Vers hétfőn ~ John Keats - Stancák

December éje zordon,
   de boldog vagy, te fa,
mert egy ágad se gondol
   szép zöld lombjaira:
dérrel süvít a tél is,
fagyassza bár a szél is,
rügyét kibontja mégis,
   ha majd tavasz fuvall.

December éje zordon,
   de boldog vagy, patak,
vized nem arra gondol,
   hogyan sütött a nap;
elönt édes felejtés
kristály habod se lejt és
sosem gyötör kesergés,
   a fagy panaszt se hall.

Bár ezt tennék a drága
   leányok és fiúk,
de van, kit nem gyötör, ha
   az öröm messzefut?

A változást tudod bár,
nem orvosolhatod már,
a tompaság sem óv már,
   ezt még nem zengte dal.