Ha Te lennél a kiadó...

 

Forrás: weheartit

Könyvválasztás: először is, mivel egyébként is válogatós vagyok, akármilyen szépen könyörögnének néhányan, hogy adjam ki a könyvüket, én galád módon elutasítanám őket, mert csak és kizárólag Molytápot lennék hajlandó megjelentetni, azaz csak és kizárólag értékes irodalmi műveket, ill. a szórakoztató műfajba soroltak közül is csak olyat, ami nem pusztítja el a könyv végére a Kedves Olvasó agysejtjeinek jelentős részét.

Bizonyos időközönként (évente, félévente) közvélemény-kutatást végeznék az Olvasók között, ugyanis rengeteg gyöngyszemet nem adtak ki már sok-sok éve, és sokat antikváriumban sem lehet beszerezni. Nem beszélve azokról, akiknek esetleg nincs a közelükben antikvárium, vagy az új kiadást szeretnék megvenni. Minden javaslatnak utánanéznék, melyik könyvet mikor és ki adott ki utoljára, tervez-e esetleg új kiadást belőle és amennyiben nem, kideríteném, nekem mennyibe kerülne megjelentetni. Nyilván az anyagiak döntenének, de mindenféleképpen 1-2 könyvet felvennék a listámra, és mindent elkövetnék, hogy amint lehet, ismét nyomdába kerüljenek.
Csak két könyv: Molnár Ferenc Színműveit utoljára 1999-ben adta ki az Európa, azóta  semmi, pedig a színházak repertoárján ma is megtalálható nem egy közülük.
Idén mindenhonnan eltűnt az Én, Rembrandt lotyója is, pedig sokan szeretnénk beszerezni.

Árak: mivel a papír, a nyomdai munkálatok is pénzbe kerülnek, azért igyekeznék ésszerű áron kínálni a könyveimet.
Inkább ritkábban jelentetném meg a könyveimet és nem árasztanám el a boltokat havonta tucatnyi olyan könyvvel, ami az első olvasás végére széthullik, és a Kedves Olvasó a haját tépi a helyesírási és nyomdahibák sokaságától.
Szigorúan venném a szerkesztői munkát, akár én, akár más végezné, nem engedném, hogy hibáktól nyüzsögve kerüljön nyomdába.
A kötés garantáltan strapabíró lenne és igyekeznék nem önvédelmi méretűre tervezni őket, hogy nőtársaim is nyugodtan magukkal vihessék a táskájukban.

Betűméret: sem a -10-es, sem a 126-os nem jöhet szóba. A blognál használtnál nem választanék nagyobbat és dupla sorközt sem, mert hülyeség magyarul egy 300 oldalban megjelenthető könyvből 600 oldalast csinálni.

Borító: ha az eredeti borító átvételét aranyáron mérnék, valószínűleg újat terveznék. De ha az eredeti egyszerűen ronda, akkor is az új mellett tenném le a voksomat. Mindenféleképpen esélyt adnék a fiatal grafikusoknak, ahogyan a fiatal íróknak is. Sosem tudjuk meg, milyen remekművek lapulnak a fiókok alján, a számítógépek egy-egy mappájában, ha láthatatlanul elküldjük őket a búsba, mert nincs x év tapasztalatuk, nem vagyunk rokonok stb.

Reklám: kényes témához érkeztünk, mert nagyon költséges: de a Facebook tudtommal ingyenes, nagyon sok ember regisztrált és rátalálhat az oldalra. Mindenféleképpen  lenne saját honlapja a kiadónak, ahol az Olvasók üzenetet írhatnának.

Plakátok: mivel Magyarország lakossága nem csak Budapestből áll, ezért a töménytelen metróplakát helyett inkább a nagyobb boltokba juttatnék el egyet-egyet.
Nem feledkeznék meg a könyves bloggerekről sem. Amennyiben valaki recenziós példányt szeretne, először is megnézném a blogját, azon belül is 3-4 bejegyzését, mert így már ismeretlenül is kialakulna egy bizonyos kép az illetőről, és ha meggyőzött, megkapná a könyvet, ha nem, udvariasan elutasítanám.
Szempont a bloggereknél: összefüggő, tartalmas, értelmes és figyelemfelkeltő legyen az irománya, ne csak egy fülszövegből és 5 saját mondatból álljon, mert valljuk be, ez alapján, hogyan döntse el a bejegyzés olvasója, kell-e neki az adott könyv, vagy sem? Litániát sem kell írni, mézes-mázos bejegyzés sem kell, sőt, értékelem az őszinteséget, ha valami nem tetszett, írja meg nyugodtan, hogy lehessen belőle legközelebb tanulni.

Nyereményjáték: a honlapon és/vagy Facebookon biztosan lennének játékok is, ahol mondjuk 1-2 kérdésre kellene helyesen válaszolni, majd a szerencsések egy-egy könyvvel gazdagodhatnának.