Bori a mesebeli tanyán


Már ismertem a Manó Könyvek Barátnőm, Bori sorozatát, amiből korábban olvastam a Bori focizik címűt, a további címeket elnézve pedig egy remek szériának gondoltam, mert az aranyos illusztrációkból és meséből a kislányok sok hasznos dolgot megtanulhatnak. Ez járt a fejemben, amikor megláttam a Bori a tanyánt is. Az jutott eszembe, de jó, legalább a betondzsungelben élő gyerekek is rájönnek, hogy a boci valójában nem lila, a tej pedig nem a dobozból jön eredetileg.


Bori anyukája levelet kap a barátnőjétől, aki meghívja őt családostól a tanyájukra. Anyuka megígéri Borinak, hogy a következő óvodai szünetben meglátogatják Grétáékat (a barátnőt).

Eljön a szünet, Anya Borival vonatra száll, a kislány pedig már az ablakból fekete-fehér foltos teheneket, lovakat és bárányokat is lát! A tanyára érkezve kiderül, hogy Gréta lánya, Annika éppen egyidős Borival, a család tipikus német favázas házban él, melyhez istálló és csűr is tartozik, és most jön az első dolog, amin kikerekedett a szemem:
Az istálló mellett óriási trágyadomb magaslott. Legyek dongtak és bogarak táncoltak a napfényben. Istálló- és trágyaszag terjengett a levegőben.
- Finom, friss, falusi levegő - szólt Anya.

Nos, anyuka eddig biztosan ki sem tette a lábát a városból , ha szerinte a finom, friss, falusi levegő egyenlő a trágya- és istállószaggal. Javaslom, hogy a légfrissítő-gyártók rukkoljanak elő egy ilyen szagú (és nem illatú) termékkel, amit kifejezetten Boriéknak gyártanak. Ez egy olyan negatív általánosítás, mintha azt mondanánk, hogy a hegyvidéki területeken mindig hó és hideg van, holott tudjuk, hogy vannak kivételek, melyek erősítik a szabályt. Gondoljunk csak a Mátrára pl.

De a java csak most következik! Bori és Annika meglátogatja a disznókat. A disznóól pedig nem más, mint három-három összecsavarozott deszkával elkerített rész az istállóban (a lentebb beágyazott videó legelején egy pillanatra látható is). Az egyik elkerített részben egy koca fekszik a nemrég született kismalacaival, míg tőlük ugyanígy három deszkával elválasztva egy termetes disznó leskelődik két lábra állva és a "közfalra" támaszkodva.

Később a baromfiudvar lakóit keresik fel: itt találunk, kacsákat, libákat és tyúkokat, amiket csak két szál kifeszített drót választ el az udvar többi részétől:



Nem kell hozzá sok ész, hogy az ember rájöjjön, hogy a szárnyasok egyszerűen átbújnak egy ilyen szuper kerítés alatt, ill. ahogy egy másik illusztráción is láthatjuk: egy tyúk a felső drót tetején üldögél vígan.

De a kedvencem csak most jön! Elérkezik a fejés ideje és a tehenek meg sincsenek kötve!!!, ráadásul nem jászolból, hanem a földre tett, összetákolt vályúból esznek! Gréta megmutatja Borinak, hogy kell kézzel fejni a tehenet, amit Bori is megtanul és vígan feji a bocit! Ezt nézhetjük meg ebben a videóban is, mely az EUROPA Kinderprogram (Gyermekprogram) csatornáján tekinthető meg és nem kell hozzá német nyelvtudás, hogy megértsük.




Megnéztem a videóhoz kapcsolódó hozzászólásokat és azt írja valaki, hogy Blöd, azaz hülye. És teljesen mértékben igaza van! A videó is nagy butaság, de komolyan mondom, hogy egy 130 részes dél-amerikai szappanoperában nincs összesűrítve annyi hülyeség, mint ebben a 24 oldalas mesekönyvben!

Biztos vagyok benne, hogy sem a szerző, sem az illusztrátor nem látott még élőben egyetlen háziállatot és disznó- és tehénólat sem. Ráadásul az istállóban tudtommal a lovakat tartják, nem ömlesztve a teheneket, malacokat, lovakat, különösen nem három szál deszkával elválasztva.

Még sohasem jártam olyan helyen, ahol a disznókat ne vályogból vagy téglából épült ólban tartották volna, és amikor egy kocáról kiderül, hogy anyai örömök elé néz, akkor jó messzire elkerítik nemcsak a többi malactól, hanem főleg a "büszke" kantól is.

De olyanhoz sem volt még szerencsém, hogy a teheneket ne kötötték volna a jászolhoz (gondoljunk csak Jézus születésére pl.), amiből kényelmesen tudtak enni, és a tanyákon, házaknál a földre tett pehelysúlyú vályúból ettek volna...

A leges-legkedvencebb részem pedig: igen, amikor Bori tehenet fej. Nos, a gyerekeket az épeszű felnőttek nem engedik a szabadon álló tehenek közé, főleg nem hagyják, hogy egy kb. 20 kilós gyerek egy 400-500 kilós tehenet fejjen! A boci bizony csapkod a farkával (ami nem éppen higiénikus, bár a mesefilmben szereplő teheneket bizonyára naponta fürdetik...) és nem kis erővel eltalálhatja a pillekönnyű gyereket, arról nem is beszélve, hogy még rúgni is tud. Egy rossz mozdulat, és volt Bori, nincs Bori. Ezért sem cirkuszi látványosság a tehénfejés.

A történet azzal zárul, hogy Bori a tanyáról kapott tojást, sonkát és kenyeret eszi, melyek minden falatján érződik a finom, friss, falusi levegő. Vajon itt is az istálló- és trágyaszagra gondol Liane Schneider?

Nem is értem sem a német kiadót, sem a magyart, hogy adhatott ki egy ennyi  hülyeséggel teleírt és rajzolt mesekönyvet, ami csak még több butasággal tömi a gyerekek fejét? Az EUROPA Kinderprogram által készített mesefilm pedig már csak a hab a tortán... Hol marad, kérem a német precizitás???

 Nem tudom, ki hogy van vele, de a Conniról nekem mindig Lady Chatterley jut eszembe...


Liane Schneider: Bori  a tanyán
Eredeti cím: Conni auf dem bauernhof
Sorozat: Barátnőm, Bori
Illusztrálta: Eva Wenzel-Bürger
Fordította: Orosz Anett
24 oldal
Manó Könyvek, 2014
690 Ft

0 hozzászólás