Vers ~ Ady Endre - A könnyek asszonya és A Léda szíve

 Vasárnap délelőtt elkezdtem olvasni az Ady-kötetet (naná, hogy kihívás is van hozzá), és mivel mostanában úgyis rákaptam a versolvasásra, így nem bírok magammal és meg kell osztanom egyet-kettőt itt, mert - szerintem - gyönyörűek. Tudjuk, hogy de gustibus non est disputandum, de bízom benne, hogy azért lesz, akinek tetszeni fog :). Terveim szerint rovat lesz belőle és nem Ildy Vasárnapi líráját szeretném koppintani (amit egyébként nagyon szeretek ;)), hanem mindig az aktuális olvasmányaimból választok :).

Rögtön két verset is hoztam az Új versek c. kötet Léda asszony zsoltárai ciklusából:

Ady Endre: A könnyek asszonya


Bús arcát érzem szívemen
A könnyek asszonyának,
Rózsás, remegő ujjai
Most a szivembe vájnak.
Érzem az illatát is ám
A rózsás, gyilkos ujjnak
S véres szivemre szomorún
A könnyek hullnak, hullnak. 

Az ajka itt mar édesen,
A haja ide lebben,
Az egész asszony itt pusztít,
Itt, itt: az én szivemben.
Bosszút itt áll az életért,
Aknát itt ás a multnak.
Véres szivemre szomorún
A könnyek hullnak, hullnak. 

Nagy az én bűnöm. Vesszen is,
Kire a végzet mérte,
Hogy a könnyek szfinksz-asszonyát
Megérezze, megértse.
Maradjon szent talánynak Ő,
Maradjon mindig újnak.
Véres szivemre szomorún
A könnyek hullnak, hullnak.




A Léda szíve


Boszorkák dobáltak meg
A bús csodáknak ligetében.
Én nem féltem. Én sohse féltem.
De a szeretőm elszaladt.
Szép szeretőm: az ifjú Mosoly.
     
     *       
     
Sírtak s nevettek a boszorkák.
Köd volt és a gyászos, vak éjben,
A bús csodáknak ligetében
Zuhogva hulltak a szivek
S én elfödtem az arcomat.
    
 *   
         
Sziveket dobtak a boszorkák.
Én nem féltem. Én sohse féltem.
A bús csodáknak ligetében
Állottam búsan, egyedül.
A ködből hulltak a szivek,
Csúnya, kicsiny, kemény szivek.
      
  *      
     
Egyszerre szétszálltak a boszorkák,
Könnyesen, csöndben és fehéren,
A bús csodáknak ligetében,
Egy asszony jött fényben felém
S én ráemeltem arcomat. 

         *             

Szemembe nézett s szivéért nyúlt,
Az arcomon még most is érzem:
A bús csodáknak ligetében
Arcomhoz vágta a szivét,
Meleg, beteg, szegény szivét.



Léda képét a Wikipedián találtam.
Versek:
Ady Endre összes költeményei

4 hozzászólás

  1. Szépek! :-)
    S nemcsak a versek, hanem az ötlet is nagyon tetszik :-)

    VálaszTörlés
  2. Nagyon tetszik ez az új rovat! Na, meg a versek is. :o)
    Elvégre Közös Szerelmünk tollából való. :P

    VálaszTörlés
  3. Köszönöm Drágáim :$.
    Szerelmünkkel elleszek egy darabig, úgyhogy versek is lesznek Tőle ;).

    VálaszTörlés
  4. Örülök, hogy "lekoppintottad"!:)) Legalább mostanában dolgozol egy kicsit helyettem is:) Tetszik!

    VálaszTörlés