Arra gondoltam, írás közben átnézem az idei bejegyzéseim, és minden hónapból kiválasztom azt az egy, esetleg két könyvet, melyek a legtöbbet adták akkor, és ma is nagy hatással vannak rám.
Nem gyűjtöm össze őket fizikailag egy kupacban, hogy lefotózzam, csak a borítójukat hozom, és egy-két mondatban leírom, most visszagondolva, miért lettek számomra fontosak.
Idén nagyon sok újraolvasásom volt, nem számoltam meg, hány, így azt sem tudom, hány eddig olvasatlan könyvvel gyarapodott az olvasmánylistámon szereplő művek száma, mert nem érdekel. Nem versenyzem másokkal, akik idén 100, 150 meg 200 és még több könyvet olvastak. Mert megtanultam saját magamra figyelni, arra koncentráltam, nekem mi a jó, és nem azt, hogy mások szerint mi az.
Az idei évem (is) az önismeret és az önfejlesztés jegyében telt, ez világosan kiderül az idén olvasott könyveket nézve is, hiszen jelentős részük ezzel a témával foglalkozik. De ugyanúgy felfedeztem hasonló elemeket az irodalmi művekben is.
Mivel a bejegyzések mindig az olvasást követően születnek, így van, hogy egy-egy könyvet még az előző hónapban fejeztem be, és csak ezt követően írtam róla. A válogatásban az olvasás hónapját veszem figyelembe.
Úgyhogy térjünk át most az idei év legjobb könyveire, és majd összegyűjtöm a számomra legkevésbé jókat is.
2023 legjobbjai:
Januárban fejeztem be a még 2022 decemberében elkezdett Clarissa Pinkola Estés Farkasokkal futó asszonyok c. könyvét, melyből rengeteget tanultam, és nagyon sok mindent átgondoltam és megértettem önmagammal kapcsolatban. Volt, hogy többször is elővettem és kinyitottam egy-egy bejelölt oldalnál, és mindig találtam benne valamit, amit akkor nagyon jó volt újraolvasni.
Február legjobbja egyértelműen Maurice Lever Isadora Duncanről szóló életrajzi regénye lett.
Nagyon sokan nem ismerik ezt a könyvet, és valószínűleg Isadora Duncant sem, pedig egy nem mindennapi nő volt. Számomra nagyon inspiráló a személyisége (akkor is, ha nem minden döntésével értek egyet, de így van ez jól), méghozzá olyannyira, hogy egy töltelékbejegyzés is született, melyben Isadora gondolatai közül válogattam.
Márciusban három nagyon is fontos könyvet olvastam, ill. fejeztem be, és mindegyiküknek itt a helye. Ráadásul mindhárom egy-egy újraolvasás volt.
Hermann Hesse Sziddhártája amennyire rövid, annyira elgondolkodtató. Ezt a könyvet is alaposan kidekoráltam oldaljelölőkkel, és egyet-kettőt a határidőnaplómba is beírtam az idézetek közül, hogy emlékezzem rájuk.
Majd jött Boldizsár Ildikó Életválságok c. kötete, melyet ezúttal szépen beosztottam. Nem rohantam végig rajta, hanem valóban teljesen odafigyeltem rá. Nagyon fontos dolgokra hívja fel a figyelmet, pl. arra, hogy a mesék nem csak gyerekeknek valók. Nagyon sokat segített az utamon.
A hónap harmadik nagyon fontos könyve Elif Shafak A szerelem 40 szabálya lett.
Ekkoriban már nagyon elgondolkodtam valamin, megszületett a fejemben egy gondolat, hogy változtatnom kell, és van a regényben egy idézet, ami nálam is betalált, és megadta a végső lökést az elhatározásomhoz.
Április legjobbja ismét két újraolvasás lett: egyikük Alice Hoffman regénye, az Átkozott boszorkák. Előbb újra megnéztem a filmet, majd elővettem a könyvet, és ebben is nem egy kérdésemre választ kaptam. Ráadásul felfedeztem, hogy sok mindenben hasonlítok az Owens család nőtagjaihoz .
A másik pedig Hermann Hessétől a Demian, melyről májusban született bejegyzés. Hesse regénye arról szól, hogyan találhatjuk meg önmagunkat. Tudom, ez most nagyon népszerű téma, de a saját tapasztalatomból tudom, mennyire fontos. És ez a könyv tényleg segít benne.
