Könyvörömök
  • Főoldal
  • A blogról
  • Ismerd meg az Enneagram 4 típust!
  • Versek A-tól Z-ig
  • Verslelőhelyek
Áldott nyári délután
Járunk az erdőben,
Elakad a hang is a
Sűrű levegőben,

Messzi autóberregés
Dongássá vész benne,
Mintha mézbe szédülő
Muslicahang lenne.

Távolszakad a világ,
Nincsen, ami fájjon:
Ádám jár, és Éva jár
Édenkerti tájon.

Lomha gond, ha szállna még
Fonalat eresztve,
Mint váratlan pók, amely
Utat fog keresztbe,

Homlokunkon szétfoszol,
S nincs nyomába semmi,
Csak a nagy csönd, amelyben
Oly jó ketten lenni.

Szavak helyett ajkadat
Néma csókkal kérdem:
Mi lehet ez, tudod-e?
Érted? Én nem értem.

Szerelem? vagy boldogság?
Vagy szent-egyszerűen
Az az ősi, lusta kéj
Sejlik e derűben,

Melyet Isten érzett, a
Teremtéstől fáradt
Ifjú Isten, s jóíze
Ajakára áradt,

És egy csöppje rácsordult
A furcsa agyagra,
Mely azóta öltözik
Szívekbe s agyakba -

S mely - ó, csillagokból szűrt
Titkok lépesméze! -
Ritka órák kincséül
Lett az ember része?

Nem tudom. Csak érezem,
Hogy most e megáldott
Nyári délutánban a
Halál is megállott.

Nem jön felénk. Valahol
Ledűlt heverészve,
S míg csontajkát csiklándja
Szellők édessége,

Bordái közt bebókol
A reves homályba,
S kigyúl, mint egy piros szív,
A pipacs virága.






Vers: MEK - Tóth Árpád összes verse
Kép: Unsplash - Nikolett Harmat
Egy picit könnyedebb, ám tartalmas olvasmányt kerestem, ill. a saját kihívásom is szerettem volna folytatni, így esett a választásom Fekete István első, romantikus történelmi regényére, A koppányi aga testamentumára. 

1586 áprilisában járunk a magyar történelem azon időszakában, amikor II. (Habsburg) Rudolf volt a császár, az országban törökök is szép számmal éltek (javában benne vagyunk a 150 éves török uralom időszakában), akiket - a magyarokkal együtt - a császár emberei és az országba érkező vallonok is rendszeresen fosztogattak. 

Az első oldalon a fonódi vár vitézeivel találkozunk, akik közül Babocsai László levelet irat Oglu agának Koppányba, melyben párbajra hívja. 

Évekkel korábban Oglu megölte László apját, aki akkor megesküdött, hogy megbosszulja apja halálát, és most elérkezettnek látja az időt. László tervéről az anyja - aki ellenezné - nem tud, így az ő tudta nélkül kerül sor a bajvívásra, melyben a magyar vitéz halálos sebet ejt a törökön, aki utolsó perceiben arra kéri, vegye magához a lányát.


László egy hét múlva találkozik a lánnyal, akinek anyja magyar, a török mellett magyar neve is van: Zsuzsa, és elkíséri Babocsainéhoz. Az asszony először ellenkezik a fiával, ám hamar megkedveli a lányt, aki nem tudja, hogy miért halt meg az apja és ki ölte meg. 

László társaival visszaindul Fonódra, ahol egy titkos levélből értesülnek, hogy a szomszédos  Bolondvár kapitánya, Kales Rudolf hallott az Oglu és László párbajáról, és a férfi biztos benne, hogy az aga lánya számos kincset örökölt. Azt is kiderítette, hol van most Zsuzsa, és máris terveket sző, hogyan kaparintsa meg a kincseket. 

Itt kezdődnek az izgalmak, és megismerjük a végvári élet nyugodtabb és intenzív oldalát egyaránt. 

Pacifista vagyok, így bár korábban mindig izgalmasnak találtam az olvasmányaimban és a filmekben a párbajokat, rájöttem, hogy valójában nem oldanak meg semmit. László azért fogadta meg, hogy megöli Oglut, mert az apja így pihenhet nyugodtan a sírban. Ahhoz, hogy valóban ez kell-e hozzá, senki sem tudja megmondani. De azzal, hogy megölte Oglut, még nem támasztotta fel a saját apját, és most Zsuzsát is árvává tette, el kellett hagynia az eddigi otthonát.
Majdnem hasonlóan gondolkodik Máté, aki az egyik jobbágy unokája:
   - Fene se nézné ki belőled ezt az erőt - csodálkozott a horvát vitéz -, nincs kedved a vitézi életre?
   - Nem tudom, uram... - tűnődött Máté -, nehezen hagynám itt a berket, aztán meg azt sem tudom soha a magam buta fejével, hogy ki az ellenség, bár sokat törtem már ezen a fejem. Néha a törököt vágjátok, néha a németet, néha mind a kettőt. Magyar jobbágyokat kardra hánytok, mert a töröknek adót fizet, aztán elmentek és mulatoztok a törökkel, mert - ti azt mondjátok - békesség vagyon a török császárral. Idejöttek a vallonok nektek segíteni, és levágnak benneteket... Mondom, uram - ne haragudj -, mindez nem fér az én fejembe, hát inkább annak maradnék, aki vagyok...
   Bogics szinte megrendült a legényke világos esze járásától.
   - Buta?... Te vagy, fiam, az egyetlen okos ember ebben a fenekestül felfordult országban!

A regény izgalmas, elgondolkodtató, érzelmekben és olykor még humorban is gazdag olvasmány, és már itt érezhető Fekete István természetszeretete és emberismerete, melyet mind a jellemek, mind a természeti leírásokban bizonyít. Azért úgy éreztem, egy picit a az utolsó fejezetekben elbillent az egyensúly az idealizálás és a romantika felé.

Bár általában ifjúsági regénynek címkézik, én inkább 14 éves kortól ajánlanám a fiatalabb korosztálynak A koppányi aga testamentumát, mely felnőtt fejjel is kellemes kikapcsolódást nyújt. 

1967-ben Zsurzs Éva rendezésében és Benkő Péterrel a főszerepben film is készült a regényből, melyhez még nem volt szerencsém, ám az internetes vélemények szerint sokkal humorosabbra sikerült, mint a könyv. 

Ezt a kiadást Győrfi András illusztrálta, és meglepődtem, hogy a 39. oldalon található rajz egyáltalán nem illik a cselekményhez. 

    A mozdulatlan, nagy nádasok felett ekkor már már szürke párák lebegtek, és az éjszaka megfakult. A Göncöl rúdja vége szinte belelógott a vízbe.
   Egy bagoly panaszosan rikoltozott, mintha a sötétséget marasztalta volna, mely lelapuét a vizekre. 
   Nyugat felé ballagott az éjszaka.
   Sóhajtott a nádas, mintha a lidércek ültek volna rajt eddig, és halkan kiáltott a nádirigó. A nagy nádbugák kiemelték selymes fejüket a sötétségből, és suhogni kezdtek, amint elrepült felettük szürke uszályával a virradat.


Fekete István: A koppányi aga testamentuma
176 oldal
Móra Kiadó, 2003


A hegyeken túlra, messzire vágyom,
Széllel-szőtt kavargó hópelyhek közé,
Hol boszorkányszombatok vad tüze lobban,
Ha éj ereszkedik a fenyves fölé.

És repülni, egyre csak repülni vágyom
A sápadtan ásító nagy Hold alatt,
Hogy erdőket, házakat lássak a mélyben,
És szélnek, pehelynek higgyem magamat.

És táncolni vágyom a lángokkal együtt,
Hogy szívem verje a dobok ütemét,
S hogy feküdjek aléltan az ölelő hóban
A hajnal ha nyitja vörös Nap-szemét.







Vers: Moly - Egy költő, egy vers
A William Glendown Beregi Tamás írói álneve. 
Kép: Freepik - photoangel
Melinda Gates 2019-ben megjelent könyvéről tavaly decemberig nem is hallottam, mígnem egy antikváriumban fel nem fedeztem. Belelapoztam, és mivel egyébként is érdekel a téma, megvettem. Ma már azt mondom, ez volt az egyik legjobb dolog, amiért 1000 Ft-ot kiadtam. 

Miközben a könyvet olvastam, elvégeztem a LinkedIn Learningen a Foundations of Diversity, Equity, Inclusion, and Belonging és az Inclusive Mindset kurzusokat. Bátran ki merem jelenteni, hogy a néhány éve töretlen népszerűségnek örvendő fejlődési szemlélet mellett, az inkluzív szemléleté a jövő, vagyis mindenkit (gendertől, rassztól, vallástól, szexuális orientációtól, neurodiverzitástól és minden egyéb különbségtől függetlenül) elfogadunk és értékelünk, és biztosítjuk számára azt, amire szüksége van. Az equity szó a könyvben is szerepel, és a kurzusból megtanultam, azt jelenti, hogy mindenkinek azt adjuk, amire szüksége van. Másra van szüksége egy nőnek, mint egy férfinek, és másra egy szuperérzékenynek, mint egy nem szuperérzékenynek. (Egyébként az introverzió és az extroverzió is neurodiverzitásnak számít.)


