Romain Puértolas - A kislány, aki lenyelt egy akkora felhőt, mint az Eiffel-torony

Megtörtént már Veled, hogy úgy érezted, egy könyv csak Rád várt? Nemrég megnéztem, megkezdődött-e már az ilyenkor szokásos karácsonyi könyvvásár, és az intuícióm most sem hagyott cserben. Bementem az üzletbe, ahol az eladó lámpát kapcsolt és megmutatta, hogy azokon az asztalokon találom az 500 Ft-os könyveket. Az egyiken ott volt Romain Puértolas regénye, melyből csak ez az egy volt.

Szétnéztem a többi asztalon is, majd visszatértem oda, ahol A kislány, aki lenyelt egy akkora felhőt, mint az Eiffel-torony volt. Belelapoztam, elolvastam a fülszöveget, mert rémlett, hogy a megjelenése körül már láttam. 

Most pedig úgy éreztem, tökéletes karácsonyi ajándék lesz magamnak egy Tersánszky Józsi Jenő-novelláskötettel együtt. 

Nem tettem a fa alá, hanem már karácsony előtt elkezdtem olvasni, és már az első oldalakon tudtam, hogy jól választottam. 

A történetet, melynek főszereplője a postáskisasszonya, egy légiirányító meséli el egy vén figarónak, akinek a székébe épp beült. 

Providence Dupois, a postáskisasszony, egy nap megjelent, hogy felszállási engedélyt kérjen. Ez még önmagában nem is olyan furcsa a narrátorunk számára, azonban kiderül, hogy Providence saját maga számára kéri az engedélyt. Hogy miért? Mert kitört az a fránya izlandi vulkán, ráadásul éppen aznap, amikor a kézbesítőnő Párizsból Márrakesbe indulna, hogy elhozza a hétéves, örökbe fogadott kislányát, Zaherát, aki cisztás fibrózisban szenved. A kislány úgy érzi magát, mintha lenyelt volna egy Eiffel-torony nagyságú felhőt.

Zahera a betegsége miatt, (melyet egy génhiba okoz, a tüdő és a légutak nyálkahártyájának mirigyei folyamatosan kórosan sűrű, nyákos váladékot termelnek, amely eltömi a léghólyagocskákat is, ezért a tüdő légzőfelülete jelentősen csökken*) egész eddigi életét a kórház falai között töltötte, ahol a napjai köhögéssel és gyógytornával indulnak. Édesanyja a születésekor meghalt, az édesapjáról pedig senki sem tud semmit.

Zahera a betegsége ellenére nagyon életvidám, érdeklődő és kíváncsi kislány. Imádja a csillagokat, és ha felnő, űrcukrász szeretne lenni. Mióta Providence megajándékozta egy laptoppal és internet-előfizetéssel, mindennek utánanéz a világhálón, felfedezte, hogy Minden mindennel összefügg,  és új ismereteit a kórtermi társaival is megosztja. A cisztás fibrózist leszámítva itt teljesen magamra ismertem, mert ugyanilyen voltam, csak akkor még nem volt internet, sem laptop. Ráadásul Zahera nem mártírként tekint önmagára, mert van egy másik gyerek a kórházban, aki súlyosabb betegségben szenved, és bölcsen rájött arra, hogy ő hozzá képest mennyire szerencsés. 

Providence-t hideg zuhanyként éri az Orly repülőtéren a hír, hogy folyamatosan törölnek minden járatot. Ő megígérte a kislányának, hogy ott lesz nála, aki csak erre a napra várt, így nem hagyhatja cserben. Providence számára nincs lehetetlen. Bár eleinte furcsa dolgok történnek, amiket ő maga sem ért, furcsa emberek közé keveredik, de egyszer csak újra az Orlyn találja magát - bikiniben, hogy útra kelljen Marokkóba. 

Nagyon megszerettem ezt az elszánt és kifinomult szaglással rendelkező kézbesítőnőt, aki előtt nincs lehetetlen, akkor sem, ha egy izlandi vulkán és egy betegség az ellenfelei. Zahera pedig sokak számára példát mutat, ahogyan a világot és a betegségét látja. Nem ítélkezem, csak megfigyeltem, hogy sokan előszeretettel szeretik egymást túllicitálni abban, hogy ki szed többféle gyógyszert és kinek hány és milyen egészségügyi problémája van, vagy épp melyikük járt aznap több szakrendelésen és vizsgálaton. Erre itt ez a hétéves kislány, aki a világot csak a laptopja kijelzőjén látta, mindennap az életéért küzd, és nem nyavalyog. Sőt, hálás azért, mert neki csak egy felhője van. 

Romain Puértolas regénye egyszerre abszurd, szívbe markoló és humoros, hogy enyhítse a lapokon elénk táruló szenvedést, fájdalmat és nehézségeket. Mellette pedig, ha figyelmesen olvasunk, nagyon is aktuális és elgondolkodtató sorokkal találkozunk. Ezt a könyvet receptre kellene felírni, mert - ha eléggé nyitottak vagyunk - biztosan megtaláljuk benne azt a bizonyos egy gondolatot, amit magunkkal vihetünk belőle. Nekem többet is sikerült találnom, miközben jókat mosolyogtam, a könnyeim törölgettem, jegyzeteltem, hogy minek nézzek utána, és most megyek Julio Iglesiast hallgatni, mert a szerzeteseknek azt is meg tudom magyarázni, miért tekintik őt látnoknak. 😉

Ha pedig nincs kéznél a miniatűr szerzetes, ez a könyv is egész jól helyettesíti. 

Azért Monsieur Puértolas elkövetett egy logikai bakit: Providence már viseli azt a bikinibugyit (eddig bikinialsóként ismertem, de egye fene), melyet csak három oldallal később vesz meg. Egy újabb csoda? 

A könyv fülszövegében pedig Providence vezetékneve Dubois-ként szerepel, a regényben viszont Dupois.

Eredeti cím: La petite fille qui avait avalé un nuage grand comme la tour Eiffel

Fordította: Füsi Lídia

257 oldal

Libri Kiadó, 2017

3499 Ft

Kép: Pinterest