Jane Austen élete

De legjobban egyértelműen a műveiről szóló fejezeteket szerettem, melyeket olvasva nekem is megjött a kedvem az újraolvasásukhoz. Pl. még javában olvastam, amikor muszáj volt megnéznem az Értelem és érzelmet (1994), mert olyan régen olvastam, hogy így volt legegyszerűbb felidézni. És mostantól másként tekintek az általam annyira utált A mansfieldi kastélyra is. Bár bevallom, örültem, amikor azt olvastam, hogy a megjelenése után másoknak sem tetszett és sótlannak tartották Fanny Price-t, ahogyan négy éve én is.

A Lady Susan és a Veszedelmes viszonyok közötti párhuzam pedig csak még inkább kíváncsivá tett, hogy végre sorra kerítsem.

Talán nem is sejtenénk, hogy Jane egy-egy műve évekig várakozott egy-egy átdolgozás vagy éppen kiadói érdeklődés hiányában, és hogy két regényének a címe nem is neki, hanem a testvéreinek köszönhető.
  

Claire Tomalin a szövegben felbukkanó jegyzeteiről Ross Kinget juttatta eszembe, akinél hasonló módon, a könyvei végén olvashatjuk a sokszor huzamosabb terjedelmű jegyzeteket, ami miatt bár hátra kell lapoznunk, de legalább nem a lábjegyzet foglal el olykor egy-egy oldalt.
 

Negatív észrevételek:
Nem értem az Európát: ez a könyv normális méretű, míg a két évvel később megjelentetett Dickens-életrajz már böhöm méretű. A polcon egymás mellett úgy néznek ki, mint Dávid és Góliát.
A másik észrevétel a fordítással kapcsolatban: sok éve az Európánál jelent meg A klastrom titka, így nem értem, hogy a szerkesztő miért nem javította ki A Klastrom titkát?
Azt nem tudom, hogy a következő csak egy nyomdahiba-e vagy elírás, de:

Austenen csaknem teljes elkeseredés lett úrrá, amikor leírta Miss Harries további kifogását: "Mr. és Mrs. Batesben felismerte valami ismerőseiket - akikről én még soha nem is hallottam."

Mióta létezik az Emmában Mr. Bates??? Talán Miss Harries az Elton házaspárra gondolt. Egy Európa-színvonalú kiadónál illene jobban figyelni a részletekre.

Ezeket leszámítva Claire Tomalin életrajza izgalmas, olvasmányos, jól megírt kötet, mely számos újdonsággal szolgál minden rajongó számára. Hogy ilyennek képzeltem-e Miss Austent? Nos, azt kell mondanom, hogy igen. A Claire Tomalin által felvázolt Jane Austen sokban hasonlít ahhoz, akit én is elképzeltem, és a számomra legszimpatikusabb és példaértékűbb tulajdonságát emelném ki: Jane Austen nem akart híres lenni, nem akart a  középpontba kerülni, ő csak az az egyszerű nő akart maradni, aki ír.