Archive for október 2011

Lehetetlen feladatnak találom, hogy megfelelő erővel fejezzem ki a villanást, a remegést, a szenvedélyes felismerés hatását. E nap beragyogta pillanatban, amikor tekintetem végigsiklott a térdelő gyermeken (szeme komoly, sötét szemüvege fölött hunyorgott - a kis Herr Doktor, aki majd kigyógyít minden fájdalmamból), míg elparádéztam előtte felnőttálruhámban (nagydarab, jóképű hústorony, csupa moziférfiasság), lelkem vákuumja magába szívta ragyogó szépsége minden részletét; ezeket aztán egyeztettem halott menyasszonyom vonásaival. Kicsivel később természetesen, ő, a nouvelle Lolita, az én Lolitám, tökéletesen elhomályosította prototípusát. Mindössze annyit kívánok hangsúlyozni: a tény, hogy fölfedeztem őt, gyötrelmes múltam "tengerparti bús mezejének" végzetes következménye volt. A két esemény között minden egyéb pusztán botladozások és baklövések sorozatának tekinthető, alapjában véve semmi köze a gyönyörhöz. Ami közös volt bennük, eggyé tette őket.

Nem olvastam még Nabokovtól semmit, de erre a regényére nagyon kíváncsi voltam, elvégre egy híres-hírhedt könyvről van szó. Ahogyan a végén maga a szerző megjegyzi, négy kiadónak küldte el a regényét, de név nélkül akarta megjelentetni az '50-es években, ám azok botrányosnak minősítették. Pedig nem biztos, hogy ez a legfontosabb elem ebben a regényben, ami valójában memoárként is olvasható.

Narrátorunk, az önmagát Humbert Humbertnek nevező, negyvenes éveiben járó irodalmár egy nimfácskával, Lolitával való kapcsolatára emlékezik vissza a lapokon.

Humbert Humbert egy gyermekkori élménye hatására egész életében a 9-12 éves (esetleg néhány évvel idősebb) kislányokhoz, vagy ahogyan ő nevezi őket, a nimfácskákhoz vonzódik. Hiába nősül meg, a házassága zátonyra fut (felesége mit sem sejt valódi vágyairól), majd új életet kezd. Ekkor - véletlenül - kerül egy nő, Charlotte Haze házába albérlőként, ahol megpillantja a tulajdonos 12 éves lányát, akiben egykori unokatestvérét véli felismerni (az unokatestvér az együtt töltött vakáció után nem sokkal meghalt). Ettől a pillanattól fogva a férfinak egy perc nyugta sincs, folyamatosan azon töri a fejét, hogyan férkőzhetne imádottja közelébe...

A téma miatt valószínűleg sokan fújolnak, mindenféle jelzőket aggatnak Humbertre, akinek a tette valóban elítélendő és megvetendő, azonban érdemes nyitott szemmel olvasni a regényt, ugyanis Lolita sem az az ártatlan kislány, akinek első ránézésre gondolnánk...

Ha valaki esetleg megijedt volna és most arra gondolna, hogy a könyv tele van ágyjelenetekkel, és ő bizony erre nem kíváncsi, itt és most megnyugtatom, hogy egy romantikus címkével ellátott ponyva első 20-30 oldalán sokkal többel találkozik, mint itt az egész könyvben. Nabokov nem részletezi fél vagy egész oldalakon, hogy ki, kivel, mit, hol és hogy csinált.

Sőt akármilyen hihetetlenül is hangzik, de pl. tájleírásokkal is találkozunk. Mégis a legfontosabbak az érzelmek, Humbert érzelmei és gondolatai, Lolitáról pedig csak fokozatosan adagolja az információkat. Éppen emiatt teszi egyre kíváncsibbá az Olvasót, hogy vajon, mi is fog történni a következő fejezetben.

Nem kell tehát megijedni Nabokovtól, mert a nyelvezete, a stílusa olyan bravúrokat tartogat, hogy öröm olvasni.
Ezek után egyre kíváncsibb lettem az író többi könyvére is.

A regényből 1962-ben Stanley Kubrick, 1997-ben Adrian Lyne forgatott filmet.
Utóbbi megnézését már be is terveztem.

Vladimir Nabokov: Lolita
Eredeti cím: Lolita
Fordította: Békés Pál
420 oldal
Európa Kiadó, 2009
3000 Ft

Az Európa a múlt héten ismét megjelentette, az új kiadás már 3200 Ft-ba kerül.

Már korábban felfedeztem ezt a kihívást, de csak most jutottam el odáig, hogy végre megszülessen a bejegyzés. Olvastam néhány Molytag véleményét, és nem plagizálok, csak valószínűleg lesznek olyan gondolataim, amik korábban más(ok)nak is eszébe jutott(ak).

A bejegyzés megírásának célja a kihívás teljesítése és nem bárki megsértése volt, ezt tartsuk szem előtt. Köszönöm.