Elöljáróban még elmondom, hogy a Mona Lisa mosolya és a Veszélyes kölykök a kedvenc filmjeim közé tartoznak, és néhány éve nagyon szerettem a kétévados, La Otra Mirada (angolul A Different View) c. spanyol sorozatot, melyben az 1920-as években egy új tanár, Teresa érkezik a sevillai bentlakásos lányiskolába, aki dohányzik, nadrágban jár és arra tanítja a lányokat, hogy többre képesek, mint a társadalmi elvárások. 


Tudom, hogy Melinda és Bill Gates időközben elváltak, de a bejegyzésben továbbra is a férjezett nevén hivatkozom a szerzőre. 

És azt is tudom, hogy nem minden férfi hímsoviniszta, így akinek nem inge, ne vegye magára, amit a következőkben olvas, ill. a nők között is vannak, akik irigykednek a másik nő sikereire, képességeire, és szeretnék visszahúzni, nehogy több legyen náluk.

Azzal is tisztában vagyok, hogy vannak emberek, akik felháborodva néznek egy-egy ilyen könyvre, hiszen: Már mindent lehet a nőknek is, akkor meg mit akarnak még mindig?, őket arra kérem, hogy gyakoroljuk egy kicsit az empátiát, azaz képzeld magad a következő bekezdés erejéig ezeknek a nőknek a helyébe, és utána ítélkezz. Köszönöm. 

Figyelem, a következő felsorolás a nyugalom megzavarására alkalmas! 🔞

Jó állásod van, és miután délután befejezted a munkád, kezded az otthoni műszakot, melyért egyetlen fillért sem kapsz. Főzés, mosás (a mosógépbe sem mászik még bele a szennyes és a tiszta ruha sem jön ki automatikusan), vasalás, takarítás, bevásárlás, a gyerek(ek) kísérése (elhozni az óvodából, iskolából, ahová reggel is Te vitted el; orvoshoz, különórára vinni és hazahozni - akár autóval, akár tömegközlekedéssel, fürdetés, tanulás a gyerek(ek)kel, meseolvasás). A legjobb esetben a gyereke(i)d apja ebben-abban besegít, a legrosszabban mindez a Te dolgod. Az otthon töltött időd jó részére már megvan a feladatod, és nincs időd a hobbidra, elegendő pihenésre stb. 

Ugyanazért a munkáért jóval kevesebb fizetést kapsz, mint a férfi kollégád. 

Nem kapsz meg egy állást, mert nő vagy - úgyis elmész szülni, vagy nem néznék ki belőled, hogy képes vagy rá. Vagy éppen az alacsony önbizalmad miatt meg sem pályázod, pedig több kritériumnak is megfelelsz. 

Egy fejlődő ország egyik eldugott kis falujában élsz a szüleiddel, és mivel lánynak születtél, csak egy újabb kenyérpusztító vagy, így amint lehet, a családod igyekszik férjet találni Neked, és ebbe nincs beleszólásod. 
Ha hozományt is adni kell Veled, a családod igyekszik minél hamarabb túladni rajtad, mert így kisebb összeget kell fizetniük a leendő férjednek. Vagy az is lehet, hogy gyermekmenyasszony vagy, így a Nálad idősebb férjed fizet a szüleidnek.

Egy kunyhóban laksz a szüleiddel, a testvéreiddel, esetleg még a nagyszüleiddel is. Olyanról, hogy az otthonotokban fürdőszoba, wc, áram, víz, gáz (sem palackos, sem vezetékes), internet van, még nem is hallottál, mert a környezetedben sincs senkinek, nem is ismerik. Ha vízre van szükséged, 20 kilométert gyalogolhatsz érte és cipelheted haza. 

Kb. 13 évesen, de talán már egészen kislányként (5-6 évesen) megcsonkítják a nemi szerved az egész falu asszonyainak szeme láttára, hogy felkészítsenek a házasságra. Mindezt lehet, egy rozsdás késsel, fertőtlenítő és érzéstelenítés nélkül, mivel nem is tudják, mi az. Jó esetben elájulsz a fájdalomtól és néhány hét múlva meggyógyulsz. Rosszabb esetben fertőzést kapsz és meghalsz.

Iskolába jársz, de a közösségedben ezt nem nézik jó szemmel, és mindent megtesznek annak érdekében, hogy ezt lehetetlenné tegyék. Elrabolnak, vagy éppen felrobbantják az iskolád. 

Nagyon jó képességű kislány vagy, azonban iskola után be kell segítened a házimunkában, így kevesebb időd van a tanulásra, mint a fiútestvérednek, és mivel nincs a házatokban áram, így sötétedés után nem biztos, hogy tudsz tanulni. 

Egyik nap érted mennek az iskolába, vagy éppen otthon közlik, hogy vendégség lesz, és ott tudod meg, hogy a Te esküvőd. Az ajtókat bezárták, és hozzáadnak egy Nálad idősebb férfihoz, akit akkor látsz először és elvisz egy ismeretlen faluba, fogalmad sincs, hova. Életed hátralévő részében pedig úgy élsz, mint Cyrus Trask és a második felesége, az akkor 17 éves Alice, John Steinbeck az Édentől keletre c. regényében (rendben, a regényben Cyrus udvarol Alice-nek, mielőtt elveszi, Adam Cyrus kisfia): 
   Cyrusnak szüksége volt asszonyra, hogy Adam gondját viselje. Szüksége volt valakire, hogy főzzön, és ellássa a háztartást, márpedig egy cseléd pénzbe kerül. Erős férfi lévén, szüksége volt egy asszony testére is, ami szintén pénzbe kerül - hacsak nem veszi feleségül. Két hét leforgása alatt Cyrus megkérte, elvette, ágyba dugta és teherbe ejtette a lányt. (Első rész. Harmadik fejezet 1.)
Magyarán nem vagy több egy ágyasnál, aki egyben ingyencseléd is. 

Teljesen természetes, hogy a férjed megerőszakol és/vagy megver. Miért verhet meg? Mert az engedélye nélkül elhagytad a házatokat. Együtt elmentetek valahova, és az engedélye nélkül megszólaltál. 

Nincs beleszólásod abba, hogy szeretnél-e gyereket és mikor, így akár már 13-14 évesen teherbe esel, miközben még a tested is fejlődésben van. Kórház nincs a közelben, ahogy orvos, ápoló vagy szülésznő sem. Ha mégis, kilométereket kell gyalogolnod, hogy egészségügyi ellátáshoz juss Te vagy a gyereked. A családtervezésről és a fogamzásgátlásról szintén sosem hallottál. Vagy, mire a kórházba érsz, már elfogyott az injekció. 

Ha pedig beteg a gyereked és kórházba kell vinni, az apósod és az anyósod nem enged el, mert ki fog akkor főzni rájuk? 

Emlékszel, Mrs. Bennetre, amikor a Büszkeség és balítéletben folyton azzal fenyegeti a családját, ha Mr. Bennet meghal, Collinsék majd kikergetik őket a házból? A regényben (és az adaptációkban) viccesnek tűnik, azonban vannak még országok, ahol sem a feleség, sem a lánygyermekek nem örökölnek semmit, ha mégis, kevesebbet, mint a fiúk. 

Ha pedig valamilyen okból egyedül maradtál a gyereke(id)del, az egyetlen lehetőség, hogy pénzt szerezhess, ha szexmunkásnak állsz. 

És még nem soroltam fel mindent, amivel akár a fejlett, akár a fejlődő országokban élő nők nap mint nap szembesülnek. Még mindig azt gondolod, hogy csak hiszti az egész? 

Melinda Gates kilenc fejezetben mesél arról, hogyan vált immáron a hivatásává a nők felszabadításának segítése, önmagáról (természetesen tisztában van azzal, hogy azok a problémák, amikkel ő bármikor is szembesült, nem egyediek, és vannak, akik sokkal súlyosabbakkal kell, hogy nap mint nap megküzdjenek), a tapasztalatairól és az előzőekben felsorolt témákban a sikertörténetek mellett számos szomorúan végződőt is megoszt. 

    A nők jogainak védelmére irányuló tevékenységem a családtervezéssel kezdődött. Később aztán más ügyekben is szót emeltem. Hamarosan rá kellett jönnöm - ugyanis elárulták nekem -, hogy az nem elég, ha a családtervezés ügyében vagy akármelyik felsorolt ügyben felemelem a szavam. Maguknak a nőknek az érdekeit kell képviselnem. Gyorsan beláttam: ha elérjük valaha, hogy egyenlők legyünk a férfiakkal, az biztosan nem úgy fog bekövetkezni, hogy fokozatosan megszerezzük a minket megillető jogokat, hanem úgy, hogy felszabadítjuk magunkat. 

Mielőtt bárki azt gondolná, hogy könnyű volt Melindának Bill Gates feleségeként. Tény, hogy olyan családba született, ahol támogatták a tanulmányait, és az alap- és mesterdiplomájának köszönhetően került a Microsofthoz, ahol csak később ismerkedett meg Bill Gates-cel. 


