Évzáró bejegyzést írni mindig izgalmas volt a számomra. Jó leülni ide, átnézni az idén olvasott könyvek listáját és reflektálni egy kicsit. Ahogy, így év végén, más dolgokon is, azonban itt főleg a könyvesekről lesz szó. 

Tavaly december 22-én véglegesítettem a 2024-es kihívásom, melynek jegyében 10 könyvet terveztem elolvasni az elmúlt 10 év beszerzéseiből, tehát a 2014 és 2023 közöttiekből. Ebben az időszakban még nagy könyvvásárló voltam, ám fokozatosan csökkentek a beszerzéseim, így az olvasatlan könyveim is, ám még így is volt miből válogatnom. Egyedül 2022-ben választhattam csupán két könyv közül. 

Mivel egyébként is szeretem tágítani a komfortzónám és szeretek új vizekre evezni, így a 10 olvasmány kiválasztásánál erre is figyeltem. És elmondhatom, nagyon jó 10 könyvet sikerült kiválasztanom. A legjobb pedig, hogy számos rokon lélekre bukkantam bennük. 

Rögtön Tersánszky Józsi Jenő novellái közt találkoztam egy érzékeny kislánnyal, őt követte Albert Savarus, Károlyi Csaba interjúkötetében Kukorelly Endre, Szabó Magda és Tóth Krisztina; Robert Capa; A tizenhárom hold narrátora, Will Cooper, majd Consuelo és Albert. 

Készítettem egy Excel-táblázatot, ahol a 10 év könyveit egymás mellé listáztam, és már egy külön noteszbe is fel voltak írva, hogy átlátható legyen egyben, miből is választhatok. És tudom, hogy mindig a megfelelő olvasmányt sikerült kiválasztani. 

Elárulom: természetesen most is vannak könyvek, amik érdekelnek és egyszer meg is veszem őket, ám egészen a múlt hétig egyetlen könyvet sem vettem. Van előnye is annak, ha a legközelebbi könyvesbolt 50 km-ra van az ember lakóhelyétől. Múlt héten utamba esett egy abc, ahol könyvesállvány is van, és szétnéztem. Ott bukkantam akciósan Tari Annamária 2010-ben megjelent könyvére, az Y generációra. Belelapoztam, érdekesnek találtam, és mivel én is ehhez a generációhoz tartozom, így megvettem, bár lényegében karácsonyi ajándékba kaptam. Nagyon kíváncsi lettem rá, azonban a téli szünetemben elhatároztam, hogy nem olvasok ilyen könyveket, így egy picit még várat magára. 

Mit tanultam a kihívásomból? Hogy nagyon sok szuper, felfedezésre és olvasásra váró könyvem van, és tudom, hogy nagyon sok hasonló megjelent idén is, nekem így is volt mit olvasnom. Egy-egy polc takarításakor, amikor minden könyvet lapakolok és alaposan megtörlök, mindig felfedezem őket és jó arra gondolni, hogy ezt is és azt is sorra kerítem. Vagy újra olvasom a közeljövőben.

Ebben nagyon sokat segített, hogy megtanultam, hogy szuperérzékeny vagyok és a sok cucc (legyen az porfogó, ruha, bármi más) elvonja a figyelmem a prioritásaimról. Tudom, hogy sosem fogok azok közé tartozni, akik 40 kötetesre minimalizálják a könyvtárukat, csak tudom, ha egy új dolgot szerzek be, annak is otthont kell teremteni. Egy új könyvnek is helyet kell találni a polcon. 

Ebben nagyon sokat segített, hogy megismerkedtem az Enneagramm-mal, mert nekem - ahogy általában az lenni szokott - nem volt elég, amit Richard Rohr és Andreas Ebert megosztott a könyvükben, úgyhogy alaposan beleástam magam a témába, főleg a saját típusomba és rengeteget tanultam és rengeteg dolgot megértettem önmagammal kapcsolatban. Nem tartom magam szakértőnek, hiszen nem végeztem semmilyen, ehhez kapcsolódó kurzust, azonban megállapítottam, hogy a számos szakértő is sokszor félretipizál embereket. Ez is adta az ötletet, hogy ilyen tárgyú bejegyzéseket írjak. Attól, hogy valaki évek óta tanulmányozza a különböző típusokat, nem tudja, milyen x típusúnak lenni, ha ő nem abba tartozik, ráadásul sokan neurotipikusak, míg mi neurodiverzek vagyunk.

Ezt a sorozatom a továbbiakban is folytatom, már megvannak a következő kiszemeltjeim. 😉

A másik fontos téma volt az életemben és a blogban is a korábban említett szuperérzékenységem. Erről is nagyon sokan még csak nem is hallottak, úgyhogy ezt is közelebb tudom hozni másokhoz. Ráadásul minden 4 enneagram típusú szuperérzékeny is, így felismerem őket, ha valamelyik olvasmányomban felbukkannak. 

Eredetileg úgy terveztem, hogy 2025-re is kitalálok egy könyves kihívást magamnak, fel is írtam 12 szempontot, azonban félretettem. Ahogy idén is elfogadtam, hogy szeretek mindent a saját tempómban és a saját módomon csinálni, az olvasással is így leszek. Felfedeztem a dm Active Beauty magazinjában is egy rövid írást arról, hogy nincsenek újévi fogadalmak, tennivaló listák, hanem engedem a dolgokat áramlani a maguk módján. Megtanultam, hogy az újévi fogadalmak és a mindenféle listák tételei csak nyomást gyakorolnak rám, ahogy másra is. Eleinte motivált az ember, majd kezd fogyni a lelkesedése. Az a lényeg, hogy amit szeretnénk elérni, az az identitásunk része legyen. Nem azt mondom, hogy 2025-ben elolvasok x könyvet, mert azzal ott a nyomás, hogy azt a mennyiséget teljesíteni kell, hanem azt mondom, hogy 2025-ben is a mindennapjaim része az olvasás. Lehet, csak néhány oldalt olvasok egy-egy nap, lehet, sokkal többet. A lényeg, hogy olvassak. Azt és akkor, amikor én szeretnék, és ne mások szempontjainak akarjak megfelelni. És azért olvasok, mert szeretek olvasni, mert a részem, és nem azért, hogy bárhol is menőzzek vele.

Néhány éve, ha befejezetlen olvasmányom volt ilyenkor, mindig hajtottam magam, hogy még éjfél előtt a végére érjek, ma pedig már egyáltalán nem izgat. Megvár. Nem történik semmi, ha 2024-ben eggyel kevesebb könyv szerepel az olvasmánylistámon. Eggyel több lesz ám a 2025-ösön. 😊

Mert 2025 egy nagyon szuper év lesz. Az év első verse már várja, hogy hétfőn kikerülhessen, az első könyves bejegyzés tárgya pedig épp olvasás alatt van. 

azért még inkább hálás vagyok. 🙏😻

Ahogy mondani szoktam: mindenből a legjobbat kívánom 2025-re is. 😘

Képek: Freepik - freepik,   Unsplash - BoliviaInteligente