Borisz Paszternak: Júniusi nap
Fordította: Weöres Sándor
Nálunk tavaszkor, hajnalig,
hány tűz ég kertek táján!
Sok pogány oltár füstölög
bő termés lakomáján.
Átizzik, átég az ugar,
gőzöl a pirkadatba,
keresztülhevül a talaj,
akár kemence-padka.
Mikor a kertben dolgozom,
és ledobom az ingem:
hőség korbácsol hátamon,
agyagként éget engem.
Naplángban álldogálok itt
soká, szemem lezárva,
bevonódom talptól fejig
fénylő köcsögzománcban.
Mikor az éj házamba lép,
nyúlva tornácon által:
vízzel tölt, mint agyagedényt,
és orgonavirággal.
Lehűti felső rétegét
a hő korsó falának,
így ád egyik tündéri-szép
idevaló lánynak.
Újonnan-fakadó rügyek,
szabadság felé nyílón.
Éji szállást terítenek
a faragott sublódon.
Vers: Borisz Paszternak versei
Lyra Mundi sorozat
179 oldal
Európa Kiadó, 1979
Kép: Pinterest
0 hozzászólás