2001-ben született meg a kettejük nevét viselő alapítvány, ahol Melinda szerepe lett a meghatározóbb. Már korábban is érdekelte a szegény országokban élők sorsa, hogyan könnyíthetne a helyzetükön, így az alapítvány segítségével először a csecsemő- és gyermekhalandóság csökkentésének elősegítése mellett döntöttek. Ahogy azonban elkezdtek a témával foglalkozni, újabbak és újabbak bukkantak fel, és kiderült, hogy ezek összefüggenek. Ha segíteni szeretne a fejlődő országokban élőkön, nem hunyhat szemet egyik probléma fölött sem, legyen szó a családtervezésről, a lányok oktatásáról, a gyermekházasságokról, a fizetetlen munkáról, a nemi sztereotípiákról (nők a mezőgazdaságban és a munkahelyen) vagy a szexmunkásokról. 

Az utazásai során fontos dolgot fedezett fel: azok a nők, akikkel találkozott csupán egy dologra vágynak: hogy valaki meghallgassa őket, hogy meséljenek valakinek az életükről. Mert ezek a nők is azt szeretnék, hogy a gyerekeiknek jobb legyen, ám olyan helyre születtek, ahol nincsenek meg az eszközeik ahhoz, hogy ezt megtehessék. Vagy éppen megtagadják tőlük, esetleg sosem hallottak arról, hogy másként is élhetnének. 

Az útjai nem felületesek voltak, ahol eltöltött egy-két órát a szegények között, aztán szépen hazament, hanem volt, hogy napokig együtt élt egy-egy családdal, hogy valóban belelásson az életükbe, és nem egyszer valamelyik gyerekét is magával vitte, amikor már nagyobbak voltak. 


Melinda Gates Rampur Bhuligadhában, Indiában


A fizetetlen munkáról szóló fejezetben jutott eszembe, hogy mindezt nemcsak a fejlődő országokban használják ki (lásd a fentebb említett példát, hogy az anya nem kísérheti el a beteg gyermekét, akinek a sok kilométerre távoli kórházban tudják csak megmenteni az életét, mert ki főz az anyósára és az apósára?). Orvos-Tóth Noémi is írja az Örökölt sorsban és Susan Davis is az Érzelmi rugalmasságban, hogy hány gyerek kénytelen lemondani egy jobb állásról vagy éppen az álmairól, mert a családja ezt követeli meg tőle. Hozzáteszem, főleg a lányoktól, hiszen az a kimondott-kimondatlan társadalmi elvárás, ha az egyik vagy mindkét szülő beteg lesz, akkor a lánynak kell gondoskodnia róla. Mert a lányok olyan kis gondoskodók, már így nevelik őket. Csakhogy azt nem kérdezik meg a lánytól, hogy tényleg ezt akarod? Arról nem is beszélve, ha a szülővel/szülőkkel marad, nincs lehetősége munkát vállalni és magasabb jövedelmet szerezni. És ez még csak a jéghegy csúcsa. Ha pedig ellentmond, és elmegy, nemcsak a családja, de a környezete számára is ő a szívtelen és hálátlan szuka. 

Nagyon meglepett, hogy még az igazán fejlett és boldog országokban is a nők több ingyenmunkát végeznek, mint a férfiak. Melinda Gates azt is - nagyon okosan - megemlíti, hogy a különböző összetételű háztartások (egyszülős, kétszülős, azonos nemű szülők, ahol a nagyszülők is a családdal élnek) esetében másként alakul a helyzet, másként oszlik vagy lehetne elosztani a házimunkát. 

Két éve láttam Maria Elena Badillo videóját, aki egy kolumbiai bevásárlóközpontban tartott előadást nőknek Aprende a amarte y recupera tu poder interior (Tanuld meg szeretni magad és visszakapod a belső erőd) címmel, amelyben ugyanarra az egyik fontos dologra hívta fel a résztvevők figyelmét, mint Melinda Gates a könyvében. A családi asztalnál a férfiak helyet foglalnak, a nők sürögnek-forognak, ki-behordják az ételt, cserélik a tányérokat, és csak utoljára ülnek le enni. Maria pedig kimondott egy nagyon fontos mondatot, amin már akkor elgondolkodtam: EL AMOR DE MI VIDA SOY YO (Életem Szerelme Én Vagyok). Ez így első hallásra-látásra nagyon furcsán és egoistán hangzik, és amikor más nőknek is elmondtam, csak néztek és nem értették. 
Ki az az ember, aki életed végéig Veled van? Te! Mert mindenki más elhagyhat, meghalhat, elköltözhet. Kiegészíteném még azzal (ezt már nem emlékszem, kitől hallottam, de többen is mondták): ha a nő rendben van, mindenki rendben van. Mindjárt megérted az idézet után:

    A gyűlés végeztével egyenként is alkalmam nyílt megismerkedni az emberekkel. Alig várták, hogy elmondhassák, mennyire megváltozott az életük. A nők hangsúlyozták, hogy a férfiak is egyre inkább részt vesznek azoknak a háztartási munkáknak az elvégzésében, amelyeket korábban a nők feladatának tartottak: fát gyűjtenek, gondoskodnak a gyerekekről, vizet hordanak. Szerettem volna a férfiakat is megkérdezni, mi vette rá őket a változtatásra, hiszen a régi szokásrend látszólag nekik kedvezett:
   - Miért jó magának, hogy maga hozza a vizet a kútról? - kérdeztem a férfit, akivel már jó ideje beszélgettünk.
   - Nehéz munka. A férfiak erősebbek, könnyebben elvégzik. Nem akarom, hogy a feleségem állandóan fáradt legyen. A mi asszonyaink folyton fáradtak, de az én feleségem nem az; azóta sokkal vidámabb, és a házasságunk is boldogabb. 
   Ezt a történetet sokfelé elmeséltem a világban, és mindig nagy nevetéssel fogadták. 

Valószínűleg az én humorérzékemmel lehet a probléma, mert egyáltalán nem tartom viccesnek ezt a történetet, inkább örülök, hogy a férfiak felismerték, mennyi terhet tettek a nőkre időtlen idők óta. Tehát, ha a nő segítséget kap, könnyítenek a napi teendőin, mindenki jól jár, függetlenül attól, a világ mely részén él. Több ideje és energiája marad mindenre és mindenkire. 

A rengeteg felmerülő kérdés és téma között kiderül, hogy a különböző csoportokban, közösségekben a diverzitás számos előnnyel jár, legyen szó akár csak a nők, vagy más kultúrából érkezők bevonásáról. Miért? Mert az újonnan érkezett, akár egyetlen más tag, új nézőpontot, információt, tudást hoz magával, felhívja a figyelmet valamire, ami fölött a többiek eddig elsiklottak vagy nem is gondoltak rá, és ebből a csoport/közösség csak profitálhat. Már egyetlen nő jelenléte a férfiak között pozitív hatással bír.



   A szeretet a legnagyobb erő, amely képes megváltoztatni a világot, még ha az erejét sokan alá is becsülik. 
Melinda Gates ezt követően - micsoda meglepetés - csupa szuperérzékenyt (Teréz anya, Albert Schweitzer, Mahatma Gandhi, Dorothy Day, Desmund Tutu és Martin Luther King) sorol fel (persze, ő ezt nem említi, talán nem is tudja), akik a társadalmi igazságosságért küzdöttek, és felteszi a kérdést: a mai politikusjelöltek miért nem beszélnek a szeretetről? Mert a mai kultúránk nem tud vele mit kezdeni. 
Ez már az én véleményem: ha szeretsz valakit (nem romantikus értelemben), vagyis elfogadod olyannak, amilyen, akkor nem gyűlölöd, nem rekeszted ki, hanem szeretnéd megérteni. 
Később fel is teszi a kérdést: Mikor gyűlölik meg a férfiak a nőket? (Természetesen most a nem diszfunkcionális családokban felnőttekre gondolok, bár nem minden ilyen családban felnövő gyűlöli meg a nőket azért, mert pl. narcisztikus volt az anyja.)

A könyvben olyan további témák is terítékre kerülnek, mint a vallás (ő maga is gyakorló katolikus), a különböző tradíciók, a technológia (lévén a szerző is ebben a szakmában kezdte pályáját és mai is szívügyének tekinti, hogy minél több nő dolgozzon ezen a területen is) és a mesterséges intelligencia, a női és férfi foglalkozások, ill. a jogalkotás.




Ezt a könyvet nem csak Melinda Gates, az Élet is írta. Míg olvastam és utána is számos gondolat jutott eszembe, melyekről még hosszasan írhatnék. 
Melinda Gates felvállalja a sebezhetőségét, őszintén és alázattal ír nemcsak a munkájáról, az őt ért kritikákról, kudarcokról, hanem mindazokról, akiktől a legtöbbet tanulta. A könyve mindannyiunk számára elgondolkodtató és számtalan kérdést felvető olvasmány, és egyben egy hatalmas utazás is az érzelmi hullámvasúton. Az egyik pillanatban csak néztem magam elé a döbbenettől, aztán a könnyeimet töröltem, majd bólogattam, aztán örömmel töltött el egy-egy sikertörténet. 


Melinda Gates a könyvből származó bevételt azoknak az alapítványoknak a javára ajánlja fel, akikről a fejezetekben is szó esik. Bár én ehhez nem járultam hozzá decemberben, azért bízom benne, hogy ezzel a bejegyzésemmel sikerül legalább egy-két ember figyelmét felhívnom rá. Főleg azokét, akik eddig csak az öklüket rázták a női egyenjogúság és a feminizmus szavak hallatán, és ha rászánták az időt, és végigolvasták ezt a bejegyzést (amiért nagyon hálás vagyok), egy kicsit elgondolkodnak rajta, és talán leteszik az öklüket és nem szajkózzák ismét az eddigi nézeteiket. Aztán ki tudja, lehet, legközelebb egy hasonlóan gondolkodó társuk figyelmébe ajánlják a könyvet. Legyen így.

