"Párizson az asszonyok uralkodnak, az asszonyokon meg mi"


Évekkel ezelőtt az egyik könyvesbolti sétám alkalmával fedeztem fel Zola regényét a polcon, de amikor megláttam a címét, arra gondoltam: hogy lehet ilyen címet adni egy könyvnek? Hölgyek öröme. Mentem is tovább. Aztán kb. egy éve az m1-en kedd esténként vetítették a belőle készült sorozatot, és az akkor megtetszett, és a regény is felkerült a várólistámra. Amikor viszont azzal szembesültem, hogy a kettőnek nem sok köze van egymáshoz, mondhatjuk, hogy megharagudtam a sorozatra. De a kíváncsiságom, csak erősebb volt, amikor télen a Dunán adták, bele-belenéztem. Végül sorozat ide, sorozat oda,  Mónika idei bejegyzése adta meg a végső lökést, hogy ez bizony egy nekem való regény lesz, így végre belekezdtem.


Denise Baudu a normandiai Valognes-ból érkezik szülei halála után két öccsével Párizsba posztókereskedő nagybátyjukhoz. Míg a nagybácsi házát keresik, elkápráztatja őket egy hatalmas áruház, melynek kirakatai szebbnél-szebb áruval vonzzák magukhoz az arra járók tekintetét. Ez az áruház a Hölgyek Öröme. Tulajdonosa, Octave Mouret érdekházasság révén jutott vagyonához, ám felesége elhunyt, így mindent a fiatal és ambiciózus kereskedő örökölt, akinek nem titkolt szándéka, hogy az egész háztömböt uralma alá vonja, mit sem törődve a szomszédos kiskereskedőkkel, akiket ezzel koldusbotra juttat.

Sajnos a nagybácsi üzletében is fehér holló mostanában a vásárló, ezért ő is azt tanácsolja unokahúgának, próbáljon szerencsét a szomszédos monstrumnál, elvégre Valognes-ben már szert tett némi eladói tapasztalatra. Nagyobbik öccsét egy asztalosműhelyben várják, míg az ötéves Pépét egy asszony gondjaira bízza.
Denise másnap, míg bátorságát igyekszik összeszedni a Hölgyek Öröme előtt, megismerkedik a fiatal Henri Deloche-sal, aki ugyanezért van itt: munkát keres. Mindketten állást kapnak, bár Denise csak Mouret-nek köszönheti szerencséjét, aki valamit meglát a lányban.

Ám az első hónapok keservesek: a konfekció osztály többi eladónője és annak vezetője, Aurélie asszony sem nézi jó szemmel a kis kócost. Denise egyedül a finom fehérnemű osztályon dolgozó Pauline-nel barátkozik össze. A napi robotot, a kopott cipő okozta szenvedést csak fokozza nagyobbik öccsének állandó színre lépése, aki rendszerint pénzért jön.

Közben Mouret tovább szövögeti a terjeszkedésről álmait, melyek megvalósítása érdekében a csáberejét sem rest bevetni, hiszen ha valaki, ő aztán mindent tud az asszonyokról, és ezeknek az ismereteknek köszönheti kereskedelmi sikereit, és nincs az a nő, aki ne mondana nemet neki. Legalábbis ő így gondolja.