Forrás: weheartit

Könyvválasztás: először is, mivel egyébként is válogatós vagyok, akármilyen szépen könyörögnének néhányan, hogy adjam ki a könyvüket, én galád módon elutasítanám őket, mert csak és kizárólag Molytápot lennék hajlandó megjelentetni, azaz csak és kizárólag értékes irodalmi műveket, ill. a szórakoztató műfajba soroltak közül is csak olyat, ami nem pusztítja el a könyv végére a Kedves Olvasó agysejtjeinek jelentős részét.

Bizonyos időközönként (évente, félévente) közvélemény-kutatást végeznék az Olvasók között, ugyanis rengeteg gyöngyszemet nem adtak ki már sok-sok éve, és sokat antikváriumban sem lehet beszerezni. Nem beszélve azokról, akiknek esetleg nincs a közelükben antikvárium, vagy az új kiadást szeretnék megvenni. Minden javaslatnak utánanéznék, melyik könyvet mikor és ki adott ki utoljára, tervez-e esetleg új kiadást belőle és amennyiben nem, kideríteném, nekem mennyibe kerülne megjelentetni. Nyilván az anyagiak döntenének, de mindenféleképpen 1-2 könyvet felvennék a listámra, és mindent elkövetnék, hogy amint lehet, ismét nyomdába kerüljenek.
Csak két könyv: Molnár Ferenc Színműveit utoljára 1999-ben adta ki az Európa, azóta semmi, pedig a színházak repertoárján ma is megtalálható nem egy közülük.
Idén mindenhonnan eltűnt az Én, Rembrandt lotyója is, pedig sokan szeretnénk beszerezni.

Árak: mivel a papír, a nyomdai munkálatok is pénzbe kerülnek, azért igyekeznék ésszerű áron kínálni a könyveimet.
Inkább ritkábban jelentetném meg a könyveimet és nem árasztanám el a boltokat havonta tucatnyi olyan könyvvel, ami az első olvasás végére széthullik, és a Kedves Olvasó a haját tépi a helyesírási és nyomdahibák sokaságától.
Szigorúan venném a szerkesztői munkát, akár én, akár más végezné, nem engedném, hogy hibáktól nyüzsögve kerüljön nyomdába.
A kötés garantáltan strapabíró lenne és igyekeznék nem önvédelmi méretűre tervezni őket, hogy nőtársaim is nyugodtan magukkal vihessék a táskájukban.

Betűméret: sem a -10-es, sem a 126-os nem jöhet szóba. A blognál használtnál nem választanék nagyobbat és dupla sorközt sem, mert hülyeség magyarul egy 300 oldalban megjelenthető könyvből 600 oldalast csinálni.

Borító: ha az eredeti borító átvételét aranyáron mérnék, valószínűleg újat terveznék. De ha az eredeti egyszerűen ronda, akkor is az új mellett tenném le a voksomat. Mindenféleképpen esélyt adnék a fiatal grafikusoknak, ahogyan a fiatal íróknak is. Sosem tudjuk meg, milyen remekművek lapulnak a fiókok alján, a számítógépek egy-egy mappájában, ha láthatatlanul elküldjük őket a búsba, mert nincs x év tapasztalatuk, nem vagyunk rokonok stb.

Reklám: kényes témához érkeztünk, mert nagyon költséges: de a Facebook tudtommal ingyenes, nagyon sok ember regisztrált és rátalálhat az oldalra. Mindenféleképpen lenne saját honlapja a kiadónak, ahol az Olvasók üzenetet írhatnának.

Plakátok: mivel Magyarország lakossága nem csak Budapestből áll, ezért a töménytelen metróplakát helyett inkább a nagyobb boltokba juttatnék el egyet-egyet.
Nem feledkeznék meg a könyves bloggerekről sem. Amennyiben valaki recenziós példányt szeretne, először is megnézném a blogját, azon belül is 3-4 bejegyzését, mert így már ismeretlenül is kialakulna egy bizonyos kép az illetőről, és ha meggyőzött, megkapná a könyvet, ha nem, udvariasan elutasítanám.
Szempont a bloggereknél: összefüggő, tartalmas, értelmes és figyelemfelkeltő legyen az irománya, ne csak egy fülszövegből és 5 saját mondatból álljon, mert valljuk be, ez alapján, hogyan döntse el a bejegyzés olvasója, kell-e neki az adott könyv, vagy sem? Litániát sem kell írni, mézes-mázos bejegyzés sem kell, sőt, értékelem az őszinteséget, ha valami nem tetszett, írja meg nyugodtan, hogy lehessen belőle legközelebb tanulni.

Nyereményjáték: a honlapon és/vagy Facebookon biztosan lennének játékok is, ahol mondjuk 1-2 kérdésre kellene helyesen válaszolni, majd a szerencsések egy-egy könyvvel gazdagodhatnának.