"Senki sem teljesen azonos önmagával, te káin, ábel is vagy"

José Saramago utolsó, nagy port kavart művét tavaly, nem sokkal a szintén megosztó Jézus Krisztus evangéliuma után, már olvastam, és mindkét regény nagyon tetszett, éppen azért, mert más megközelítésben tálalta a bibliai történeteket.

A bejegyzésben szereplő gondolatokkal nem áll szándékomban senkit sem megbántani, tiszteletben tartom mindenki vallási meggyőződését.

Általános iskolában hat évig évig jártam hittanra, amit leginkább a történetek miatt szerettem, ahogyan később a görög és a római mitológiát is.

A hittanórákon megismertünk több bibliai történetet is, de egyikünknek sem jutott eszébe megkérdezni: Miért? Mi történt az után, hogy....?
A portugál író - akiről köztudott, hogy ateista volt - erre vállalkozott. Érdekes, hogy A pillanat után éppen a Káint vettem le a polcról, hiszen mindkét regény egy-egy más műben feltűnt szereplő életének tovább gondolása a szerzőik által.

Az első oldalon felfedezzük, hogy Saramago minden tulajdonnevet kisbetűvel írt, és rögtön az Úr hibáira hívja fel a figyelmünket: Ádám és Éva éli mindennapjait az Édenkertben, azonban apró kiigazításokra szorulnak, melyeket a Teremtő gyorsan pótol is.

Majd megtörténik a bűnbeesés és az első emberpár kiűzetése a Paradicsomból, később pedig megszületnek a fiaik: Káin, Ábel és Séth.
Káin és Ábel történetét - feltételezem - nem kell elmesélnem, így miután Káin megölte a testvérét, megjelenik az Úr, aki számon kéri rajta tettét:

Mit cselekedtél a te atyádfiával, kérdezte, amire káin másik kérdéssel válaszolt, Tán őrizője vagyok-é én az én atyámfiának, Megölted őt, Így cselekedtem, de ebben leginkább te vagy a bűnös, az életemet adtam volna érte, ha te nem teszed tönkre az enyémet, Próbára akartalak tenni, Mégis mi vezet abban, hogy próbára teszed azt, akit te magad alkottál, Én vagyok az ura, istene minden dolgoknak, És minden élőknek, ugye, ezt akartad mondani, de nem nekem és nem a cselekedeteimnek, Nem állt szabadságodban ölni, Ahogy neked szabadságodban állt volna megakadályozni, hogy megöljem ábelt, mert megtehetted volna, csak egy pillanatra fel kellett volna hagynod gőgös csalhatatlanságoddal, melyben osztozol az összes istenséggel, csak az kellett volna, hogy egy pillanatra tényleg feltámadjon benned a könyörületesség, s alázatosan elfogadd égő áldozatomat, hiszen nem volt semmi okod arra, hogy elutasítsad, neked, akárcsak a többieknek, kötelességeid is vannak azokkal szemben, akiket, ahogy mondjátok, teremtettetek, Pártütő szavakra nyitod a szádat, Lehetséges, de hidd el, ha én isten lennék, minden nap elismételném, Áldottak azok, akik a pártütés útját választják, mert övék lesz a földnek országa, Szentségtörés, Meglehet, de nem nagyobb szentségtörés, mint az, hogy elnézted ábel halálát, Te ölted meg őt, Igen, így igaz, én voltam a kar, mely végrehajtotta az ítéletet, az ítélet azonban tőled származik, Nem én ontottam a vérét, káin választhatott volna a jó és a gonosz között, és mivel a gonoszt választotta, meglakol érte. Nemcsak az a rabló, aki a szőlőt leszedi, hanem az is, aki a csőszt megfigyeli, mondta káin. (...) Halljad hát, azért öltem meg ábelt, mert téged nem ölhettelek meg, de így olyan, mintha megöltelek volna, Értem, mit akarsz mondani, de az isteneknek nem adatik meg, hogy meghaljanak, Így van, de hordozniuk kellene mindazon bűnök terhét, melyeket a nevükben vagy az érdekükben követtek el (...).

Peter Paul Rubens: Káin megöli Ábelt

Vitájukat az Úr zárja le Káin megbélyegzésével, aki menekülni kényszerül, és bolyongása során ide-oda utazik az Ószövetségben, illetve a jelen időkben - ahogy ő fogalmaz.
Utazása során eljut Lilith udvarába, találkozik - többek között - Ábrahámmal és Izsákkal, illetve Ábrahámmal és Sárával még a fiuk születése előtt, saját szemével látja Szodoma és Gomorra pusztulását, az aranyborjút, Bábel tornyát, Jerikó ostromát és megismeri Noét és családját is.

(...) káin megölte az atyjafiát, káin arra született, hogy meglássa az elmondhatatlant, káin gyűlöli istent.

Káin utazása során Isten kegyetlen, büntető oldala mutatkozik meg, és főhősünk gondolatai a hívő olvasókat bizonyára felháborítják. Valószínűleg ennek az lehet az oka, hogy a Bibliában leírtakat axiómaként szokás elfogadni, tehát senki sem kérdőjelezi meg őket, mert az már szentségtörésnek számít. Erre jön ez a Saramago, aki meg meri tenni. Ráadásul igencsak szórakoztató formában. Bár az elején hozzá kell szokni a sajátos tagoláshoz, de ezt követően már olvastatja magát.

A második olvasás során is nagyon jól szórakoztam, és - másokhoz hasonlóan - a Káint nem nevezném egyszerűen Saramago kirohanásának Isten ellen, mert közben olyan gondolatokat vet fel (Ki a bűnös? - eszembe is jutott, hogy ugyanez az egyik központi kérdés a Beleszerelmesedésekben is - , Mennyire irányítja Isten az emberek életét és mennyire szólhat abba bele az ember?), amelyeken érdemes elgondolkodni. A vége pedig különösen tetszett. ~~Nagy kópé volt ez a José.~~

Francisco de Zurbarán Agnus Dei c. festménye a borítón telitalálat, mivel Káin többször is találkozik egy öregemberrel, aki két bárányt vezet kötélen, és arra kell figyelnie, hogy az állatok ne rágják el azt. Az öreg lehet maga az Úr is, aki felügyeli báránykáit, azaz híveit, hogy ne szakadjanak el tőle. De közben nem feledkezhetünk meg arról sem, hogy a birkának pejoratív jelentése is van: megy, mint a birka, azaz ész nélkül, nem gondolkodik. Isten pedig nem szereti a fekete bárányokat, akik más nézeteket vallanak és fellázadnak ellene. Gondoljunk csak Luciferre.
Mondtam, hogy lesz min elgondolkodni olvasás közben és után is.

A sorok között felbukkanó elírások és nyomdahibák viszont nem nyerték el a tetszésem, és már többször is észrevettem nem egyet az Európa könyveiben. Bár tavaly ismét megjelentették a Jézus Krisztus evangéliumát egy sokadik köntösbe (puhafedeles) bújtatva Saramago-műveit, remélem, hamarosan más beszerezhetetlen regények is újra napvilágot látnak. ~~Vagy előbb-utóbb más kiadóhoz kerülnek - ahogy pl. Szabó Magdával is történt - , ahol gondolnak a portugál író olvasóira is.~~

Ha már ünnepelünk mostanában, akkor itt jegyzem meg, hogy október 5-én van Portugáliában a Proclamação da República, azaz a Köztársaság kikiáltásának ünnepe, José Saramago pedig jövő hónapban ünnepelné a 95. születésnapját.