Téli tündérmese

- Ejha - mondta John a maga lassú módján -, úgy látszik, a tücsök ma este vidámabb, mint máskor.
- Szerencsét hoz ránk, John, ez már bizonyos. Mindig így volt. Akinek tücsök szól a tűzhelyén, az a legboldogabb ember a világon.

Pötty kisbabájával és annak dajkájával, az ügyetlen Tilly Slowboyjal várja haza férjurát, a nála idősebb Johnt, aki fuvaros, és nap mint nap csomagok tucatjait juttatja el a megfelelő helyre. Aznap este egy idegen öregemberrel érkezik haza, akit az úton vett fel. Az öreg szállást kér, ugyanis aznap nem jöttek érte, így másnap mehet csak vissza az útra várakozni.

Az est folyamán szóba kerül Tackleton játékkereskedő, aki most készül frigyre lépni Pötty barátnőjével, a bájos May-vel. Tackleton a Karácsonyi ének Scrooge-ának méltó párja lenne, ugyanis őt is csak a pénz érdekli, az emberekkel mit sem törődik.

A második cirpegésben ismerkedhetünk meg Caleb Plummer öreg játékkereskedővel és vak leányával, Berthával. Az öreg Caleb egy rozoga viskóban tengeti napjait és készíti játékait, de a világ minden kincséért sem árulná el Berthának, hogy milyen körülmények közt élnek, sem azt, hogy az általa elmesélt új kabát valójában toldozott-foldozott.

Azt mondtam, hogy Caleb és a szegény vak lánya itt éldegélt. Találóbb lett volna, ha azt mondom, hogy Caleb itt élt, szegény vak leánya pedig valahol másutt: egy Caleb alkotta, elvarázsolt otthonban, ahol sosem volt szegénység és nyomor, ahová a gond sohasem tette be a lábát. Nem volt varázsló Caleb, csak ahhoz az egyetlen bűbájossághoz értett, ami még megmaradt nekünk, embereknek: az önfeláldozó, halhatatlan szeretet varázslatos mesterségéhez.

A Peerybingle házaspár minden héten piknikezni megy Plummerékhez, ahová ezúttal az öregembert is magukkal viszik és hamarosan különös dolgok történnek...

Bevallom, az első meglepő fordulat számomra nagyon is szappanoperisztikus volt (tudjuk, hogy a szappanoperák a klasszikusokból "táplálkoznak"). Itt félre is tettem, viszont másnap a folytatás ismét meglepett és pozitív értelemben. Elég lett volna, ha előző este egy kicsit tovább olvasom, sőt, talán nem is éreztem volna a szappanopera hatását.

És azt a bizonyos fordulatot (ami valójában népmesei is lehetne) leszámítva nagyon szerettem olvasni. Dickens valóban csodálatos mesélő, és ahogyan már említettem, remekül megteremtette a történet hangulatát már az elején: magam előtt láttam a korabeli tűzhelyet, amin miközben forr a teavíz, valóban versenyre kel a teáskanna a tücsökkel, miközben a pontos időt elüti a hollandi óra.

Igazi téli estékre való olvasmány, és ahogy mások is írták (és az utószóban is elhangzik), színpadra termett mű, amely a maga idejében pedig valóságos bestseller lett. Hogy miért? Mert rólunk, emberekről, és hiába hangzik elcsépelten, de a szeretetről szól. Hány olyan most megjelent könyvet tudnánk felsorolni, ami felvenné vele a versenyt? Talán egyet sem, de ebbe ne menjünk most bele.
Az első megjelenés óta (1845 decembere) pedig több, mint 150 év eltelt, de szerény véleményem szerint ugyanolyan szívmelengető olvasmány lehet ma is bárki számára, mint a viktoriánus korban.

A második kiadás borítója (1846)

Bár ez előtt csak a Karácsonyi éneket olvastam Dickenstől, de itt az ideje, hogy hamarosan sort kerítsek valamelyik nagyobb regényére is.


Charles Dickens: Tücsök szól a tűzhelyen
Az otthon tündérmeséje
Eredeti cím: The Cricket on the Hearth
Fordította: Benedek Marcell
158 oldal
Szent István Társulat, 2012
1600 Ft

Kép: Google