"Mi az, amit a jelen állapotodban jobban ismersz és értesz, mint korábban?" Hasznosnak tartom ezt a kérdést, mert a megválaszolása lehetővé teszi, hogy felmérjük, mennyit tanultunk, miben léptünk előre. A bölcsesség nem az ismeretek halmozásából, hanem a nagy összefüggések megértéséből fakad. Barátainknak és partnereinknek köszönhetően, akik előttem jártak az úton, ma már világosan látom, hogy a szegénység és a betegség mellett az anyagi, jogi és kulturális korlátok azok, amelyek megakadályozzák a nőket abban, hogy elhiggyék, sok mindent tehetnek magukért és gyermekeik boldogulásáért.

A magyar kiadás néhány helyen kritikán aluli: nem részletezem az állandóan ismétlődő helyesírási hibákat, de a munkainterjú, a munkaajánlat és a meginterjúvolt szavak senkinek sem tűntek fel, nem is beszélve az úgyhogy és az úgy, hogy közötti különbségről, akiknek a keze között átfutott? A Kérj, és megadatikot én Kérd, és megadatik formában ismerem.


Melinda Gates: A nő helye
Változtassuk meg a világot a nők erejével!
Eredeti cím: The Moment of Lift - How Empowering Women Changes the World
Fordította: Getto Katalin
298 oldal
Bookline Könyvek, 2019
3999 Ft
Kép: Smithsonian Magazine, Unsplash - Vlad Hilitanu, Independent
Fonjad, fonjad koszorúdat
Tánczra hí a csendes éjjel,
Átlátszóan sötét hosszú
Fátyol-szárnyad bontsad széjjel.

Harmatos, virágos réten
Elsiklik a hold sugárja
Fénybogarak jönnek, szállnak
A fehérlő holdvilágba.

Csak nagy hosszú fátyol-szárnyad
Ne kerűljön ember-kézbe,
Ember keze durva érdes,
Összetépne ijedtébe.

Hogyha egyszer összetépne,
Mindig csak a földön járnál,
Nincs szomorúbb, szárnyatépett
Földönjáró boszorkánynál.

Fonjad fonjad koszorúdat
Tánczra hí a csendes éjjel
Síma röptű sötét hosszú
Fátyol-szárnyad bontsad széjjel.







Vers: Czóbel Minka: Fehér dalok - MEK
Kép: Unsplash - Daniele Levis Pelusi
Biztos vagyok benne, hogy Te is ismersz legalább egy-két képet Eugène Delacroix-tól, legfeljebb nem tudtad, hogy a francia festő alkotása. 
De ki és milyen is volt valójában Delacroix, a romantika hercege? Ezekre a kérdésekre is választ ad  Gilles Néret, akinek könyvéből a mester számos remekműve mellett kirajzolódik a személyisége is, aki olyan művészekre hatott többek között, mint Van Gogh, Cézanne, Matisse és Picasso.

A könyv azonban nem a megszokott módon tárja elénk a művész életét. A bevezető fejezetben - ahogy általában a művészekről szóló hasonló könyvekben - a Delacroix-ról mondott véleményeket, ill. azokat a művészeket ismerjük meg, akik hatással voltak rá, kiegészítve néhány adattal. Bár a fejezetek időrendben haladnak, a festő alapvető életrajzi adatairól (születési hely és idő, családi háttér) csak később olvashatunk. Így, utólag már azt ajánlom, érdemes a kötet végén lévő Életrajzi adatokat és az egyes fejezeteket párhuzamosan olvasni, hogy ne érezzük magunkat elveszettnek olvasás közben. 


Eugène Delacroix 1796. április 26-án született negyedik gyermekként. Gilles Néret azt elfelejtette megemlíteni, hogy nővére és két bátyja jóval idősebb volt nála. Édesapja volt a külügyminiszter akkkoriban, ám egyes feltevések szerint a fiú valódi apja, a diplomata Charles-Maurice de Talleyrand volt, akire mind külsejében, mind habitusában hasonlított a festő, és aki a pályája során is támogatta. 

A fiú hatévesen veszítette el édesapját, ezért a nővéréhez költözött és bentlakásos iskolába került. 1814-ben elhunyt az édesanyja is, így újabb trauma érte. Egy évvel később, nagybátyja ösztönzésére iratkozott be a klasszicista Pierre-Narcisse Guérin műtermébe. Ekkoriban már Raffaello és Rubens műveit másolta. Példaképének egyértelműen Michelangelót és Rubenst tartotta, de más itáliai festők - Tintoretto és Veronese - is hatottak rá. 


Önarckép (1837)


Az életművét elnézve, megállapíthatjuk, hogy Delacroix nemcsak tehetséges, de rendkívül sokoldalú és művelt is volt, sőt, felfedeztem, hogy szuperérzékeny is. 

Ahogyan az előbb már említettem, bár számos festő hatott rá, ő mégis a saját útját járta, amely - ahogy az lenni szokott - megosztotta a közvéleményt. Baudelaire lelkesen támogatta, míg mások mázolmánynak nevezték a képeit. 

Delacroix belső konfliktus nélkül vállalta azt, hogy romantikus is és klasszicista is legyen egy személyben, munkásságában békésen él együtt a régi és a modern: Rubens és Géricault, Shakespeare és Goethe. 

Első nagy sikerét 1822-ben aratta a Szalonon, a Dante bárkája vagy Dante és Vergilius  a Pokolban c. képével, melyre egyértelműen Géricault A Medúza tutaja c. festménye volt hatással, ill. az Isteni színjáték ihlette: 





Élete folyamán számos műfajban és témában kipróbálta magát, festett képeket és freskókat templomok számára, a csendéletek, a portrék, a történelmi és az aktuális eseményekre reflektáló művei mellett találunk aktokat, irodalmi (pl. Faust, Hamlet, Walter Scott regényei), bibliai és mitológiai hatású (Médeia bosszúja) festményeket és litográfiákat egyaránt.

Az aktuális témájú képei közül az egyik legismertebb az 1830-ban készült a Szabadság vezeti a népet: 




A festményt botrányosnak ítélték, mivel a középpontjában egy félmeztelen nő áll vezetőként. Delacroix célja azonban nem a botránykeltés volt, ő azt szerette volna megmutatni, hogy a Szabadság az utca asszonya, hétköznapi nő, aki most a nagy ügy mellé áll, és nem véletlen, hogy így ábrázolta. A képen balra, a cilinderes férfiben önmagát festette meg, aki bár harcosként nem vett részt az 1830-as eseményekben, így fejezte ki a támogatását, míg a jobb oldali fiú ihlette jóval később Gavroche alakját Victor Hugo A nyomorultak c. regényében. 

Egyúttal ez az első modern politikai tartalmat hordozó kép. Ekkor fordított hátat a romantika a klasszicista ihletforrásoknak, s kötelezte el magát az aktuális események mellett. 

Korábban is többször érte kritika egy-egy festménye brutalitása miatt, Géricault-hoz hasonlóan ő is az igazságot akarta megmutatni, mely - mint kiderül - jellegzetesen romantikus tulajdonság. 
Nahát, eddig nagyon sokan azt gondolták, hogy a romantikusok mást sem csinálnak, mint egész nap csak szappanoperákat találnak ki a fejükben, erre tessék, kiderül, hogy idetartozik az igazságérzet is. Gondoljunk csak a korszak másik nagy romantikusára, Victor Hugóra pl. Erre céloztam a múlt heti bejegyzésemben Poirot-nál, mert bizony ő is romantikus, bármennyire tagadja is. 

De Mornay attól tartott, hogy majd unatkozni fog, ezért aztán Mars kisasszony azt tanácsolta, vigyen magával útitársat, s figyelmébe ajánlotta kiváló barátját, Eugène Delacroix-t, az úri társaság kedvencét, aki ékesszólóan csevegett művészetről és zenéről, s már festett néhány buja odaliszkot, pedig még egyet sem látott életében. Ráadásul remekül lovagol, és kitűnő ajánlásokkal rendelkezik a legmagasabb körökből. A grófnak megtetszett az ötlet. 
Akkoriban is voltak emberek, akik számára a csevegést nem a pletykálkodás és az időjárás megvitatása jelentette.
Élete egyik legörömtelibb és legfontosabb eseménye volt, amikor közel hat hónapra Charles Edgar de Mornay (X. Károly egykori kamarása) útitársául szegődött, akit követnek neveztek ki és eljutottak Cádizba, Sevillába, Marokkóba és Algériába. Ez az út meghatározó volt Delacroix festészetére:

   A marokkói utazás fordulópontot jelentett Delacroix festészetében.
A látásmódja változott meg: a romantikus hevületet felváltotta a klasszikus világ iránti érdeklődés, színeit pedig megváltoztatta a tündöklő mediterrán fény. (...)
   A vakító napfény jótékonyan sokkolta a festőt. Ettől kezdve a fény lett a múzsája. 
Az út során számos rajzot és vázlatot készített, melyek később vászonra is kerültek olyan képeken, mint pl. az Algíri nők (1834):

 



a Zsidó menyegző Marokkóban (1837 - 1841):




vagy a Viaskodó arab lovak az istállóban (1860):





Hazatérve állami és egyházi megbízásokat egyaránt kapott, köztük a Palais Bourbon tróntermének dekorálása volt a feladata (1833 - 1837):




Jobbra fent, a botra támaszkodó nő Justitia, míg az alul látható két alak: a bal oldali nő a Földközi-tenger, a jobb oldali férfi pedig Óceán. 


