal. Alaadin gyűlöli, amit testvére, Veled Szultán is észrevesz, és ezt a tanácsot adja neki:
- Anyám azt mondta, hogy ha haragszol valakire, akkor képzeletedben cseréld ki ennek az embernek a képét egy olyan emberére, akit szeretsz.
Hogy a következő szabály mennyire érvényes ma is! Te éppen most, talán a világ másik felén, ezt a bejegyzést olvasod. Vagy gondolj csak egy sporteseményre: ha a kedvenced nem nyeri meg az olimpiát, Te is biztos elszomorodsz egy kicsit, mert szeretted volna, ha ő nyer. Ha viszont megnyeri, Te is jobban érzed magad.
HUSZONHATODIK SZABÁLY: A világegyetem szerves egység. Mindent és mindenkit láthatatlan szálak fűznek egymáshoz. Ne légy kegyetlen senkivel! Ne bánts másokat, főképpen olyanokat, akik nálad gyengébbek! Ne feledd, hogy a világ túlsó felén élő egyetlen ember szomorúsága az egész emberiségnek kedvét szegheti. És egyetlen ember boldogsága mindenkit jókedvre deríthet.
A következő szabály valóban működik. Ha másként tekintünk a dolgokra és a világra, másként kezdünk gondolkodni és elhagyhatjuk a rossz szokásainkat. Ha nem is negyven nap alatt, de sikerülni fog. Nekem is sikerült. Van, aki huszonegy napot javasol, a negyven hatásosabb, mert tovább gyakoroljuk az új szokást.
HUSZONHETEDIK SZABÁLY: A világ olyan, mint egy nagy hegy. Azt visszhangozza, amit mondasz neki. Ha kedves szó hagyja el a szádat, akkor jó dolgokat fog visszhangozni. Ha átkokat szórsz, akkor szitkokat fog visszhangozni.Éppen ezért, ha bárki rosszat mond rólad, te ne viszonozd, negyven nap negyven éjjelen át csak szép dolgokat mondj. A negyvenedik nap végére tapasztalni fogod, hogy minden megváltozott. Ha megváltozik a szíved, az egész világ megváltozik.
Ha pedig valamit szeretnél magad mögött hagyni, íme, a Sivatag Rózsája nevű prostituált szavai, aki nagy lépésre szánja el magát a regényben. És ha neki sikerült, Neked is fog.
Semmi értelme ijedten bujdokolni, meghunyászkodva rettegni, egy egész életet nyulakhoz hasonlóan üregekben bujkálva eltölteni, és a mögé a közhely mögé bújni, hogy: "Nem tehetek semmit. Ez van a sorsomban megírva." Ha én, Sivatag Rózsája túlélem ezt, mindenképpen elmegyek innét. Méghozzá hátra sem nézve. A tebrizi Semsznek igaza volt. Kosz és szenny, mocsok és genny... akárminek nevezzük is, csak az ember lelkében létezik. Bennünk. Minden mást le lehet mosni, meg lehet tisztítani vízzel.Becsuktam a szememet. Elképzeltem egy másik Ént. Másik énem patyolattiszta, bűnbánó, bűnbánásában következetes volt. Ugyanakkor nálam fiatalabb, bátrabb és szebb. Őszinte és derűlátó, ügyes és bátor, aki új életet kezdett, miután távozott a bordélyházból. Üde, ragyogó, tele hittel és reménnyel. Annyira valóságos és édes volt ennek még a képzelete is, hogy elmosolyodtam.
Egy ehhez kapcsolódó, és ez lesz az utolsó ebben a bejegyzésben. Erre szoktam mondani, hogy aki néhány éve ismert, és még mindig abban a meggyőződésben él, hogy még mindig ugyanaz vagyok, mint x éve, akkor nagyon téved. Ha valaki Andiamót keresi a blogban, aki tizenhárom éve kitalálta, hogy könyves blogot akar írni, ne keresse, mert ő már meghalt. De azt az Andreát sem találja, vagy legalábbis nem úgy, aki öt éve azt választotta, hogy törli a blogját.
HARMINCNYOLCADIK SZABÁLY: Sohasem késő feltenni magunknak a következő kérdést: Vajon készen állok rá, hogy megváltoztassam az életemet, és én magam is megváltozzam? Nem számít, mennyi idősek vagyunk, és mi minden történt már életünkben; teljesen megújulhatunk.Szomorú, ha akár egyetlen egy nap is megegyezik az előzővel. Minden pillanatban, minden lélegzetvétellel meg kell újulnunk. Ahhoz, hogy új életet kezdhessünk, meg kell halni még a halál előtt.
Bejegyzések
0 hozzászólás