.jpg)
Májusban rehabilitáltam Frances Mayes Napsütötte Toszkánáját, ugyanis rájöttem, mennyi közös van bennem az írónőben.
A Demian után pedig pszichológiával foglalkozó könyveket is olvastam. Woo-kyoung Ahn Agyszerviz c. könyve nyolc gondolkodási torzításra hívta fel a figyelmem, és nagyon sokat segített, hogy még tudatosabb legyek.
Bernard Shaw egyik legismertebb színműve, a Pygmalion pedig emlékeztetett arra, hogy mindannyiunkban ott rejtőzik Doolittle kisasszony, hogy miben rejtőzik a különbség az egyes emberek között, és nem kell törődnöm azzal, aki nem törődik velem.
A június legjobbja címet egyértelműen Jean Shinoda Bolen Bennünk élő istennők c. kötete érdemelte ki, aki a görög mitológiát és a pszichológiát (a jungiánus analitikát) ötvözte, és biztosított róla, hogy teljesen rendben van, hogy ilyen komplex személyiséggel rendelkezem. Micsoda meglepetés, hogy a legdominánsabb istennőm: Athéné. 😁
Júliusban újraolvastam Richard Maltby Jr. Beatrix Potter élete c. könyvét, mely szintén nagyon inspiráló. A szerelem 40 szabályához hasonlóan emlékeztet arra, hogy semmi sincs korhoz kötve, és hozzáteszem, hogy nemhez sem. Bármikor változtathatunk és megmutathatjuk magunkat a világnak, mert lesz(nek), aki(k)nek tetszeni fogunk.
Egy újabb rehabilitált könyv került a kezembe ebben a hónapban, az Értelem és érzelem Jane Austentól.
Ezúton kérek elnézést Marianne-től és Mrs. Dashwoodtól, akiket korábban drámakirálynőknek neveztem, egyszerűen csak szuperérzékenyek, ahogyan én is. Így bagoly mondta verébnek, hogy nagyfejű.
Sőt, Marianne adta az ötletét az októberindító töltelékbejegyzésemnek is, és egy újabb bejegyzésemben hamarosan újra hivatkozni fogok rá.
Mindenképpen meg kell említenem Virginia Woolf esszéjeit, A pille halálát, melyből szintén nagyon sok gyönyörű és hasznos gondolattal gazdagodtam, amiket később felhasználhatok. Ráadásul két töltelékbejegyzés írására is ihlettek olvasás közben.
Augusztusban végre elolvastam Walter Tevistől A vezércselt, mely engem is felvillanyozott - csak másként, mint a legtöbb olvasót. A sorozatot azóta sem néztem meg és sakkozni sem tanultam meg még, de nagyon jó visszaemlékezni a regényre, vagy akár csak ránézni a polcomon.
Régóta kívánságlistás volt a katalán Jesús Moncada regénye, A folyók városa, mely az író szülővárosának évtizedeken hömpölygő történetét meséli el az ottaniak életével egyetemben. Nagyon szerettem a hangulatát és a szereplők sokszínűségét.
Szeptemberben Ady Endre tartotta bennem a lelket a Sápadt emberekkel, míg a Villette-tel szenvedtem. Továbbra is 😍.
Ady mellett, rajongásom másik tárgya, Molnár Ferenc segített Az ördöggel abban, hogy az olvasás ne csak szenvedést jelentsen a számomra .
Idén természetesen megünnepeltem a drága mérges születésének 145. évfordulóját, és míg a drámáról szóló bejegyzést készültem megírni, világosodtam meg, miért imádom annyira Molnár Ferencet.
Októberben született egy töltelékbejegyzés a Büszkeség és balítélet kapcsán, amit nagyon szerettem írni, és az egyetlen problémát az jelentette, mit hagyjak ki belőle. 😉 A regény idei újraolvasása volt az eddigi legszórakoztatóbb a számomra. A Miért?-re a válasz kiderül a töltelékbejegyzésből.
Szintén hasonló élményem volt Agatha Christie A harmadik lány c. krimijét olvasva. Tudom, hogy vannak, akik szerint unalmas és nem történik szinte semmi a regényben, én viszont remekül szórakoztam Poirot-n és Mrs. Ariadne Oliverön.
