Vers hétfőn ~ Danyi Magdolna - Istenkereső

Thomka Beátának
Magadba nézz, ha szólít a vágy
s a kétség, mert sehol máshol
nem lelhetsz rá, mert ha ez vétség,
vállald, -


mert, lehet, ott van, fűben, fában,

vele hajolva a szélben,

vele szikkadva a nyárban,

s mégse van, neked, nekem,

meg se érint, bármily közel

léphetsz hozzá...


Ne keresd hát sehol másban, mint magadban,
egy csendesülő pillanatban, mintha tudnád,
a vágy s a kétség tőle való... Elméd
görnyedez alatta, s lázong.
Ő nem ilyennek akarta, s magát másnak
hitte, s másnak az ember, -


pedig csak élő anyag, ha ez kevés;
formálódunk az időben, mint a fűszál,
mint a fák, mint a vízpartok,


s ő bennünk remeg mozdulatlan,
-atlan, -etlen, sugárzóan
és kínzóan, élni tanít, ő,
a mondhatatlan, a hihetetlen,

a soha sincsen, a sehol sincsen.






Vers: Híd

0 hozzászólás