Néhány éve rajongtam a Borgiák sorozatért, és akkor hallottam William Somerset Maugham regényéről is, mely a reneszánsz Itáliában játszódik, és egyik fontos szereplője Cesare Borgia.
A sorozat iránti rajongásom elmúlt, de a regényről nem feledkeztem meg, és idén végre elolvastam.
1502 októberében a firenzei Signoria megbízásából Niccolò Machiavelli követként érkezik Imolába, hogy a város urával, Cesare Borgiával tárgyaljon.
Itália ebben az időszakban is erősen széttagolt volt, egyes részei francia, mások spanyol, míg a többi olasz uralom alatt állt, és mindenki foggal-körömmel ragaszkodott a megszerzett területéért, de a további terjeszkedést is fontosnak tartotta.
Cesare Borgia a francia királlyal, XII. Lajossal kötött megállapodást, elfoglalta Urbinót és most éppen Bolognára vetett szemet. Céljainak elérése érdekében igyekezett jó viszonyt ápolni a környékbeli urakkal is.
Machiavelli néhány hónapos házasként indul útnak, barátjának unokaöccse, Pietro és két szolga kíséretében.
Machiavelli a városba érve megismerkedik Pietro egyik rokonával, a jómódú kereskedővel, Bartolomeo Martellivel, aki a későbbiekben többször is a segítségére lesz. Bartolomeo középkorú, kövér ember, ám harmadik felesége, Aurelia jóval fiatalabb és vonzóbb is nála, így nem csoda, ha Machiavelli azonnal szemet vet rá.
Miközben a követ tárgyalásokat folytat Borgiával - amelynek részleteiről folyamatosan levélben tájékoztatja a firenzeieket -, mindent elkövet, hogy meghódítsa a szépasszonyt.
Bevallom, a regény kb. 40. oldalán még felmerült bennem, hogy félreteszem, de örülök, hogy nem tettem meg, ugyanis nem sokkal később megjelent Aurelia, és a cselekmény itt indult be igazán.
Bár sokat megtudhatunk a korabeli Itália politikai helyzetéről, mégis izgalmasabb nyomon követni, sikerül-e a Machiavellinek elcsábítania a szép, ám erényes asszonyt.
Machiavelli és Cesare Borgia jelleme nagyon is hasonló: mindketten kiváló emberismerettel rendelkeznek, akik ehhez igazítják viselkedésüket és a céljuk eléréséért bármire képesek.
A firenzei agyafúrt, nagyon odafigyel a beszélgetőtársára, igyekszik kifürkészni Cesare Borgia szándékait, de elsődlegesen az Aurelia iránti szenvedélye hajtja.
Bár ennek a kiadásnak a fülszövege lelövi a poént, én nem teszem. Csak annyit árulok el, hogy a regény végére természetesen kiderül, sikerrel jár-e Machiavelli és Borgia terve, és az események után előbbi levonja a tanulságot, és éppen ezért volt számomra szimpatikus a hozzáállása.
A történelmi események mellé egy mindvégig izgalmas, humoros és szórakoztató történetet kapunk, amelyből megismerhetünk egy imolai papot, Fra Timoteót, egy erényes szépasszonyt és annak anyját, példát kapunk hiszékenységből, elszántságból, furfangosságból, és megtudjuk, hogyan igyekszik Machiavelli elnyerni Aurelia kegyeit.
Somerset Maugham nem hagy elvarratlan szálakat a történet végén sem, minden fontosabb szereplő későbbi életéről tudomást szerzünk. Ezt követően néhány sorban a felhasznált forrásokra hivatkozik, így biztosak lehetünk benne, hogy nem egy légből kapott történetet olvastunk.
A számos nyomdahibától és elírástól eltekintve, nagyon jól szórakoztam, és olyan sok jó gondolattal találkoztam a regényben, hogy rögtön eszembe is jutott, hogy az üvegemet le kellene cserélni egy ötliteresre.
William Somerset Maugham: Akkor és most
Eredeti cím: Then and Now
Fordította: Vas István
298 oldal
Holnap Kiadó, 2002
Képek:
Niccolò Machiavelli
Cesare Borgia
A sorozat iránti rajongásom elmúlt, de a regényről nem feledkeztem meg, és idén végre elolvastam.
1502 októberében a firenzei Signoria megbízásából Niccolò Machiavelli követként érkezik Imolába, hogy a város urával, Cesare Borgiával tárgyaljon.
Itália ebben az időszakban is erősen széttagolt volt, egyes részei francia, mások spanyol, míg a többi olasz uralom alatt állt, és mindenki foggal-körömmel ragaszkodott a megszerzett területéért, de a további terjeszkedést is fontosnak tartotta.