(...) Ebből kiderült, hogy az előbb ismertetett tények fölött áll vezérlő elvként a nő kihasználása. Minden erre a célra tört, a folyvást megújított tőke, az áruk fölhalmozásának rendszere, az olcsóság, mely vonz, az árak nyílt feltüntetése, ami megnyugtat. Az asszonyon marakodnak a versengő áruházak, az asszonyt ejtik alkalmi áruik csapdájába, az asszonyt szédítik meg kirakataikkal. Új vágyakat ébresztettek a testében, óriási kísértéssé váltak, melyben a nőnek szükségszerűen el kell buknia; előbb a jó háziasszony vásárlókedvének enged, aztán a kacérság martalékául esik, és végül felfalják. Az áruházak megtízszerezték az eladást, demokratizálták a fényűzést, s ezzel a pazarlás rettentő eszközévé lettek, kirabolták a háztartásokat, terjesztették az egyre drágább divat őrületét. És ha az áruházakban királynő volt az asszony, gyengeségeiben szolgai módon körülrajongott és előzékenyen kiszolgált királynő, valóban szerelmes királynő módjára uralkodott is, akinek alattvalói kufárkodnak, míg ő vérének egy-egy cseppjével fizeti meg minden egyes szeszélyét. Mouret-ban még megvesztegető kedvessége mögött is egy kegyetlen zsidó lakott, aki fontszámra mérte ki a nőt: templomot emelt neki, tömjéneztette egy sereg segéddel, megalkotta egy új vallás szertartásait. Egyre csak rá gondolt, egyre újabb csábítási terveken törte a fejét; és a háta mögött, miután kifosztotta és idegileg tönkretette, titokban éppen úgy megvetette, mint a férfi a szeretőjét, aki meggondolatlanul odaadta magát.

Mónikának valóban igaza volt: ez a regény tényleg nagyon tetszett nekem! Bár én is szeretem a szép anyagokat és ruhákat, de mégsem ez volt, ami miatt megszerettem, hanem Zola miatt. Ahogyan bemutatta az áruház életét: a hatalmas és gyönyörű külcsín alatt rejtőző ellentéteteket, machinációkat és szenvedéseket: itt nincsenek igaz barátságok, itt az egy osztályon dolgozók csak érdekből vannak jóban a többiekkel, valójában pedig ott igyekeznek megfúrni a másikat, ahol tudják, hogy előrébb lépjenek a ranglétrán és magasabb jutalékhoz jussanak.

Itt nem számít, hogy egész nap rohangálni kell, hogy hiába pakolják le az egész polcot, a vevő nem biztos, hogy vásárol. Itt akkor is mosolyogni kell és az áruház nevéhez méltóan örömet kell sugározni, ha az ócska cipő már feltörte a lábat.

A külső csillogás mögött nemcsak ármánykodás és pletyka, hanem aprócska személyzeti szobák és ehetetlen koszt is része az áruház számos alkalmazottjának.

És a vásárlók sem különbek: a nők, akik nem maradhatnak le a társaság többi hölgytagja mellett. Mit számít az, hogy szegény Marty különórákat vállal, hogy felesége és lánya nehogy kilógjon a grófnő és társaik mellett, hogy az ő kemény munkával szerzett pénzét néhány óra alatt elköltsék a Hölgyek Örömében.


Annyira sajnáltam szegény Denise-t az első hónapokban, amikor alig volt pénze, Jean mégis állandóan megjelent nála, miközben neki elő kellett teremtenie Pépé tartásdíját, ócska cipőjét javítgatta, a mosdótálban ázott valamelyik ruhája és a többiek egyszerűen megvetették és mindenfélét pletykáltak róla. De ezúttal is bebizonyosodott, hogy minél piszkosabb valaki, annál szívesebben vájkálódik a mások életében. 

Mouret legyen bármekkora sármőr, mégsem nyerte el végleg a szimpátiámat. Ő az előfutára a napjainkat uraló hatalmas plázáknak. Mert a Hölgyek Öröme is leginkább a mai plázákhoz hasonlítható: egy zümmögő méhkas, melyben állandó a sürgés-forgás, melynek tulajdonosát csak az épület méretének, osztályainak és a bevétel nagyságának növelése érdekli, miközben csak ostobának tartja az öreg Bourass-t, aki szép summáért sem hajlandó megválni kicsiny esernyőboltjától. Mert az öreg nem akar behódolni az új kereskedelem hullámának és hű marad elveihez. Mouret-nak nem számít, ha veszteséggel kell is eladnia az áruját, a lényeg, hogy ne maradjon a nyakán és áraival is legyőzze a konkurenciát.