Novemberben felfedeztem azt a pszichológiai könyvet, melyet már pár éve olvastam, de ismét elővettem, és megállapítottam, hogy végre egy olyan mű, amely mindenki számára hasznosítható tanácsokkal lát el, és nem csak bizonyos típusú emberek profitálhatnak belőle. Ez volt Susan Davidtől az Érzelmi rugalmasság.
A másik kiemelkedő olvasmány pedig Modla Zsuzsanna első könyve, a Pokoli főnökök lett. Nagyon fontos dolgokra hívja fel a figyelmet, és mindenki számára tartogat hasznos gondolatokat.
Decemberben fejeztem be Lucy Maud Montgomery klasszikusát, az Anne otthonra talált, melyben szintén egy nagyon fontos felfedezésre jutottam.
Az idei év utolsó befejezett irodalmi műve, Romain Puértolas-tól A kislány, aki lenyelt egy akkora felhőt, mint az Eiffel-torony lett, mely tele van szójátékokkal, vicces, abszurd, mégis komoly és mély mondanivaló rejtőzik a sorai között.
Természetesen voltak számomra rossz olvasmányok is, szerencsére ezek voltak kevesebben.
A legrosszabb és legszenvedősebb olvasmányom idén egyértelműen Charlotte Brontë Villette-je lett.
Arra is rájöttem, hogy bár tanultam néhány hasznos dolgot az óvodában, de rengeteg olyan is van, amit ott véletlenül sem hoztak szóba. Így nem értek egyet Robert Fulghummal. És azt mondom, ha valaki azt állítja, hogy már mindent megtanultál az óvodában, ne higgy neki.
Látszik, hogy sokat foglalkoztam pszichológiával, ugyanis felfedeztem, hány és hány kognitív torzítással van tele minden idők egyik legnépszerűbb és legcsodálatosabbnak kikiáltott lányregénye, a Kisasszonyok.
A '80-as években pedig jó ötletnek tűnt a családon belüli erőszak és a gyermekbántalmazás népszerűsítése, ahogyan annak tanúja lehettem Sütő András Gyermekkorom tükörcserepei c. válogatásában.
Egyetlenegy sorozatot néztem meg idén: a BBC-s Értelem és érzelmet. Ez már nagy lépés, hiszen 2022-ben egyet sem.
Voltak év elején terveim, hogy ezt és ezt biztosan elolvasom, de ezek végül füstbe mentek, mert volt, hogy más jobban érdekelt. Ezek miatt egy cseppet sem érzem rosszul magam, hiszen megvárnak a polcomon.
Teljesítettem viszont a saját kihívásom, és az évszaknak megfelelően, elolvastam öt olyan könyvet, melyet valamikor abban az évszakban szereztem be. Ezek nagyon jó választásnak bizonyultak - kivéve Sütő András kötetét.
Elárulom: volt idén olyan nap, amikor csak egyetlenegy oldalt olvastam, mert csak annyira volt energiám aznap, és nincs lelkiismeret-furdalásom miatta.
Összességében nagyon jó könyveket olvastam, mellényúlások pedig bármikor előfordulhatnak.
2024-re a tízes kihívásom terveztem, ill. azt, hogy befejezem az idén elkezdett könyveim. Négyet viszek át 2024-re, ám ezek miatt sem ostorozom magam. Haladok velük a saját tempómban.
Ezt tegnap találtam a Pinteresten és nagyon inspiráló (a 20. nálam nem aktuális). Ráadásul van is rajta egy olyan dolog, amivel biztosan foglalkozni fogok jövőre is - az olvasás mellett.
Ilyen volt számomra mindenben 2023 (mert legyen elég az egyebekből annyi, amit megosztottam):
Az idei évet a blogban egy Nabokov-idézettel kezdtem, és bízom benne, hogy sikerült felismerni azt az egy napot, vagy inkább többet is, melyet csak nekünk tartogatott ez az év. Úgy gondolom, sikerrel jártam ebben is.
Idén ez a 126. bejegyzésem, melyben benne vannak a versek és a különféle töltelékbejegyzések is, melyek most sem arról szóltak, hogy mikor és miért fájt éppen a hajam.
Ám hogy valami menőt is írjak végre: vettem egy katicás tollat, amelyen ráadásul kékek a katicák és még virágok is vannak rajta! 😎
2024-ben pedig továbbra is ez marad az egyik kedvenc mottóm:
Végezetül - ahogy mondani szoktam:
Mindenből a legjobbat kívánom Neked 2024-ben is. 😘
Kép: Freepik
Bejegyzések
0 hozzászólás