Huszonéves korában jelentkeztek a gégetuberkulózis tünetei, melyek az 1850-es évektől többször is akadályozták a munkában, így évekig tartott egy-egy megbízásának teljesítése. 


Ebben az időszakban (1854 - 1861) festette a Héliodorosz kiűzetése a Templomból c. képet a párizsi Saint-Sulpice templom számára: 



Utolsó éveiben ismét előtérbe kerültek a mitológiai és történelmi tárgyú munkák, sőt virágcsendéletet és tájképeket is festett. 

Delacroix élete során olyan barátokat szerzett, mint Stendhal, id. Alexandre Dumas, George Sand és Chopin. 

1863. augusztus 13-án hunyt el.

Hogy mi volt a művészete titka? Csodált és másolt másokat, tanult tőlük, azonban élete végéig a saját útját járta. Nemcsak rendkívül művelt volt, de a tudását a műveibe tökéletesen át is tudta ültetni, ahogyan példaképe, Rubens is tette:

   Maurice Sérullaz alaposabb elemzést ad: "Delacroix felismerte, hogy a rubensi impulzus nyomán új korszak kezdődött a művészetben, a szintézis és az egyensúly időszaka. Egyrészt megjelenik az erő, a zsúfoltság, a tüzes dinamizmus és a valósághű ábrázolásmód, s némi nosztalgia a barokk pompa és hatáskeltés iránt. Másrészt viszont tovább él a klasszikus mesterek elgondolásainak és stílusának fennköltsége, paradigmatikus harmóniája, az elvekhez való józan és szigorú ragaszkodása. Delacroix tehát Rubensen keresztül talált önmagára. Saját tévedéseire Rubensnél talált igazolást. Hibáit keményen ostorozták a kortársak, kiváltképpen monumentális, dekoratív kompozícióit bírálták, ám, akárcsak Rubens esetében, ezek a művek egy egyszerre racionális és impulzív, látnoki és realista zseni alkotása."


Gilles Néret könyve a festő korszakainak állomásai mellett bemutatja Delacroix-t az embert is, aki elszántan arra törekedett, hogy érzelmeket váltson ki a nézőkből, hogy eléjük tárja a valóságot - akár szimbolikusan is. A fejezetekben a kortársak rajongó és bíráló véleményei mellett részleteket olvashatunk a festő Naplójából is (mely korábban magyarul is megjelent és nagyon kíváncsi vagyok rá), így könnyebben megérhetjük őt és a műveit is. 

Idén ez volt az első művészeti tárgyú olvasmányom, és bátran kijelenthetem, hogy jobban nem is választhattam volna. Korábban is szerettem Delacroix képeit, most azonban még közelebb került hozzá. Amellett viszont nem mehetek el, hogy a kötetből kimaradt az egyik legismertebb képe: a  Villámlástól/vihartól megvadult ló (1824):





Találtam egy videót , melyben 136 képe látható, a Villámlástól megijedt ló azonban ebben sem szerepel, ám ne legyek annyira kötelező, érjük be most ezekkel. 😊





Gilles Néret: Delacroix
A romantika hercege
Fordította: Molnár Magda
96 oldal
TASCHEN/Vince Kiadó, 2006
Képek: Wikipedia, Wikimedia
Fordította: Képes Géza

A szót, mit a sárba rántanak,
nem szennyezem én be.
Az érzést, mit úgy gyaláz a vak,
még te is ne nézd le.
Van remény, mi kétséggel rokon,
megfojtani hát ki merész?
S kedvesebb tőled a szánalom,
mint mástól a józan ész.

Mit az emberek így hívnak: szerelem,
nem azt adom én neked,
de az áhítatot, mit rejt a szívem,
s mi megindítaná az eget -
a lepke vágyát a csillag után,
fényszomjat, mit érez az éj,
vágyat, mely a lét sötét kapuján
kiröppen az ég felé.






Vers: Babelmatrix
Kép: Unsplash - Erik Karits
Szeretek egy-egy komolyabb olvasmány közé beiktatni egy könnyedebbet, és intellektuális sznobként mindig tökéletes választás ilyenkor egy Agatha Christie-regény. 
A Mrs. McGinty meghalt címűt most olvastam harmadjára, és már az első olvasáskor (a blogolásmentes időszakban) bevillant egy kép, amit tudtam, hogy egyszer le is fogok ide írni. (A félreértések elkerülése végett, általában képekben és szimbólumokban gondolkodom, ahogy Poirot is.)

Hercule Poirot éppen megvacsorázott, így jóllakottan és elégedetten indul haza. Csakhogy mivel üsse el az est hátralévő részét? Ezen elmélkedik, míg hazafelé sétál, amikor az újságárus előtti plakáton a következőt olvassa: 

"A McGinty-per eredménye. Ítélet!"

Poirot-t nem különösebben érdekli a szenzáció, emlékszik, hogy egy öregasszonyt fejbe vertek néhány fontért, de semmi különlegest nem talál a hírben.

Otthon vendég várja, régi ismerőse, Spence főfelügyelő, aki a nyomozást vezette Mrs. McGinty ügyében. A bíróság bűnösnek találta és halálra ítélte Mrs. McGinty lakóját, James Bentleyt. Az ítéletet később hajtják végre. 
Csakhogy a felügyelőnek nem tetszik a dolog. Maga sem tudja, miért, de nem hisz Bentley bűnösségében, bár minden jel az ellenkezőjét mutatja, ezért fordul régi barátjához, hogy segítsen neki, mivel ő már nem tehet többet. 

   - Nem tudom, érti-e, kedves barátom, hogy sokkal könnyebb volna, ha Mrs. McGinty nem Mrs. McGinty lenne, hogy úgy mondjam. Ha olyasmi lenne, akit Titokzatos Nőnek lehet nevezni... olyan asszony, akinek múltja van. 
   - Nos, neki nem volt - mondta egykedvűen Spence. - Csupán Mrs. McGinty volt, egy többé-kevésbé tanulatlan asszony, aki szobákat adott ki, és takarítani járt. Sok ezer hozzá hasonló él Anglia-szerte.
   - De nem mindet ölik meg.
   - Nem, ezt elismerem.
   - Tehát, miért ölték meg Mrs. McGintyt? A nyilvánvaló választ nem fogadjuk el. Mi marad? Egy homályos és valószínűtlen unokahúg. Egy még homályosabb és valószínűtlenebb idegen. Tények? Ragaszkodjunk a tényekhez. Mik a tények? Megölnek egy idős bejárónőt. Egy szégyellős és kétbalkezes fiatalembert letartóztatnak és elítélnek gyilkosságért. 

Poirot felkeresi James Bentleyt, ám a férfi teljes apátiába merült, nem érdekli a sorsa. Szerencsére a kis belga annyit ki tud húzni belőle, hogy Mrs. McGintyt néhány nappal a halála előtt lázba hozta az egyik bulvárlapban olvasott cikk. Ez már valami, amin el lehet indulni. Így belga barátunk leköltözik a gyilkosság helyszínére, a kis faluba, Broadhinnybe, hogy kiderítse az igazságot. 

Szállást a Summerhayes házaspárnál kap, ahol állandó a huzat, az ajtók és az ablakok nem zárhatók, a kutyák ki-bejárkálnak, Mrs. Summerhayes főzőtudománya pedig kritikán aluli, ami Poirot-t még inkább ösztönzi, hogy minél hamarabb végére járjon az ügynek és véget vessen a saját szenvedésének. 

   - Madame, ebédnél nem leszek itt. Kilchesterbe kell mennem. 
   - Hála az égnek - mondta Maureen. - Nem értem a pudinghoz idejében. Kiszáradt. Szerintem nincs különösebb baja, talán kissé megpörkölődött. Ha nagyon szörnyű íze lenne, arra gondoltam, kinyitok egy üveggel a tavaly eltett málnából. Kicsit penészes a teteje, de azt mondják manapság, az nem baj. Inkább jót tesz az embernek. 
   Poirot örömmel hagyta el a házat, hogy aznap nem kell égett pudingot fogyasztania majdnem-penicilinnel. Jobb, sokkal de sokkal jobb makarónit és szilvás bélest enni a Kék Macskában, mint Maureen Summerhayes rögtönzéseivel kísérletezni. 

Kiderül, hogy Mrs. McGinty számos házba bejáratos volt, ahol sok mindent látott és hallott. Poirot rögtön a tettek mezejére lép, és miközben kihallgatja a falubelieket és teóriákat állít fel magában, egy teljesen hétköznapi dolog indítja el az igazság felé vezető úton: Mrs. McGinty a halála előtt egy üveg tintát vásárolt. Mindez nem nagy dolog azok számára, akik rendszeresen írnak leveleket, de kinek akarhatott írni a bejárónő? Vajon kinek van titkolni valója? Az orvosnak és a feleségének? Summerhayeséknek? Mrs. Wetherbyéknek? Vagy a politikai ambíciókra törő Guy Carpenternek és fiatal feleségének? Esetleg Upwardéknek? Vagy valaki másnak? 




