Vers hétfőn ~ Szabó Lőrinc - Tücsökzene 148 Olvasás és 183 Nyár újra, nyár

Ezen a héten két verset is hoztam Szabó Lőrinc Tücsökzene ciklusából:

148
Olvasás

Mint a csillagokat a távcsövek,
úgy húztam körém, s egyre közelebb,
könyveken át a Világ Tényeit:
éj-nap olvastam. Mindent! Hajnalig,
kis lámpa mellett, s függönyözve a
konyhánk ajtaját. Boldogság, soha-
nem-álmodott, töltött be: Nemcsak én
vagyok (ha vagyok) bolond! Mint a fény
mihelyt szabad, oly határtalanúl
tágúlt a lelkem, nőtt, már messze túl
kíváncsiságban s reményeiben
iskolán s minden hasznon: Végtelen
nyílt elém, hisz most eszközt, szárnyakat
kaptam, repülni, s törni zárakat:
az Irodalmat: születő, arany
lángok zsúfoltak, gyerekmód ugyan,
de úgy, ahogy az első távcsövek
tömték új csillagokkal az eget.





183
Nyár újra, nyár

Nyár újra, nyár... Madarat tömtem. A
templomban imádkoztam a csupa
vénasszony-gyülekezetnek. Vigan
raktam a cséplőgépbe az arany
kévét. Izzadtam, mint az aratók,
s ástam a kertben kacsaúsztatót.
Fogtam be rajt, fejemen drótsisak,
és ürítettem kast, kaptárokat:
a hangyasav már úgy átitatott,
hogy húsz méhcsípést föl se vettem. Ott,
a méhesben, olvastam, görögűl,
a Béka-egér-harcot. Gyönyörű
bogarakat gyűjtöttem. Napra-nap
megcsodáltam a tanító urat,
az ezermestert, s hallgattam a rét
zsongását s éjjel a csillagzenét...
S máris ősz lett!... És debreceniek
váltották le a becsi tücsköket.



Versek: innen.
Kép: innen