"Nem szeretném megzavarni a világtörténelmet, kedves Julia"


Eredetileg Pirandello színműveiről terveztem bejegyzést mára, elvégre a Színházi világnapon nálam nem hiányozhat legalább egy drámáról a bejegyzés. Pirandello helyett végül Dürrenmatt lett a kiválasztott és A nagy Romulus. De megnyugtatok Mindenkit: mindkettő zseniális!

Az alcím Történelmietlen történelmi komédiát ígér. Ezt olvasva gondoltam, egy vicces vasárnap délelőttnek nézek elébe.

476. március idusán járunk Romulus császár campaniai villájában, ahol a Római Birodalom a bukására készül. Spurius Titus Mamma ezen a reggelen érkezik meg lóhalálában a hírrel, hogy  a germánok betörnek, a birodalom az utolsókat rúgja. Azonban Romulus császár színe elé kerülni nem olyan egyszerű, a komornyikok fel is világosítják a császári parancsnokot, aki néhány nap múlva a kötelező formaságok után közölheti az uralkodóval a fontos hírt.

Romulus később meg is érkezik a reggelihez. Miközben a császár a komornyikokat faggatja arról, hogy az elődeiről, ill. az Odoaker germán fejedelemről elnevezett tyúkjai tojtak-e, Apollyon műkereskedő a palota szobrai között sertepertél és megérkezik a császárnő, Julia is. A császárné igyekszik jobb belátásra bírni férjét, könyörög, hallgassa meg a hírnököt, de Romulus továbbra is hajthatatlan:
APOLLYON (lemászott a létráról, a császárhoz lép, egy mellszoborra mutat) Ezért az Ovidiusért három aranyat ajánlok fel, felség.
ROMULUS    Négyet. Ovidius nagy költő volt.
JULIA    Miféle ember ez itt, Romulus?
ROMULUS    Apollyon, siracusai műkereskedő, neki adom el a mellszobraimat.
JULIA    Csak nem kótyavetyéled el Róma nagy múltjának legjelentősebb költőit, bölcselőit és államférfiait?!
ROMULUS    Végkiárusítást rendezünk.
JULIA    Ne feledd, hogy atyám, Valentinianus, csak ezeket a mellszobrokat hagyta rád.
ROMULUS    Hiszen te is itt vagy még, drágaságom.

Majd a keletrómai császár kér tőle menedéket, aki ezúttal sem hagyta otthon két elviselhetetlen kamarását. Nem feledkezhetem meg róluk, elvégre olyan szép neveik vannak: Phosphoridos és Suphorides. Érdemes figyelni a szereplők nevét.

Miközben újabb szereplők bukkannak fel a színen, akik ugyancsak a bukás hírét szajkózzák a császárnak, Romulus továbbra sem hajlandó rájuk hallgatni: 

JULIA    Romulus, engem a Haza Anyjának neveznek, és én büszke vagyok e kitüntető címre. És most mint a Haza Anyja akarok veled beszélni. Te egész nap csak a reggelizőasztal mellett ülsz, téged csak a tyúkjaid érdekelnek, nem fogadod a futárokat, vonakodol a teljes mozgósítást elrendelni, nem szállsz hadba a germánok ellen, nem akarod a lányodat nőül adni az egyetlen emberhez, aki megmenthet minket. Voltaképpen mi a szándékod?
ROMULUS    Nem szeretném megzavarni a világtörténelmet, kedves Julia.

Vajon megmenthető-e a nagy birodalom egy nadrággyáros segítségével vagy Romulusnak erről más a véleménye? 

A következő felvonásokban is a birodalom megmentése a legfontosabb, azonban - ahogy Dürrenmatt is írja a dráma végén - Romulusnak mindig egy másik arcát ismerjük meg. Talán az utolsó nyugatrómai császár mégsem az az ostoba tyúktenyésztő, akinek az első felvonásban gondoltuk.

Dürrenmatt a történetszövés mellett minden apróságra figyelmet fordított: legyen szó a szereplők nevéről vagy szóhasználatáról. Imádtam az utalásait, amit egyébként lábjegyzetben is megtalálunk, így olvasás közben ez sem okozhat gondot. 

A felvonásokat olvasva és Romulus valódi tervét és jellemét megismerve, a bevezetőben említett Pirandello IV. Henrike jutott eszembe. Nem szeretnék senki előtt egyetlen poént sem lelőni egyik drámából sem és irodalmár sem vagyok, úgyhogy nem mennék bele hosszas párhuzamállításba és okfejtésbe. Legyen elég annyi, hogy Dürrenmatt nagyon meglepett. A kezdeti móka-kacagásból egy nagyon is elgondolkodtató végkifejletet kanyarított, Romulus utolsó tette pedig igazán példaértékű lehet minden magas pozícióból távozó politikus ember előtt.

Újabb kedvencet avattam. Dürrenmatt remekművét ajánlom minden kedves Olvasótársamnak, aki szereti a meglepő fordulatokat és nem retten meg számos történelmi (főként az ókori Róma történelmével kapcsolatos) utalástól. Nagyszerű olvasmányélményben lesz része, ha rászán néhány órát. 



Friedrich Dürrenmatt: A Nagy Romulus
Eredeti cím: Romulus der Grosse
Fordította: Fáy András
PopulArt füzetek 118. 
88 oldal
Interpopulart Kiadó, 1996
A nagy Romulus a MEK-ban.

0 hozzászólás