Zola remekül ismerte a különböző társadalmi rangú és helyzetű embereket, erről tesz bizonyosságot a regény minden sora. Remek korkép a korabeli kereskedelemről, felkapaszkodókról, szegényekről és a csőd szélén álló kicsikről, akik szélmalomharcot vívnak az egyre terjeszkedő és hatalmasabb óriással.
Mouret módszereit pedig nyugodtan nevezhetjük a marketing előfutárainak.

Hogy van-e olyan nő, mint Denise? Igen, van, csak nagyon kevés. Szándékosan titkolózom, mert különben "lelőném a poént", ami távol álljon tőlem. Mindenesetre az ő sorsa rendkívül tanulságos, és ha nem is mindig értjük egy-egy döntését, a jelleme mégis példaértékű.

Rendkívül olvasmányos, olykor szívbemarkoló, nagyszerű regény. Igazán kár (de a botrányos megfelelőbb jelző), hogy a sorozatot (aminek második évada is van) a BBC angolosította és nem sok köze maradt a regényhez, pedig ők híresek a remek adaptációikról. Én mindenesetre a könyv mellett teszem le a voksomat, mert igazán kár lett volna kihagyni. Nem is értem, hogy nem került fel az 1001-es listára? Tudom, tudom, A Patkányfogó és a Germinal viszont rajta van. Ahogy a várólistámon is.

(...) a világ végelhülyülésben szenved.

És ez az állapot azóta is tart...





Émile Zola: Hölgyek öröme
Eredeti cím: Au Bonheur des Dames
Sorozat: A Rougon-Macquartok 11.
Kiadói sorozat: Aranytoll
Fordította: Benedek Marcell
398 oldal
Könyvmolyképző Kiadó, 2007
3490 Ft
A regény a MEK-ben
A képet itt találtam

6 hozzászólás

  1. Jaj, de jó poszt lett - az a zárómondat mindent vitt (és milyen igaz!) :D
    Nem olvastam még Zolát, de ezek után ezt a könyvét tuti, hogy el fogom. Azt hiszem otthon csak a Nana és a Tisztes úriház van meg, de ezeket sem olvastam (még). Kár, hogy a sorozatnak sok köze nincs a könyvhöz, pedig a BBC tényleg jó adaptációkat szokott készíteni ...

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Grazie mille, sei molto gentile :$, és amikor azt a mondatot olvastam, tudtam, hogy itt a helye. Sajnos, hogy 131 éve tart és egyre súlyosbodik :S.
      Fricinek van egy nagyon jó Nana-paródiája, azt imádom, bár még az eredetit nem olvastam.
      Ez a könyv Neked is tetszeni fog, nagyon jó :).
      A BBC-t meg nem értem :S.

      Törlés
  2. Már jó ideje el szeretném olvasni én is ezt a könyvet.
    Egyrészről mert én is láttam a sorozatot (az angolosítás ellenére is tetszett), másrészt a Tisztes úriház 'folytatásának' tekinthető, harmadrészt nagyon megszerettem Zola regényeit. Szóval most megint kaptam egy 'lökést', hogy elővegyem ... talán a nyaralás alatt, úgyis már letöltöttem a mek-ből Kindlemre :D

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Te a Tisztes úriházat olvastad, ugye? Utánanéztem és ez tényleg kicsit a folytatása, mert tudom, hogy Mouret abban bukkan fel és itt már befutott kereskedő és szépfiú. Ha elkezded egyszer, elkap a gépszíj és nem akarod majd letenni ;). Ha nem tudnám, hogy a sorozat is egy regény alapján készült, akkor jobban tetszett volna, de nem tudom, miért, engem iszonyatosan irritált a Mouret-t játszó színész :O
      Azt tudtad, hogy a sorozatnak második évada is van? A neten több helyen meg lehet nézni, de magyar szinkron még nincs hozzá.

      Törlés
    2. Igen olvastam :)
      Van második évad??? Megyek keresek feliratot, azzal jobban szeretem nézni :D Köszii!

      Törlés
    3. Közben elolvastam a bejegyzésed róla :).
      Ahol rábukkantam, ott van hozzá felirat, így már nem kell keresned és szívesen ;).

      Törlés