Vers hétfőn ~ Kosztolányi Dezső - Színésznő és Juhász Gyula - Színházi szonett

Március 27-én ünnepeljük a Színházi világnapot, ami idén szerdára esik, de a mai verseket ebből az alkalomból választottam.
Mellesleg segítségemre volt a Kosztolányi-kötet szalagkönyvjelzője, aminek vége, amikor kibontottam a könyvet a dobozból, éppen ennél a versnél kandikált ki. És még egy jeles nap: Kosztolányi Dezső március 29-én született (1885-ben). Juhász Gyula szonettje pedig egyszerűen gyönyörű.


Kékkel-sárgával burkolja magát,
félarca maszk, a másik meztelen,
valamitől állandóan részeg
s kancsít.

A könnye glicerin,
fiatal mellén hét tőrdöfés,
méreg az ajkán.
Minden este meghal,
aztán vacsorázik.
Miért sikoltoz?

Miért rántja le a csillagokat?
Miért gyújtja föl a szobát?
Miért hazudja azt, ami nincsen?

Lángot evett
s ábrándokkal vajúdik.
Tombolva, kacagva
vérben szüli meg a sorsod, a sorsom.
Szent kettősség titkos csodája,
szeretőnk, anyánk.

Blaha Lujza

Szeretlek színház! Pompázó hazugság,
Te fényes, tarka, bár sorsunk setét,
Szeretem Romeo szerelmi búját
És szeretem az Offenbach-zenét.

És szeretem a deszkák furcsa népét,
A talmi mámor sok bús emberét
S szerettem egykor egyik cifra szépét.
Ó Pulcinella, hazug szőkeség!

Szeretlek színház! És nagyon gyűlöllek,
Olcsó morállal álcázott mesék,
Hazug hazugság, mázolt szürkeség!

Ti prédikáló társadalmi drámák,
Miken tanulni szoktak úri dámák,
Hű tisztelői Bernstein- és Brieuxnek!


Forrás:
Kosztolányi Dezső összes versei
Juhász Gyula összes versei
Blaha Lujza fényképe