Októberi mustra (2011)

"...Autót azonban csaknem egy esztendővel későbben, 1959 tavaszán vettek Horváthék, de néhányszor vezetett Károly azon a nyáron is, egyszer Miska kocsiját, egyszer Lenkefi öreg Chevroletjét, egyszer meg Szemere úr Buickját. Mert azon a nyáron Szemeréék is vettek autót, alig kétesztendős Buick kocsit, amelyet Szemere minden szabad percében mosott, kenegetett, takarított. Képzeld csak el - mondta Horváth Károlynak csillogó szemmel -, ha én egyszer ezzel a kocsival végighajtanék az Aradi utcán, és megállnék a Rózsa utca sarkán a régi műhely előtt. Képzeld csak el azt a csődületet, ami ott támadna. Hiszen ha egy-egy ilyen kocsi parkolt valamelyik pesti szálloda előtt, életveszélyes tolongás támadt körülötte. És most nekem is van ilyen kocsim. Na, mit szólnának hozzá a Rózsa utcában?"

Halász Péter író, újságíró 1922-ben született Budapesten. Számos regényt, színművet, filmet és hangjátékot írt. 1956-ban hagyta el Magyarországot. New Yorkban majd Londonban élt, végül Münchenben telepedett le. 1957-1987 között a Szabad Európa Rádió munkatársa. 2010 februárjában írói és újságírói munkájának elismeréseként a Magyar Köztársasági Érdemrend középkeresztje kitüntetést kapta.

"Második Avenue" című könyve először 1967-ben jelent meg Kanadában. A regény New York magyar negyedébe vezeti az olvasót, a Második Avenuera, a 70-edik és 80-adik utcák között elterülő városrészbe, melyet valaha úgy neveztek: "Little Hungary".
"Jelképes értelemben is Második Avenue ez az itt lakók életében : második út, második lehetőség. Új világ, új haza. Ebben a regényben tulajdonképpen semmi regényes nem történik - mégis letehetetlen. Okos, humánus, szívszorító dokumentum a múlt század második feléből. A szerző, aki tökéletesen ismeri Amerikát is és a menekült-sorsot is, végigvezeti a négy Horváthot az emigráns-lét minden stációján: nyelvtanulás, új szokások, új ízek, új időjárás, új barátok. Minden megváltozik. Más a politika, a pénz, a szerelem, még a halál is. És nincs visszaút." (Adam Biro, író, könyvkiadó, Párizs)

"Az "Emlékképek" ragyogó irodalmi és történetírói alkotás, sőt még annál is több. Ha én, aki immár több mint hatvan éve foglalkozom Tocqueville-lel, írok róla, tanítom, be kívánnám vezetni őt a még tájékozatlan olvasóknak vagy diákoknak, ezt az "Emlékképek"-kel kezdeném - nem is csak briliáns olvashatósága miatt, hanem főleg azért, mert sok minden e kisebb műben tükrözi, sőt gyakran tömören összefoglalja Tocqueville történelmi és filozófiai meggyőződéseit." (...)
Tulajdonképpen az "Emlékképek" nem történelmi munka, hanem egy rendkívül érdekes történelmi töredék. A kézirat nagy része csupán 1848 öt hónapjáról, a Tocqueville akkori külügyminiszterségéről szóló beszámoló. Nem történettudományos munka, de milyen ragyogó és egyedülálló történelmi forrás! Majdnem minden oldalon mélyenszántó bekezdések, karcolatok, gyakran epigrammatikus aforizmák olvashatók, bizonyítva írójuk művészetét. Ebben is különbözik az 1848-as - s akkor Európa sok részében kirobbant - események más forrásaitól. Tocqueville több volt, mint politikai szerepvállaló. Járta az utcákat, bátran a barikádokhoz lépett; szelleme tele volt az ilyen emlékek részleteivel. Az "Emlékképek", mint történelmi forrás s mint irodalmi alkotás egyaránt túlszárnyalja az akkori, gyakran híres írók 1848-ról szóló beszámolóit." (John Lukacs)

