A kisregény a XVII. századi Erdélybe, Apafi Mihály fejedelem birodalmába kalauzolja az Olvasót. Egy olyan korba, ahol egyik oldalon a török, a másikon a német fenyegetett, falvakat rabolt ki és pusztított el, embereket tett földönfutóvá és vitt magával. Bár némi anyagi juttatás fejében olykor békében hagyta a földjén élőket.
Apafi Mihály egy nap rossz álmot lát, melynek főszereplője egy sólyom. A fejedelem az asztalnál ül feleségével, fiával és két apródjával, Szitáry Kristóf két fiával: Tamással és Ádámkával, amikor a váradi basa küldöttje érkezik meg egy üzenettel, miszerint a basa sólyma megszökött. Ám nem egy hétköznapi sólyomról van szó: aranyszárnya van a madárnak. Apafi rögtön megérti, hogy a basa egy sólymot kér, melynek szárnyai alá egy-egy zacskónyi (összesen kétszáz) aranyat rejtenek. A megbízatást pedig jó emberére, Szitáry Kristófra bízza, akit két fia is elkísér. De a küldetés nem várt fordulatot hoz: Szitáry fogságba esik, fiai pedig addig nem nyugszanak, míg apjukat ki nem szabadítják.
S a nagyobb fiú most már kipirult orcával, fölemelt homlokkal állt oda a fejedelem elé, kézen fogva az öccsét, megszólalt, s hangja bátran és tisztán csengett, mint az ezüst.
- Fejedelem! Míg címeredet viseltem, hallgattam, mint szolgához illik. Most már szabad székely nemes vagyok én, Szitáry Tamás. S én mondom neked, fejedelem, s nektek, főméltóságú urak, hogy egy sincs köztetek, aki olyan becsületes szívvel és tiszta lélekkel szeretné szegény Erdélyországot, mint Szitáry Kristóf. (...) Mi pedig, ha élünk, ha halunk, többet addig elétek nem kerülünk, míg szerencsétlen apánkurunkat meg nem szabadítjuk. Isten minket úgy segéljen!
A fiúknak segítőjük is akad régi szolgájuk, a hűséges, öreg Pipitér személyében, aki társuk lesz számos kaland és furfangos esemény során.
Lehet, hogy ifjúsági regényként tüntetik fel, de a Szitáry fiúk története izgalmas és rendkívül olvasmányos. Ráadásul Móra Ferenc olyan szépen ír, hogy öröm olvasni: Az álomméz ugyan össze-összehúzta még a pilláit. Ugye milyen szép? És még nem is említettem a természeti leírásokat, amiket legalább ugyanilyen szívesen olvastam és egy pillanatra sem jutott eszembe, hogy ezek bizony nem viszik előre a cselekményt és "csak tölteléknek vannak ott". Nem, mert Móra olyan zseniálisan csempészi be őket, hogy fel sem merül ilyesmi olvasás közben. A leírásokat pedig minden alkalommal egy-egy fordulat követi, így igazán senkinek sem lehet panasza.
Utánanéztem, az általános iskola mely évfolyamán került be az ajánlott olvasmányok közé és nagyon meglepődtem, mert az egyik iskolában a negyedikesek listáján szerepel, máshol viszont a hetedikesekén. Nos, valószínűleg iskolája válogatja, de szerintem inkább hatodiktól fölfelé érdemes a nebulók figyelmébe ajánlani, mert az Egri csillagok előtt/után, amikor már a történelmi hátteret is jobban ismerik és talán szívesen is olvasnak róla: két olyan fiúról, akik hasonló korúak, mint ők és kitartásból és szeretetből példát mutatnak. Mindezek mellett a humor sem hiányzik, ráadásul a nyelvezete sem okozhat problémát, mivel csak elvétve akad egy-egy régies szó, amelyek megértésében a mai kiadások lábjegyzete bizonyára a segítségükre siet.
Akár iskolás, akár felnőtt már valaki, Móra Ferenc ifjúsági regénye remek kikapcsolódást nyújt a számára, melyből 1979-ben film is készült.
Móra Ferenc: Rab ember fiai
Editorg Junior Könyvek
126 oldal
Editorg Kiadó, 1993
A kisregény a MEK-ban.
Bejegyzések
0 hozzászólás