Cesare Borgia a francia királlyal, XII. Lajossal kötött megállapodást, elfoglalta Urbinót és most éppen Bolognára vetett szemet. Céljainak elérése érdekében igyekezett jó viszonyt ápolni a környékbeli urakkal is.
Machiavelli néhány hónapos házasként indul útnak, barátjának unokaöccse, Pietro és két szolga kíséretében.
Az volt hát a feladata, hogy időt nyerjen, mert ez a Köztársaság állandó politikája. A Signoria mindig kitűnő érveket tudott találni, hogy ne tegyen semmit. Ha már nagyon benne voltak a csávában, megoldották pénzes zsákjuk zsinegét, és olyan kis összeget vettek ki belőle, ami éppen elfogadható volt. Machiavellinek az volt a feladata, hogy csitítsa egy halogatáshoz nem szokott férfi türelmetlenségét, hogy tartalmatlan ígéreteket tegyen, hogy tetszetős szavakkal hízelegjen, hogy csellel feleljen a cselre, csalással viszonozza a csalást, és kitalálja egy színlelésről hírhedt ember titkait.
Machiavelli a városba érve megismerkedik Pietro egyik rokonával, a jómódú kereskedővel, Bartolomeo Martellivel, aki a későbbiekben többször is a segítségére lesz. Bartolomeo középkorú, kövér ember, ám harmadik felesége, Aurelia jóval fiatalabb és vonzóbb is nála, így nem csoda, ha Machiavelli azonnal szemet vet rá.
Miközben a követ tárgyalásokat folytat Borgiával - amelynek részleteiről folyamatosan levélben tájékoztatja a firenzeieket -, mindent elkövet, hogy meghódítsa a szépasszonyt.
Bevallom, a regény kb. 40. oldalán még felmerült bennem, hogy félreteszem, de örülök, hogy nem tettem meg, ugyanis nem sokkal később megjelent Aurelia, és a cselekmény itt indult be igazán.
Bár sokat megtudhatunk a korabeli Itália politikai helyzetéről, mégis izgalmasabb nyomon követni, sikerül-e a Machiavellinek elcsábítania a szép, ám erényes asszonyt.
Machiavelli és Cesare Borgia jelleme nagyon is hasonló: mindketten kiváló emberismerettel rendelkeznek, akik ehhez igazítják viselkedésüket és a céljuk eléréséért bármire képesek.
A firenzei agyafúrt, nagyon odafigyel a beszélgetőtársára, igyekszik kifürkészni Cesare Borgia szándékait, de elsődlegesen az Aurelia iránti szenvedélye hajtja.
Bár ennek a kiadásnak a fülszövege lelövi a poént, én nem teszem. Csak annyit árulok el, hogy a regény végére természetesen kiderül, sikerrel jár-e Machiavelli és Borgia terve, és az események után előbbi levonja a tanulságot, és éppen ezért volt számomra szimpatikus a hozzáállása.
- Jó dolog, ha az embernek barátai vannak - tűnődött Machiavelli -, de éppen olyan jó az is, ha tudják, hogy az ember visszaüthet, amennyiben nem baráthoz illően akarnak viselkedni.
A történelmi események mellé egy mindvégig izgalmas, humoros és szórakoztató történetet kapunk, amelyből megismerhetünk egy imolai papot, Fra Timoteót, egy erényes szépasszonyt és annak anyját, példát kapunk hiszékenységből, elszántságból, furfangosságból, és megtudjuk, hogyan igyekszik Machiavelli elnyerni Aurelia kegyeit.
Somerset Maugham nem hagy elvarratlan szálakat a történet végén sem, minden fontosabb szereplő későbbi életéről tudomást szerzünk. Ezt követően néhány sorban a felhasznált forrásokra hivatkozik, így biztosak lehetünk benne, hogy nem egy légből kapott történetet olvastunk.
A számos nyomdahibától és elírástól eltekintve, nagyon jól szórakoztam, és olyan sok jó gondolattal találkoztam a regényben, hogy rögtön eszembe is jutott, hogy az üvegemet le kellene cserélni egy ötliteresre.
- Hogyan kerülhetné el az ember a végzetét? Mi azt hisszük, hogy az embereket meghajlíthatjuk az akaratunk előtt, azt hisszük, hogy saját céljaink szerint alakítjuk az eseményeket, küzdünk, fáradunk, izzadunk. De végül is nem vagyunk egyebek, mint a sors játékszerei.
William Somerset Maugham: Akkor és most
Eredeti cím: Then and Now
Fordította: Vas István
298 oldal
Holnap Kiadó, 2002
Képek:
Niccolò Machiavelli
Cesare Borgia
Bejegyzések
