Június 18-át írunk valamikor a '90-es években, véget ér a tanítás az Ischiano Scalo-i iskolában, a diákok pedig izgatottan lesik a hirdetőtáblát, keresik a nevüket és mellette a várva várt szót: MEGFELELT. Mind között a legizgatottabb a hatodikos Pietro Moroni, aki igyekszik átfurakodni társain, de egyedül az ő neve mellett szerepel a NEM FELELT MEG. És valami azt súgta neki, hogy így fog történni. Bezzeg a másik hármat: Pierinit, Baccit és Roncát átengedték. Pietro nem érti, és hiába vigasztalja Gloria, az egyetlen barátja, nem tehet semmit. És mi sem értjük, miért buktatták meg ezt a fiút, de hogy mindenre választ kapjunk, vissza kell mennünk egészen decemberig.
És most jön az első meglepetés: december 9-én nem Pietroval találkozunk elsőként, hanem Graziano Bigliával. Na jó, olvassunk tovább, ki is ez a Graziano Biglia, aki most érkezik vissza szülőfalujába az édesanyjához, ráadásul egy örömhírrel? De megint csak visszamegyünk az időben, hogy mindent megértsünk.
Graziano Biglia negyvennégy éves, nőtlen, bármelyik nőt az ujja köré tudja csavarni, foglalkozását tekintve zenész, mellette drogdílerként keresi a kenyerét. A nyár elején egy fellépésre készül, majd a vacsora és némi drog elfogyasztása után az egyik diszkóban megpillant egy táncoslányt: Ericát. És ekkor egy csapásra minden megváltozik: Graziano kész megállapodni, maga előtt látja, amint szülőfalujában farmerüzletet nyit anyja szövetáru boltja helyén Ericával, akit feleségül vesz és boldogan élnek, míg meg nem halnak.
Rövidesen összeköltöznek Rómában, hogy Erica megvalósíthassa álmát: a tévében dolgozhasson. Próbafelvételekre jár, kisebb szerepeket kap, Graziano pedig mindent fizeti. Imádja ezt a huszonegy éves lányt, aki maga a tökély. Megkéri a kezét. Erica igent mond, Graziano elmondhatatlanul boldog, ezért az anyjához utazik, ahová Erica másnap követi.
Annyira illettek egymáshoz, mint síbakancs egy görög szigethez.
A mamma is hihetetlenül boldog és lázasan várja leendő menyét. Graziano az Állomás bisztróban ül, ahol boldogan újságolja eljegyzését a helyi barátainak, akik szemében a férfi igazi sztár.
Aztán jön a feketeleves: Erica nem érkezik meg a megbeszélt időpontban és a telefonját sem veszi fel. Mi történhetett?
Pietro Moroni magának való gyerek. Egy tanyán él alkoholista és olykor dührohamot kapó apjával, beteges anyjával és húszéves bátyjával, Mimmoval, aki szegecses bőrdzsekiben őrzi a birkáikat, de közben arról álmodozik, hogy elmegy Alaszkába és meggazdagodik. Pietro egyetlen barátja Gloria, a jómódú Celani család egyetlen lánya, akik Pietrot is gyermeküknek tekintik, így a fiú a délutánokat náluk tölti.
A fiú egy másnapi közös iskolai feladat elkészítése után teker haza biciklijén, amikor a távolból meglátja Pierinit, Baccit és Roncát, az osztály fekete bárányait. Hármójuk közül Pierini a vezér, aki éppen azon töri a fejét, hogyan úszhatnák meg a másnapi felelést. Már van egy tervük, ám az iskolát a gondnok figyeli és nem bukhatnak le. Valakinek el kell végeznie a piszkos munkát. Ekkor jön kapóra az általuk csak Fatökűnek nevezett Pietro felbukkanása. És Pietro kénytelen kötélnek állni.
Végül is mindegy. Ha az van megírva, hogy lesújt rád a sors keze, akkor lesújt és kész.
A vesztes Pietro és az öregedő latin lover sorsa egyre közeledik egymáshoz. De addig is számos szereplő bukkan fel az életükben: Italo, az iskolagondnok; Bacci apja, aki rendőr, csak úgy, mint Italo fia; az iskolaigazgató és helyettese; Flora Palmieri, a fiatal tanárnő, akinek már meggyűlt a baja Pierinivel.
Mi ütött ezekbe a gyerekekbe?
Ha hozzájuk szólsz, káromkodással válaszolnak, és a képedbe röhögnek. Nem tisztelik a tanárokat, az iskolát, semmit. Tizenhárom évesen már látszik, hogy bűnöző vagy drogos lesz belőlük.
A Magammal viszlek szókimondó, olykor elborzasztó, mégis letehetetlen olvasmány. Egy regény, ami nem a dolce vitát tárja elénk - pedig néhányszor jót mosolygunk Grazión és az adott szereplő jelenével párhuzamosan különböző állatokról is megtudunk néhány dolgot -, hanem a keserűséget, a nyomort, a szenvedést és a kilátástalanságot. A valóságot: a zsarnokoskodó tizenéveseket, a megfélemlített tanárt, az illegális bevándorlót, az alkoholista apát, a semmivel sem törődő anyát, az elvágyódó fiatalt és egy kis falut, ahonnan, ha elkerül valaki és máshol befut, sztárként és igazi hősként tekintenek rá. Ismerős, ugye? Korkép és kórkép. Olvasás közben nem egyszer eszembe juttatta Melania Mazzucco regényét, az Egy tökéletes napot.
És a végén a hatalmas csattanó és a kérdés: Miért? Miért így? A választ meg is kapjuk, de újra csak az előbbi kérdést ismételgetjük magunkban. Megértjük, és mégsem. És továbbra is ott lebeg előttünk: Miért?
Olvasás előtt inkább hagyjuk figyelmen kívül a fülszöveget.
Niccolò Ammaniti: Magammal viszlek
Eredeti cím: Ti prendo e ti porto via
Fordította: Matolcsi Balázs
491 oldal
Európa Kiadó, 2009
3400 Ft
Bejegyzések
0 hozzászólás