"Csak egy ember, akinek Gatsby a neve"

 A nagy Gatsby. Ki ne hallott volna róla, főleg mostanság, amikor cirka két hónap múlva megérkezik hozzánk is a legújabb filmváltozata? Így hát végre én is megismerkedtem Mr. Gatsbyvel.

Bevallom, az első néhány oldalon át kellett rágnom magam, de aztán gyorsan "belerázódtam". Narrátorunk, Nick Carraway visszaemlékezéséből csöppenünk a '20-as évek Amerikájának világába: a szesztilalom és a jazz korszakába. A nyugati partról jött Nick a bankszakmában helyezkedik el, és a New Yorkhoz közeli West Eggben bérel házat azon a nyáron. Míg az ő otthona igazán jelentéktelennek mondható, a szomszédjában áll Jay Gatsby hatalmas kastélya.

Nick az unokatestvéréhez, Daisy-hez hivatalos, aki öt éve él férjével, Tommal. Náluk ismerkedik meg egy számára ismerős nővel, Miss Bakerrel, akiről hamarosan kiderül, hogy nem más, mint Jordan Baker, a golfjátékos. A társaság beszélgetése közben Jordan megemlíti Gatsby nevét, azonban a nő csendre inti a férfit és más témára tereli a szót:

   Tomnak valami nője van New Yorkban.

Hamarosan többet is megtudunk a dologról, majd végre bepillantást nyerünk Gatsby életébe. Gatsby villája esténként felpezsdül, a meghívott és hívatlan vendégek egymásnak adják a kilincset, esznek, isznak, táncolnak, azonban a házigazda csak távolról figyeli az eseményeket. Egyik alkalommal Nick is meghívást kap szomszédjától, akiről a vendégektől mindenféle mendemondákat hall:

- Ti gyakran jártok ezekre az estélyekre? - kérdezte Jordan a mellette ülő leánytól.
- Utoljára akkor voltam itt, amikor veled találkoztam - felelt a leány élénk, magabiztos hangon.Majd társához fordult és megkérdezte: - Te is, Lucille?
Igen, így volt Lucille-lal is.
- Szívesen jövök ide - mondta Lucille. - Nem fontos, mit csinálok, mindig jól érzem magam. Amikor utoljára voltam itt, a ruhám beakadt egy székbe, és kiszakadt. Gatsby megkérdezte a nevemet és a címemet. Egy hét sem telt el, a Croirier-től új estélyi ruhát kaptam.
- Megtartotta? - kérdezte Jordan.
- Persze, hogy megtartottam. Ma este fel is akartam venni, de mellben túl bő, és meg kell igazíttatnom. Világoskék, levendulaszín gyöngyökkel. Kétszázhatvanöt dollár az ára.
- Van valami furcsa egy olyan alakban, aki ilyesmit tesz - mondta a másik leány. - Talán nem akarja, hogy bárkivel is baja legyen.
- Ki nem akarja? - kérdeztem.
- Gatsby. Valaki mesélte...
A két leány és Jordan bizalmasan összehajolt.
- Valaki mesélte, hogy azt tartják róla, egyszer megölt egy embert.

Vajon mi igaz a szóbeszédből? Ki ez a titokzatos fiatal férfi, aki ekkora vagyon birtokosa, honnan jött, mit rejteget a múltja?
Nick és Gatsby összebarátkozik, és fokozatosan mindenre fény derül...

Mr. Gatsby felbukkanásával én is gyorsabban haladtam az olvasással, ehhez pedig Fitzgerald csak egy újabb löketet adott, hogy ilyen csúnyán fogalmazzak. Olyan gyönyörű mondatai vannak! Egyszerűen elvarázsolt és egyre nehezebben akaródzott letenni a könyvet.

Szerettem volna otthagyni a társaságot és keleti irányba elsétálni a park felé a langyos, meleg alkonyatban, de valahányszor kezdtem volna elbúcsúzni, szenvedélyes és hangos vitába bonyolódtam, s ez mintha kötéllel húzott volna vissza a székembe. Magasan fenn a város felett a lakás sárgán fénylő ablakai is hozzájárultak az emberi lét titokzatosságához, amelyet mi is jelenthettünk az egyre sötétedő utcákon nézelődő járókelők szemében. Elképzeltem, hogyan néznek fel és találgatják, mi folyik odafenn. Egyszerre voltam benn is, kinn is, s az élet kimeríthetetlen tarkaságát egyszerre éreztem elbájolónak és undorítónak.

Nick fenti mondatai pontos képet adnak a többiek életéről: egyszerre elbájoló és undorító. A siker, pénz és a csillogás, a látszat mögött sötét titkok rejtőznek. Mire a regény végére érünk, Fitzgerald mindenkiről fellebbenti a fátylat. Vajon valóban olyan csodálatos és gondtalan a gazdagok világa, ahogy azt a külvilág sejti? Minderre választ kapunk, ha elolvassuk a regényt. Én biztosan újraolvasom majd és kíváncsi lettem az író más műveire is.

Az 1974-ben készült filmet, amikor a tévében adták, meg akartam nézni, de éppen valami gubanc volt a kábelszolgáltatónál, így lemaradtam. De egyszer bepótolom, és a május 10-én itthon  moziba kerülő változatra is kíváncsi lettem annak ellenére, hogy már az előzetesben egy hatalmas ferdítést fedeztem fel.


Mivel finnyás vagyok, kifejezetten a Máthé Elek fordítását kerestem (valamiért szeretem az első változatot olvasni, mert az újak között esetleges ferdítések is akadhatnak, bár az Európánál ez nem jellemző, így a Bart István-félével sem lehet probléma) és nagyon örülök, hogy az Alinea azt jelentette meg tavaly. Bár akadt egy-két nyomdahiba és meglepődtem a bézból (igen, így) szót olvasva, de ezeket leszámítva engem meggyőzött, ugyanis bár a borító kartonált, de egyszerű és nagyszerű (az európás zöld és rajzos szerintem ronda) és bizonyos kiadóval ellentétben egy felesleges oldalt sem vesz meg az ember, ha pénzt ad ki a sorozat valamelyik kötetére. A bal oldali lapok oldalán pedig a szerző neve és az adott mű címe olvasható. Igényes, szép kiadás, megéri az árát.


F. Scott Fitzgerald: A nagy Gatsby
Eredeti cím: The Great Gatsby
Fordította: Máthé Elek
197 oldal
Alinea Kiadó, 2011 - Klasszik sorozat 5.
2250 Ft
A bejegyzésben szereplő képet itt találtam.