William Shakespeare születésének négyszázadik évfordulója előtt tisztelgett ezzel a könyvvel Anthony Burgess. Will ifjú tizenévesként lép elénk, aki dühös az apjára, mert kivette az iskolából, és kesztyűkészítő inasnak fogta be maga mellé. Máris komoly érdeklődés él benne a lányok iránt, és állandóan verseket próbál írni. Mint minden elégedetlen kamaszt, őt is foglalkoztatja, mit tartogathat számára az élet, elmegy hát egy jósnőhöz, aki fel is fedi a jövő egy részét: "Egyelőre nincs utazás. Itt kell maradnod, amíg meg nem találod a nőt, aki elűz innen. És majd tollat ragadsz, és írni fogsz, mint egy deák. Majd lökdösnek és sürgetnek, hogy még gyorsabban írj. Ezt küldi jövőd: Arany férfit vagy fekete nőt."

Will jó pár lánnyal kerül igen szoros ismeretségbe, mielőtt megtalálja azt, akit igazán tud szeretni, és azt, akit elvesz feleségül. Nagy bánata, hogy a kettő nem ugyanaz. Ezek után indul Londonba az arany férfi és a fekete nő felé, és mellesleg a világhír felé is. Korában elbeszélő költeményei tették híressé, manapság szonettjei és színművei. Ihletőik a szőke nemesúr és a mulatt kurtizán, élvezőik mi vagyunk mindannyian.

Akárcsak a harminc évvel későbbi Gyilkosság Deptfordban lapjain, itt is kor- és fejlődésrajzot tár elénk a főhőséhez hasonló tehetségű Anthony Burgess. Az Erzsébet-kori Anglia vidéki és londoni élete foglalja keretbe egy rendhagyó kesztyűkészítő napjait, aki egyvalamiben mégsem rí ki a mesteremberek közül: vagyont gyűjt, és megvásárolja szülővárosa legnagyobb új házát - hogy családja megfelelő körülmények között élhessen, ő pedig elegáns helyen halhasson meg.

Szörnyű járvány tombol Newarkban, a New York közelében fekvő város fojtogató hőségében, életre szóló fogyatékossággal, bénulással, halállal fenyegetve a város gyerekeit. Ezzel a tragikus témával foglalkozik Roth szívbe markoló regénye: 1944 nyarának gyermekbénulás-járványával és azzal, hogy az miként hatott egy szoros, családcentrikus zsidó közösségre. A Nemezis főhőse, Bucky Cantor, a városi sporttelep vezetője életerős, kötelességtudó huszonhárom éves sportember, remek súlyemelő és gerelyhajító, aki mindent megtesz a gondjaira bízott gyerekekért. S miközben gyötri a lelkiismeret, mert rossz látása miatt nem vitték el az európai háborúba, ahol a legjobb barátai is harcolnak, átéli a közös tragédia által kiváltott valamennyi érzelmet: a félelmet, pánikot, dühöt, zavarodottságot, szenvedést, veszteséget s magában föllázad Isten ellen, aki engedi, hogy gyerekek haljanak meg vagy kényszerüljenek egy életre kerekes székbe. Bucky Cantor egy újabb tökéletes hős Philip Roth életművében, nagyszerű ember, aki azonban elkövet valami kis hibát, bocsánatosnak tetsző bűnt, s ezért (vagy ettől függetlenül?) a sors iszonyatosan megbünteti. Philip Roth legújabb művében - amellyel elnyerte a Booker-díjat - ugyanaz a keserű kérdés lüktet, mint Roth valamennyi elmúlt években született kisregényében, az Akárki-ben, a Düh-ben, a Kiégés-ben: Hogyan alakítják sorsunkat végezetes döntéseink? Mennyire vagyunk tehetetlenek a körülmények hatalmával szemben? Philip Roth 1997-ben az Amerikai pasztorál-ért Pulitzer-díjat kapott. 1998-ban a Fehér Házban átvehette a National Medal of Arts nevű legmagasabb állami művészeti díjat, 2002-ben pedig az Amerikai Irodalmi és Művészeti Akadémia legrangosabb kitüntetését, a Gold Medal in Fictiont, amelyet korábban többek között John Dos Passosnak, William Faulknernek és Saul Bellow-nak ítéltek oda. Kétszer nyerte el a National Book Awardot és a National Book Critics Circle Awardot, háromszor a PEN/Faulkner Awardot. 2005-ben az Összeesküvés Amerika ellen című könyvével elnyerte az Amerikai Történész Szövetség díját 20032004 kiemelkedő amerikai témájú történelmi regényéért. Roth elnyerte a PEN két legrangosabb díját is: 2006-ban a Pen/Nabokov Awardot következetesen eredeti és tökéletes mesterségbeli tudással megalkotott élertművéért, és 2007-ben a PEN/Saul Bellow Awardot, melynek indoklása szerint hosszú pályafutása során alkotott életművének minősége Philip Rotht az amerikai irodalom legmagasabb csúcsára helyezi. Philip Roth az egyetlen élő amerikai író, akinek művei a Library of America gyűjteményes, mértékadó kiadásában megjelennek. A nyolcadik, utolsó kötet 2013-ban várható. 