Még szerencse, hogy Poirot régi barátja (és Agatha Christie alteregója), a sikeres krimiíró és almarajongó Mrs. Oliver is a faluba érkezik, hogy a fiatal drámaíróval, Robin Upwarddal színpadra állítsák az egyik regényét. A munkálatok nem az írónő elképzelései szerint haladnak, így szívesen segít Poirot-nak.


Tudom, meglepő ilyet mondani egy krimiről, de több helyen is nagyon vicces és szórakoztató volt számomra, ezért is olvastam most újra. A bejegyzés elején említett kép:
Spence főfelügyelő épp nyugdíjazás előtt áll, és az idejét kertészkedéssel szeretné tölteni, mivel új házba költöztek. Erre Poirot ezt válaszolja:
   - Ó, igen, ön azok egyike, akik kertészkednek. Egyszer magam is elhatároztam, hogy vidékre költözöm, és tököt fogok termelni. Nem ment. Nem olyan a vérmérsékletem. 

Itt villant be az a kép, amint Poirot öltönyben és lakkcipőben kapálgatja a tökeit. Erre nem került sor, és meg is értem. Itt Az Ackroyd gyilkosság c. regényre céloz. 
Azonban a következőket fedeztem fel a regényben: Mint tudjuk, Poirot a kis szürke agysejtjeit fogja munkára egy-egy bűntény felgöngyölítése során, a kis szürke agysejteket pedig etetni kell. Belga barátunk azonban szigorúan, csak naponta háromszor étkezik. Értem, hogy ragaszkodik a módszer és rendszer jelszavához, azonban ebben az esetben kivételt kell tenni, mon ami. 

Ki gondolná, hogy a nagy Hercule Poirot önbecsülése is megerősítésre szorul! Mégsem olyan magabiztos belül, mint ahogy mutatja:
Gyengeségem, mindig is gyengeségem volt, hogy szeretek hivalkodni. Ezt a gyengeséget Hastings sosem értette. De az én képességeimmel bíró ember számára valóban nagyon fontos, hogy csodálja magát - és ehhez külső ösztönzésre van szüksége. Nem vagyok képes, tényleg nem vagyok képes egész nap ülni a karosszékben, és azon merengeni, hogy mennyire csodálatra méltó vagyok. Szükségem van egy másik emberre. Szükség van - ahogy manapság mondják - egy strómanre. 
Bizony, még a nagy és csodálatra méltó Hercule Poirot-nak is szüksége van a külső megerősítésre. 

Poirot kikéri magának, mert ő nem romantikus, Hastings a szentimentális. Nos, nagyobbat nem is tévedhetne, ugyanis Delacroix-nál kiderül, hogy miért mondom ezt. 


Poirot-ban és a kis szürke agysejtjeiben most sem csalódtam. Míg az ügy végére járt, sem izgalomból, sem teóriákból, sem lélektanból, sem humorból nem volt hiány, és A krimi királynője mindezt most is a legjobbkor adagolta. 
   - Talán egy kicsit többet kellene elárulnom magamról, madame. Hercule Poirot vagyok.
   A kinyilatkoztatás hidegen hagyta Mrs. Summerhayest.
   - Milyen szép név - mondta kedvesen. - Görög, ugye?
   - Amint tudja talán - mondta Poirot -, nyomozó vagyok. - A mellére tette a kezét. - Talán a legnagyobb élő nyomozó. 
   Mrs. Summerhayes sikongatva kacagott. 
   - Látom, nagy tréfamester, Mr. Poirot. Mi után nyomoz? Cigarettahamu és lábnyomok után?
   - Mrs. McGinty meggyilkolásának ügyében nyomozok - mondta Poirot. - És nem tréfálok. 

Agatha Christie: Mrs. McGinty meghalt
Eredeti cím: Mrs. McGinty's Dead
Fordította: Gálvölgyi Judit
294 oldal
Európa Kiadó, 2011
Sorozat: A krimi királynője 7.
Kép: Freepik
Ilyen hőség sem volt itt már régen,
mesélik, még a vaj is elalélt
és olvadni készült lenn a jégen

ma délelőtt még s most beborult. Már
aprót söpör a ház előtt a szél
s körül minden figyelmesen föláll

a tolongó porban s záport remél.
A nyugágy háta is hassá dagad
és elszakad a szárító kötél.

Két ing repül el róla, két madár,
utána kap a szolga kerítés
és csúnya szájjal szitkot kiabál.

Mindent elhord a szél s a kert haját
hosszú ujjakkal, hosszan húzza ki
és a hasaló kerten úgy fut át,

hogy villámlik sarkának friss nyomán
s a vastaglábú dörgés léptitől
kék foltokat mutogat a homály.

Sűrü szagok csúszkálnak szét elébb,
a felső később érkezik, köszön
s a száját nagyratátó kertbe lép.

Körültekint ott, pislant, komolyan,
villogó zápor zuhan belőle
és mint hulló szög, a csöppje olyan.

(Elállt az eső s a szűk csatornán
víz zúg. Visszatér és hajladozva
jár a gyönge fény a fa ormán.)

1935





Vers: Radnóti Miklós összegyűjtött versei és versfordításai
Osiris Kiadó, 2003
Kép: Unsplash - Bogdan Vlad
Újabb bejegyzések Régebbi bejegyzések Főoldal

.

A borítókat fokozatosan cserélem, ezért a türelmed és megértésed kérem. Ha a betűtípus olvashatatlan, esetleg halott linket, képet találtál, jelezd, kérlek, hogy javíthassam. Köszönöm :).

Mottó

"Sose felejtse el, aki minősít, egyben önmaga képét is felvázolja, saját igénye, ízlése, érdeklődése, érzékenysége irányát (...)." (Szabó Magda)

.

Massimiliano Allegri - Ilyen egyszerű

Tavaly úgy alakult, hogy nem olvastam egyetlen olasz szerzőtől sem, így januárban máris pótoltam, méghozzá nem is akárki, hanem Massimiliano...

Aki keres...

Andrea

"A testi szépség mulandó. Időleges tulajdonság. De az értelem szépsége, a szellem gazdagsága, a szív gyöngédsége – ami nekem van – az nem fogy el, csak gyarapszik! Az évek számával nő! (...) Ha meggondolom, én nagyon, nagyon gazdag vagyok!" (Tennessee Williams: A vágy villamosa)

A blog az Instagramon és a Pinteresten

Népszerűek a héten

  • Februári gondolatok
  • Vers hétfőn ~ Jékely Zoltán - Mikor a Holdból...
  • Vers hétfőn ~ Radnóti Miklós - Októbervégi hexameterek
  • Az imádott Júlia
  • Vers hétfőn ~ Ada Negri - Piazza di San Francesco Lodiban
  • Jane Austen - Meggyőző érvek
  • Vers hétfőn ~ Szergej Jeszenyin - Ménes
  • Vers hétfőn ~ Edmund Spenser - Az Amoretti-ből 62 és Reviczky Gyula - A kik a tapsot kedvelik,
  • Vers hétfőn ~ Tihanyi Tóth Kinga - Homokba írj
  • Vers hétfőn ~ Heinrich Heine - Pillangó

