Vers hétfőn ~ Molnár Ferenc - Karácsonyi nóta

Molnár Ferenc: Karácsonyi nóta

Bámulj gyerek, bámulj felnőtt,

Hívjátok a férfit, delnőt.

Minden jóval megrakodva

Itt van, itt a karácsonyfa!

Van rajt’ aranydió,

S mi jó:

Van rajt rézalma, ezüstkörte,

Cukorrámás kis tükörke,

Cukorbaba, cukorló,

Cukorteknő, mángorló,

Cukorkés, cukorolló,

Bábu, ezüstcsillag,

Aranyhal is csillog…

Üveggolyó, pléhkatona.

Rezgő-rengő aranycsimbók,

Ezüst csimbók, cukorbimbók,

Aranyputtony, fényes bicska,

Bádogvirág, vattahó,

Kristályüveg-jégcsapocska,

Betlehemi ezüst-rocska.

Csokoládé-kéményseprő,

Cukor-üst,

Aranyfüst

És ezüst

Füst,

Papírrózsa, virágfüzér,

Fahuszár és ólomfüzér

Pléhtulipán, pléhmalac,

Drótmajom és cukorpuska

Ezüstcsík, aranyhaluska,

Cukortehén, cukorbika,

Csokoládé-britannika,

Cukorból kis férfi meg nő,

Köpülő és mosóteknő,

Füge, Kugler, datolya,

Cukoralma, cukorkrumpli,

Krumplicukor, török méz,

Aranytökmag, kos, meg ürü

Üveggyémántos drótgyűrű,

Cserépdisznó, cukorperec,

Karperec,

Fehérszőrű barika,

Pettyes cukorkarika,

Pólyásbaba, pápaszem,

Pirosboros butélia,

Fehér cukorkamélia,

Tintatartó, pezsgősüveg,

Aranyfüstös püspöksüveg,

Drága üvegdrágakövek,

Cukorretkek, ezüstfüvek,

Ostyacsövek,

Csattos övek,

Bádogágyú, cukorlöveg,

Kávécukor pattantyúval,

Pléhgárdista sarkantyúval,

Háromszögű üvegprizma,

Üvegcsizma,

Aranymadár, fapapucs,

Papírlepke, cukorhab,

Cukorbab,

Bojtos ustor, kis fokos,

Óralánc és óra, ingó,

Parasztszekér, úri hintó,

Képeskönyv meg táncos mackó,

Dohányzacskó, kecskeköröm,

Krampus, mitől ki se retten…

Tyhű, de nagyot lélekzettem!

... és egy novella:

Ady Endre: Szegények karácsonya

Karácsony. A legendák szent ünnepe, amely a legszebb, a legdicsőbb valamennyi közt. Karácsony… e szónál millió szív dobban össze, s millió ajkról hangzik fel a hála, a zsolozsma a nagy mindenség Urához, aki beváltá az ígéretet, s Megváltót adott a bűnös emberiségnek. Ünnepet ül az egész keresztyén világ. Ünnepel a szegény és gazdag egyaránt. Igen, a szegény ember… Valamikor, régen mennyire más volt e kép. Odakünn a fagyos, hideg szél süvölt, kísértetiesen rázva a szegény hajlékok rozzant ablakfáit. A vastag hólepel mint fehér szemfedő messze úgy terül el beborítva mindent fagyos leplével. Mindent, ameddig a szem lát. Mintha minden élet megszűnt volna, oly némaság mindenütt. Csak a szél süvölt könyörtelen, irgalmatlanul. …Szegényes, kicsi szoba. Az ablakok papírral vannak beragasztva, a kis pléhkályhában régen kiégett az utolsó hasáb fa. A családfő az asztalnál ül, könyökére támasztva a fejét… Gondolkozik. Vajon mire gondol – a béke ünnepén? – Mit eszünk holnap! – tör ki a sóhajtás kebléből. … Holnap… s azután! Íme az egyik karácsony. Ez most a jelen… Mintha megváltozott volna a természet rendje, napfényes idő, tavaszi lég, s csak az éneklő madárnak danája hiányzik, hogy valóban elhitesse velünk a tavaszt. Ünnepel az egész világ – a szegény ember is. És a szegény ember öröme, békéje kétszeres. A télnek, fagynak nyoma sincs, és a hideg, a kegyetlen hideg nem emésztette fel még utolsó filléreit. Még egy kis karácsonyfára is telik, s az apróság ujjong, örült a kriszkindlinek, amely gondoskodik a szegény gyerekekről is. Karácsony van… A szegények karácsonya!…

Nagyváradi Napló, 1901. december 25.

Minden Kedves Olvasómnak
és
Erre Járónak
Nagyon Boldog, Békés Karácsonyt Kívánok! :)