Thomas Betterton, a ZE-hasadás kidolgozója nyomtalanul eltűnt egy párizsi konferenciáról. A titkosszolgálat kíváncsi rá, mi történt vele. Felesége aggódik, és biztos benne, hogy elrabolták vagy meggyilkolták a férjét. Hónapokkal később, amikor már nem bírja tovább a bizonytalanságot, bejelenti a titkosszolgálatnak, hogy orvosa tanácsára szeretne külföldre utazni, pihenni. De a repülő, amin utazik, lezuhan, és Olive Betterton a kórházban meghal.

Hilary Craven úgy érzi, mindent elvesztett. Öngyilkos akar lenni, de megakadályozzák benne. Egy titokzatos férfi rábeszéli, válassza inkább az életveszélyt: adja ki magát Olive-nak, hiszen ugyanolyan árnyalatú a haja. Hátha kapcsolatba lépnek vele, és eljut oda, ahová Betterton szökött. Hilary ott áll Olive Betterton kórházi ágya mellett, mikor az asszony haldoklik. Utolsó szavai egy butuska gyerekvers sorai.
Igazi kalandregény a legnagyobb krimiírónő tollából. Más kiadónál, más fordításban már megjelent ezen a címen.

-Ismeri Szent Ferencet? - kérdezi az öreg Antonio José Bolívar Proano a paptól. Az öreg (aki a szerelmes regényeket kedveli) a paptól, aki ráérő idejében Szent Ferenc életét tanulmányozza.

Nem, személyesen sajnos nem volt hozzá szerencséje, válaszolja a pap. De őszintén sajnálja. Szent Ferenc nagyon szerette az állatokat. Ők is Isten teremtményei.
A beszélgetés az Amazonas síkságán zajlik, egy El Idilio nevű faluban, az őserdő mélyén, Antonio José Bolívar Proano önkéntes száműzetésének színhelyén. Az öreg paraszt az egyetlen a környéken, aki tud olvasni - évente kétszer egy fogorvos szállítja neki egy távoli kikötő prostituáltjaitól a kiolvasott románcokat. Neki ez az ellenszer az öregség halálos mérgére.
A faluba egyszer amerikai vadászok érkeznek, és elejtenek öt apró ocelotkölyköt, miközben az anyaállat vadászik. Ez a barbár mészárlás tragédiák sorozatát indítja el. Az öregre vár a feladat, hogy ember és állat közt igazságot tegyen. Ahogy talán Szent Ferenc is tette volna...