Szerzők

A. A. Milne Ada Negri Adolf Meschendörfer Ady Endre Afonso Cruz Agatha Christie Alan Brennert Alberto Moravia Alejandro Romualdo Alekszandr Blok Alekszandr Szergejevics Puskin Alekszandr Szolzsenyicin Alessandra Fregolent Alessandro Baricco Alessandro D'Avenia Alessandro Manzoni Alexandra Kiadó Alexandre Dumas id. Alfred Tennyson Alice Hoffman Almudena Grandes Almási Kitti Amanda Palmer Amelia Blas Nieves Andreas Ebert Andrew O'Hagan Andrássy Réka Anette von Droste-Hülshoff Angelo Tartuferi Anna Gavalda Anne Brontë Anton Pavlovics Csehov Antonietta Abbruscato Arany János Aranyosi Ervin Arthur Rimbaud B. Radó Lili Babits Mihály Bagdy Emőke Balassi Bálint Baranyi Ferenc Barbara Corrado Pope Bea Johnson Bedő Gábor Benedek Elek Berg Judit Beth Hoffman Betti Alver Bezerédj Amália Boda Magdolna Boldizsár Ildikó Boris Dänzer-Kantof Borisz Paszternak Bret Easton Ellis Bródy Sándor Buda László Bács Ferenc Bálint Ágnes Bódás János Bókay János Böjte Csaba Böszörményi Gyula C. W. Gortner Carlo Goldoni Carlos Ruiz Zafón Carol McCleary Carol S. Dweck Carolina Pérez López Cecília Meireles Cesare Pavese Charles Baudelaire Charles Bukowski Charles Casillo Charles Dickens Charles FitzRoy Charles Frazier Charlotte Brontë Cheryl Strayed Chuck Palahniuk Claire Tomalin Clarissa Pinkola Estés Claudia Hammond Csiky Gergely Csokonai Vitéz Mihály Csukás István Csáth Géza Csíkszentmihályi Mihály Csóka Judit Czesław Miłosz Czóbel Minka D. H. Lawrence Damjan Damjanov Danielle Steel Danyi Magdolna Darvas Ferenc David Foenkinos Delmira Agustini Denis Diderot Dimitri Casali Dizseri Eszter Dr. Gyarmati Andrea Dsida Jenő Dutka Ákos Edgar Allan Poe Edith Eva Eger Edmund Spenser Eduardo Sacheri Elaine N. Aron Eleanor H. Porter Elena Ferrante Elena Ginanneschi Elif Shafak Elisabeth Szél Elizabeth Barrett-Browning Elizabeth Gilbert Emauela Marri Emily Brontë Emily Dickinson Eric-Emmanuel Schmitt Erich Kästner Erlend Loe Ernest Hemingway Ernestina Champourcín Eszéki Erzsébet Eugenio Montale Eva Wenzel-Bürger F. G. Haghenbeck F. Scott Fitzgerald F. Várkonyi Zsuzsa Fabio Geda Faludy György Federico García Lorca Fehér Béla Fekete István Fernando Pessoa Fiorella Nicosia Fjodor Tyutcsev Frances Mayes Francesca Marciano François Trassard Friedrich Dürrenmatt Friedrich Schiller Füst Milán G. B. Shaw Gabriel García Márquez Gabriel Harvey Gabriela Mistral Georg Trakl George Byron George Cattermole George Orwell George Sand Georges Feydeau Gerald Durrell Giacomo Leopardi Gilles Néret Giosuè Carducci Giovanni Pascoli Giuseppe Tomasi di Lampedusa Giuseppe Ungaretti Graham Spence Grégorie Delacourt Guillaume van der Graft Gulyás Pál Gyallay Domokos Gyalwa Dokhampa Gyulai Pál Gyurkovics Tibor Győrei Zsolt Gábor Andor Gárdonyi Géza Géró Györgyi H. M. R. Hajnal Anna Halina Poświatowska Halász Péter Hamvas Béla Havanna Heinrich Heine Heinrich Mann Helen Fielding Helikon Kiadó Heltai Jenő Hendrickje Stoffels Henri de Toulouse-Lautrec Henrik Ibsen Henrik Nordbrandt Henry Gidel Hermann Hesse Hilda Conkling Hilde Domin Hilde Østby Honoré de Balzac Hozleiter Fanny Ian McEwan Ian Morgan Cron Illyés Gyula Isabel Allende Italo Calvino J. L. Runeberg Jack London Jackie Bouchard Jacques Prévert Jakupcsek Gabriella James Herriot Jane Austen Janikovszky Éva Javier Marías Jean Shinoda Bolen Jean de La Motte Jean-Gabriel Causse Jean-Paul Didierlaurent Jeanette Winterson Jeannie Labno Jennifer Lopez Jesús Moncada Joanne Harris Johann Wolfgang von Goethe Johannes R. Becher John Banville John Irving John Keats John Vermeulen Jorge Amado Jorge Luis Borges Josefina Pla José Gomes Ferreira José Saramago Juan Ramón Jiménez Judith Sills Juhász Gyula Jászai Mari Jékely Zoltán Jókai Mór József Attila Kaffka Margit Karafiáth Orsolya Karel Schulz Karen Essex Karinthy Frigyes Kassák Lajos Kasza-Marton Lajos Katarina Mazetti Kate Chopin Kathryn Stockett Katie Fforde Kazuo Ishiguro Keresztes Ágnes Kertész Erzsébet Kertész Judit Kiss Angéla Kiss Judit Ágnes Kondor Lajos Kosztolányi Dezső Kozma-Vízkeleti Dániel Krúdy Gyula Kádár Annamária Kálnay Adél Kányádi Sándor Károlyi Csaba Kölcsey Ferenc Kövecses Anna Laurel Corona Lawrence Anthony Lea Singer Lev Tolsztoj Lewis Carroll Liane Schneider Lily Prior Lisa Genova Lope de Vega Lord Chesterfield Louis Aragon Louisa May Alcott Louise Labé Lucius Annaeus Seneca Lucy Maud Montgomery Luigi Guarini Luigi Pirandello Luis De Góngora Luis Leante Lux Judit Marcello D' Orta Marcos Ana Margarita Görrissen Marie Under Mario Puzo Mario Vargas Llosa Mariolina Venezia Mark Crick Mark Wolynn Martin Pistorius Mary Anning Mary Shepard María Dueñas Massimiliano Allegri Mathilde Campilho Matthew Quick Maurice Lever Max Lucado Melinda French Gates Michael Kumpfmüller Michael Ondaatje Mihai Eminescu Mihail Bulgakov Mihail Jurjevics Lermontov Mikszáth Kálmán Milan Kundera Milena Busquets Modla Zsuzsanna Mohás Lívia Molière Molnár Ferenc Moretti Gemma Muriel Barbery Márai Sándor Mészáros István Móra Ferenc Móricz Zsigmond Mörk Leonóra Nagy Lajos Nagy László Nagy Szilvia Nemes Nagy Ágnes Niccolò Ammaniti Niccolò Machiavelli Nicholas Oldland Nick Bruel Nick Hornby Nicole Krauss Nicolás Guillén Nikolaus Lenau Nora Ikstena Nyikolaj Vasziljevics Gogol Nyáry Krisztián Nádori Lídia Octavio Paz Odysseas Elytis Orbán Ottó Orosz Katalin Orvos-Tóth Noémi P. L. Travers Pablo Neruda Paksy Gáspár Paolo Santarcangeli Parti Nagy Lajos Passuth László Paul Fleming Paul Valéry Paul Verlaine Paul Éluard Paula McLain Pedro Calderón de la Barca Percy Bysshe Shelley Peter Mayle Petőfi Sándor Philippa Gregory Pierre La Mure Polcz Alaine Popper Péter Publius Ovidius Naso Pál Ferenc Quintus Horatius Flaccus Radnóti Miklós Raeleen d'Agostino Mautner Rainer Maria Rilke Rakovszky Zsuzsa Ray Lionel Rejtő Jenő Reményik Sándor Reviczky Gyula Richard Dehmel Richard Maltby Jr. Richard Rohr Richard Wilbur Robert Browning Robert Burns Robert Capa Robert Desnos Robert Frost Robert Fulghum Robert Merle Robin Maxwell Romain Gary Romain Puértolas Rose Tremain Ross King Rudyard Kipling Rupert Brook Rupert Livesey Salman Rushdie Salvatore Quasimodo Samuel Beckett Schlachtovszky Csaba Schmidt Lívia Selma Lagerlöf Sergio Martinez Sibilla Aleramo Silvia Avallone Silvia Borghesi Simon Józsefné Sofi Oksanen Sofia de Mello Breyner Andresen Somlyó György Somlyó Zoltán Sophia Loren Srečko Kosovel Stan Phillips Stefan Augustin Doinas Stefan George Stefano Benni Stéphane Mallarmé Sully Prudhomme Sulyok Vince Susan Cain Susan David Suzanne Stabile Sylvia Plath Sylvie Matton Szabadi Lívia Szabó Lőrinc Szabó Magda Szabó T. Anna Szalai Vivien Szendi Gábor Szendrey Júlia Szentkuthy Miklós Szerb Antal Szergej Jeszenyin Szilágyi Domokos Szilágyi Rita Szilágyi Tibor Szondy Máté Szádeczky-Kardos György Száraz Miklós György Szécsi Margit Szécsi Noémi Szép Ernő Szűcs Judit Sárbogárdi Jolán Sárközi Mátyás Sütő András T. S. Eliot Tarbay Ede Tari Annamária Telegdi Ágnes Tennessee Williams Tersánszky Józsi Jenő Thomas Gray Tihanyi Tóth Kinga Tolnai Lajos Tomas Tranströmer Tracy Chevalier Truman Capote Tótfalusi István Tóth Enikő Enci Tóth Eszter Tóth Krisztina Tóth Árpád Török Sophie Túrmezei Erzsébet Umberto Eco Umberto Saba Vanora Bennett Varga P. Melinda Varga-Körtvélyes Zsuzsanna Varró Dániel Vas István Vermeer Vicente Cervara Salinas Victor Eftimiu Victor Hugo Vidra Krisztina Virginia Woolf Viviane Villamont Vjacseszlav Ivanovics Ivanov Vladimir Nabokov Váci Mihály Vágó István Vámos Miklós Váradi Krisztina Várnai Zseni Vörös Tibor Vörösmarty Mihály Walt Whitman Walter Tevis Walter Trier Wass Albert Werner Lansburgh Weöres Sándor William Black William Blake William Butler Yeats William Glendown William Shakespeare William Somerset Maugham William Wordsworth Woo-kyoung Ahn Yael Adler a dalai láma ifj. Alexandre Dumas Ágai Ágnes Áprily Lajos Émile Ajar Émile Zola Étienne de la Boétie
Üzemeltető: Blogger

