Vers hétfőn ~ Federico García Lorca - Kislányom a tengerpartra indult és Kosztolányi Dezső - Útirajzok - Sassnitz és Trälleborg között

Lányom indult  a tengerre,
habot, követ megszámlálni.
De Sevilla nagy folyója
lép elébe, meg kell állni.

Leanderek, harangok közt
öt kis hajó ringott éppen,
evezőik mind a vízben,
vitorláik mind a szélben.

Sevilla sok cifra tornya:
ki lát benne? mi lakik benn?
Egyszerre csak öt hang kondult,
mint a gyűrű, oly kereken.

Lovagol a déli mennybolt
a folyamon parttól partig.
Napsugaras levegőben
az öt gyűrű ringatózik.






Bámuljuk a kristályos éjszakát,
tüdőnkre szívjuk a víz mély szagát.
A hold a felhők függönye mögé bújt,
és a zsinórpadlásról nesztelen,
mint láthatatlan fényforrás világít
a lüktető-türemlő tengeren.
Tallérokat dobál le, gyöngy kösöntyűt,
ezüsttel hímezi a vízmezőt.
Az utasok a korlátokra dőlve
dicsérgetik az elmés rendezőt.