A chilei Luis Sepúlveda 1949-ben született. A Pinochet-rezsim idején bebörtönözték, kiszabadításában az Amnesty International segített. Harcolt Nicaraguában, aztán átjött Európába, Svédországba, majd Hamburgban telepedett le. Dolgozott újságíróként, később a Greenpeace munkatársa lett, és öt évig szolgált egy hajón. Írt regényt, tényfeltáró dokumentarista prózát és mesét. Jelenleg Spanyolországban él. A kilencvenes évek elején ezzel a regényével szerzett világhírt. Másik közkedvelt műve egy magyarul is olvasható környezetvédő mese: A sirályfióka esete a macskával, aki megtanította repülni.

A Francia história e tizenharmadik s egyben utolsó kötete -hiszen Robert Merle immár nincs köztünk - a francia történelem 1635 és 1661 közötti évtizedeit öleli fel: viharos és dicsőséges korszakot, hiszen ez idő alatt, 1638-ban jön a világra a rég várt trónörökös, a nép által "Istenadtának" nevezett majdani XIV. Lajos, a Napkirály, s a könyv azzal ér véget, hogy legfőbb tanácsosa, Mazarin bíboros halála után a fiatal uralkodó bejelenti: ezentúl nem tart igényt főminiszterre, s országa dolgait egyeduralkodóként maga kívánja irányítani.

Benzoni kétkötetes történelmi regényében XIV. Lajos, a Napkirály korába kalauzolja el olvasóit. A történet főszereplője a szép, fiatal, hányatott sorsú lány, Charlotte, akit önző anyja kolostorba zárat, hogy ne zavarja őt külön útjaiban. A lány megszökik a kolostorból, és menekülése éjszakáján rettenetes rítus tanúja lesz egy elhagyott kápolnában. A szörnyű helyzetből egy idegen fiatalember menti meg. A lány halott apja nővérénél, Brecourt grófnénál lel menedékre...

Így kezdődnek Charlotte kalandjai abban a veszélyes korban, amikor Párizs rejtélyes mérgezések hírétől hangos. Az arisztokrácia némely tagjának üzelmei nem kímélik még a Napkirály palotáját sem, pedig a grófné éppen a királyi udvarban rejti el unokahúgát, akit az orléans-i hercegné pártfogására bíz. Charlotte előtt így megnyílik az egyetlen út az érvényesüléshez, de ezentúl nagyobb veszélyek leselkednek rá, mint valaha...
A Napkirály udvarának ármánykodással, árulással és intrikával teli életén keresztül az olvasó izgalmas történelmi korszakot ismerhet meg az írónő letehetetlen történelmi regényéből.

Miután Mária Terézia királyné gyanús körülmények között elhalálozik, az ifjú Charlotte-nak nyoma vész. Legutoljára akkor látták, amikor szemmel láthatóan zaklatott állapotban követte a királyt a dolgozószobájába, s azóta senki sem hallott felőle. Mindeközben az udvart lefoglalja a gyász és a temetés, így a többség meg is feledkezik róla.

Vannak azonban néhányan, akiket nem hagy nyugodni ez a különös helyzet: Montespan márkiné, Lajos egykori kegyencnője kedveli Charlotte-ot, és ezért úgy dönt, értesíti a rendőrség főparancsnokát. Ám amikor a fiatal nő váratlanul előkerül, csak árnyéka önmagának. Hogy mi történt vele távollétének hosszú hónapjai alatt? Erre próbál fényt deríteni a rendőrfőnökön kívül Charlotte kuzinja, az éles eszű Léonie kisasszony, valamint a fiatal rendőrtiszt, Alban Delalande, aki halálosan szerelmes belé…
A sorozat második s egyben befejező kötetében véget érnek Charlotte de Fontenac viszontagságai a Napkirály udvarában, ahol ármánykodás, rivalizálás, szerelem és gyűlölet uralkodik. Juliette Benzoni ismét remekel: a végsőkig képes feszültség alatt tartani olvasóit.

Márai Sándor: Sirály
168 oldal
Helikon Kiadó
2690 Ft