Műfajok, egyebek

A Költészet Világnapja II. világháború Karácsony LMBTQ Négy évszak - öt könyv a saját könyvespolcomról Serie A Színházi világnap Vers hétfőn a Költészet Napja abszurd advent adventi gondolatok allegrizmus antológia babona ballada barokk bestseller buddhizmus carmen családregény családállítás cserokik disztópia divat dokumentumregény dolgozat dráma dvd egészség elbeszélés elbeszélések emigráció epigenetika erotika esszé evolúciós pszichológia farsang felvilágosodás feminizmus festészet film filmadaptáció filmadaptációk füveskönyv gasztronómia gasztroregény groteszk gyerekszemmel gyerekszáj gyermekirodalom gyász gótikus regény hangoskönyv hiedelmek holokauszt hulladékgazdálkodás humor humoreszk hétköznapi mágia ifjúsági regény illusztrált impresszionizmus interjú irodalmi karikatúrák irodalomtudomány ismeretterjesztő jelenet kalandregény kisregény krimi kvíz képzőművészet kétnyelvű költészet környezetvédelem levelezés levélregény melankólia memoár mese meseregény meseterápia mesék mitológia mágia mágikus realizmus művelődéstörténet művészet napló naplóregény naturalizmus novella nyelvkönyv nyelvtanulás nyelvvizsga népszokás opera operamese posztimpresszionizmus posztmodern pszichiátria pszichológia publicisztika pályázat rajzfilm-adaptáció realizmus reklám reneszánsz romantikus sakk sorozatadaptáció spiritualizmus szakmai szókincs szatíra szegregáció szimbolizmus szonett szuperérzékenység színház színháztörténet színmű szórakoztató irodalom szótár szúfizmus thriller tánc társadalomkritika társadalomtudomány töltelékbejegyzés történelmi vers válogatás vígjáték zsidóság életrajz életrajzi életrajzi regény építészet érdekesség érzelmi rugalmasság évforduló önfejlesztés öngyógyítás önismeret önéletrajzi útirajzok útiszótár

Kiadók

Akadémiai Kiadó Akkord Kiadó Alfaguara Alinea Kiadó Art Nouveau Kiadó Aréna 2000 Athenaeum Kiadó Bethlen Gábor Könyvkiadó Bioenergetic Kiadó Bookline Könyvek Cartaphilus Kiadó Centrál Médiacsoport Ciceró Könyvstúdió Corvina Kiadó Duna International Editorg Kiadó Európa Kiadó Gabo Kiadó General Press Geopen Kiadó Grafo Kiadó Grimm Kiadó HVG Könyvek Harmat Kiadó Helikon Kiadó Holnap Kiadó Háttér Kiadó Interpopulart Könyvkiadó Jaffa Kiadó Jelenkor Kiadó K.u.K. Kiadó Kalligram Kiadó Kelly Kiadó Klett Kiadó Kortárs Kiadó Kossuth Kiadó Kulcslyuk Kiadó Könyvmolyképző Kiadó L'Harmattan Kiadó Lexika Kiadó Libri Kiadó M-érték Kiadó Magvető Kiadó Magyar Helikon Magyar Könyvklub Maxim Kiadó Mojzer Kiadó Míves Céh Móra Kiadó Naphegy Kiadó Nemzeti Színház - Palatinus Nyitott Könyvműhely Open Books Osiris Kiadó Palatinus Kiadó Pannon Könyvkiadó Papirusz Books Park Kiadó Partvonal Kiadó Saxum Kiadó Scolar Kiadó Sensum Donum Kiadó Sensus Kiadó Strucc Kft. Studium-Effektive Kiadó Szent István Társulat Szukits Kiadó Szépirodalmi Könyvkiadó Talentum Kiadó Tarandus Kiadó Tessloff Babilon Timóteus Társaság Typotex Kiadó Ulpius-ház Unikornis Kiadó Ursus Libris Kiadó Vince Kiadó XXI. Század Kiadó Zeneművészeti Kiadó i.P.C. Könyvek Édesvíz Kiadó

Bejegyzések

  • 2026 14
    • február 5
    • január 9
  • 2025 111
    • december 14
    • november 8
    • október 9
    • szeptember 9
    • augusztus 7
    • július 9
    • június 10
    • május 10
    • április 9
    • március 9
    • február 9
    • január 8
  • 2024 112
    • december 13
    • november 8
    • október 10
    • szeptember 10
    • augusztus 10
    • július 9
      • Vers hétfőn ~ Tóth Árpád - Áldott nyári délután
      • Fekete István - A koppányi aga testamentuma
      • Vers hétfőn ~ William Glendown - Boszorkányszombat
      • Melinda Gates - A nő helye
      • Vers hétfőn ~ Czóbel Minka - Boszorkánydalok I. Éj...
      • Gilles Néret - Delacroix
      • Vers hétfőn ~ Percy Bysshe Shelley - A lepke vágya
      • Agatha Christie - Mrs. McGinty meghalt
      • Vers hétfőn ~ Radnóti Miklós - Július
    • június 8
    • május 8
    • április 11
    • március 8
    • február 9
    • január 8
  • 2023 126
    • december 11
    • november 9
    • október 10
    • szeptember 8
    • augusztus 11
    • július 10
    • június 12
    • május 12
    • április 10
    • március 10
    • február 12
    • január 11
  • 2022 50
    • december 13
    • november 10
    • október 9
    • szeptember 9
    • augusztus 2
    • július 1
    • február 2
    • január 4
  • 2020 1
    • március 1
  • 2018 66
    • június 8
    • május 11
    • április 12
    • március 12
    • február 10
    • január 13
  • 2017 92
    • december 11
    • november 13
    • október 13
    • szeptember 15
    • augusztus 14
    • július 12
    • június 10
    • május 2
    • január 2
  • 2016 10
    • december 3
    • november 1
    • október 2
    • március 3
    • február 1
  • 2015 92
    • október 1
    • szeptember 1
    • július 4
    • június 15
    • május 12
    • április 13
    • március 16
    • február 16
    • január 14
  • 2014 139
    • december 15
    • november 12
    • október 8
    • szeptember 13
    • augusztus 9
    • július 14
    • június 14
    • május 13
    • április 11
    • március 13
    • február 9
    • január 8
  • 2013 103
    • december 13
    • november 10
    • október 8
    • szeptember 12
    • augusztus 1
    • június 6
    • május 9
    • április 10
    • március 13
    • február 8
    • január 13
  • 2012 130
    • december 14
    • november 16
    • október 13
    • szeptember 13
    • augusztus 8
    • július 8
    • június 11
    • május 12
    • április 9
    • március 10
    • február 8
    • január 8
  • 2011 97
    • december 10
    • november 9
    • október 7
    • szeptember 6
    • augusztus 11
    • július 11
    • június 8
    • május 9
    • április 7
    • március 7
    • február 3
    • január 9
  • 2010 31
    • december 7
    • november 4
    • október 2
    • szeptember 2
    • augusztus 5
    • július 2
    • június 3
    • május 1
    • április 3
    • március 2

Hozzászólások

Híres ember

Ady Endre Beatrix Potter Boleyn Anna Caravaggio Cesare Borgia Claude Monet Coco Chanel El Greco Elizabeth Barrett-Browning Eugène Delacroix Fedák Sári Fernando Pessoa Filippo Brunelleschi Flora Tristán Franz Kafka Frida Kahlo Gabriel Harvey Giacomo Puccini Giotto Henri de Toulouse-Lautrec Isadora Duncan Jane Austen Jászai Mari Jósika Júlia Jósika Miklós Leonardo Da Vinci Marie Antoinette Marilyn Monroe Marlene Dietrich Mary Anning Michelangelo Molière Molnár Ferenc Niccolò Machiavelli Paul Gauguin Rembrandt Roger Casement Sophia Loren Steve Jobs Szabó Magda Szendrey Júlia VIII. Henrik XVI. Lajos

Ország, város

Anglia Azerbajdzsán Belgium Brazília Brüsszel Cortona Csehország Erdély Firenze Granada Görögország Hawaii Honolulu Indonézia Itália Kecskemét Kongó Korfu Lisszabon London Madrid Marokkó Milánó Márrakes New Orleans New York Nápoly Németalföld Pacifikus Túraösvény (PTÖ) Palesztina Portugália Párizs Róma Salzburg San Francisco Savannah Siena Spanyolország Svédország Szahara Szentpétervár Toledo Toscana Törökország Velence Írország

Személyiségtípusok

INFJ INTJ enneagramm

Sorozatok

A Rougon-Macquartok A krimi királynője A magyar dráma gyöngyszemei A magyar próza klasszikusai A világ múzeumai Anne Arany klasszikusok Arany pöttyös könyvek Barcelona-trilógia Barátnőm Bori Csokoládé-trilógia Francia história Katalán Könyvtár Kisasszonyok Korfu-trilógia Lyra Mundi Lélekbúvár Könyvek Magvető Remekírók Magyar királynék és nagyasszonyok Magánélet sorozat Micimackó Millenniumi Könyvtár Miss Marple Modern Könyvtár Mrs. Ariadne Oliver Móricz Zsigmond prózai művei Nagy művészek élete Nemzeti Színház Színműtár Nobel-díjasok könyvtára Nyaralás-trilógia Nyitott Akadémia Nápolyi regények Osiris Klasszikusok PONS Paletta Poirot Pom Pom meséi Radnay-trilógia Romantikus Klasszikusok Szerelmes Világirodalom Talentum Diákkönyvtár Történelmi útikönyvek Ungvári Tamás színműfordításai Vörös Pöttyös Könyvek

Feliratkozás

Bejegyzések
Atom
Bejegyzések
Megjegyzések
Atom
Megjegyzések

Copyright © Foodicious Theme. Designed by OddThemes