Korábban könyvformátumban már megjelentek itthon is a meséi (Vox Nova Kiadó, 2010 - borító a bejegyzés végén, és egyszer majd szeretnék egy saját példányt), és a Kossuth Kiadó jóvoltából tavaly óta Für Anikó felolvasásában hangoskönyvben is megismerkedhetünk velük.
Nem véletlenül hasonlítják Aiszóposz és La Fontaine meséihez őket, de nekem a címeket elnézve és az első néhányat meghallgatva, eszembe jutott, mennyire szerettem amikor Phaedrus állatmeséit olvastuk latinórán. Így biztos voltam benne, hogy Leonardo meséit is szeretni fogom.
A polihisztor is a természetből választotta ki szereplőit, nagy részük valamilyen állat (bagoly, patkány, pók, tengelic stb.), illetve növény (diófa, fügefa, köles, cédrus stb.), de ezek mellett felbukkan a vízcsepp, a torony, a borotvapenge és a kő is.
Ahogy a bejegyzés címéből is kiderül, minden mese rövid, Leonardo nem szaporítja a szót, ám annál fontosabb tanulságokat tár elénk. Olvashatunk a hiúságról, a nagyravágyásról, csúfolódásról, jótettről és amit cserébe kapott a jótevő.
Egy-egy szereplő több történetben is felbukkan (pl. a bagoly és a fügefa), és bár a mesék több mint fél évezrede íródtak, a hallgató ugyanúgy tisztában van vele, hogy minden szereplője egy-egy emberi tulajdonságot jelenít meg. És valljuk be, az eltelt évszázadok óta az emberiség ezen a téren egy csöppet sem változott. Ma is vannak hiú, nagyravágyó, telhetetlen emberek, de - hála az égnek - önzetlenek is akadnak még.
A CD-n található huszonnyolc történet között mindenki megtalálja a kedvencét, akár többet is. A mesék végén hallható zenék is legalább annyira zseniálisak, mint a szövegek és Für Anikó előadása. Utóbbi kettő csak még kerekebbé teszi az adott mesét, imádtam a kárörvendést megjelenítő zenéket.
Azért hozzáteszem, hogy ezek a mesék nem a legkisebbeknek íródtak, a célcsoport egyértelműen a felnőtt korosztály. Bár a középiskolás korosztály számára is tanulságosak lehetnek.
Mindegyik mese nagyon tetszett, de végül A hiú borotvapengét emelném ki, annak is az utolsó mondatát, mert ma is legalább annyira aktuális, ahogy Leonardo korában volt.
A hiú borotvapengeEgy borotvapenge önállósította magát, kibújt a tokjából, és kifeküdt a napra. Rettenetesen büszke volt magára - ahogy csillogott rajta a fény, valóban lenyűgöző látványt nyújtott. "Menjek vissza a sötét borbélyüzletbe?"- háborgott magában. - "Hogy én vagdossam mosdatlan parasztok szakállát, és kaparásszak zsíros tokákon? Még mit nem!" Szépen bebújt egy fa odvába, és csak néhány hónap múlva jött elő újra a fényre, hogy csodálja magát. Addigra viszont megette a rozsda - a borbélyüzlet pedig nem érezte meg a hiányát, csilingelő ajtajától továbbra is sima, illatos tokával távoztak az elégedett parasztok. A tanulság: ne a látszatra adj, inkább műveld magad te szerencsétlen, különben rozsdás lesz az agyad!
Leonardo Da Vinci meséi
Felolvassa: Für Anikó
Fordította: Szálinger Balázs
Audio CD
Kossuth Kiadó, 2014
990 Ft
A mesét innen hoztam
Bejegyzések
4 hozzászólás
Helló!
VálaszTörlésHát mi megvettük, mert milyen poén autópályán kisgyerekkel mesét hallgatni, de valami nagyon fájdalmasak ezek a mesék. Mondjuk gyanús is volt, hogy kb 30 perc összidőhöz 30+ mese tartozik, de az a legkisebb gond, hogy van, amelyik egyetlen mondat (Örkény előtt 500 évvel :-) ).
Szóval mai fejjel ezek fájdalmasabbnak tűnnek, mint egy végtelenített Bogyó&Babóca összes.
Helló, tényleg nem kisgyerekeknek íródtak ezek a mesék, ezt bele is írom a bejegyzésembe is.
TörlésLeonardo nem volt éppen szószátyár :).
Ezeknek a meséknek a végéről hiányzik a hepiend, úgyhogy nem csodálom, ha akkor már inkább a Bogyó és Babóca :).
Mostanában a Mazsolát kezdtem el hangoskönyvben hallgatni, azt is Für Anikó olvassa fel és határozottan gyerek- és szülőbarátabb, bár drágább is.
Igazából a gyerek még nem jutott el odáig, hogy ilyesmire figyeljen ahhoz még messze nagyon pici.
TörlésMi, a szülők sokalltunk be a meséktől, pedig inkább mi lennénk a célközönség. Igazából nyomasztó, hogy egyik mesének sincs boldog vége, vagy teljesen elborult az egész (a hófolt, aki milyen ügyesen túlélte a tavaszt, v vmi ilyesmi :-) )
Akkor jobb is, hogy a gyerek nem figyelt oda :).
TörlésRájöttem, nekem azért tetszettek, mert annak idején imádtam Martialis epigrammáit, aki azokban mindig - mai szóval - beszólt az embereknek. Leonardónál is ezt éreztem.
Igen, Az önzetlen hófolt, aki utoljára olvadt el tavasszal, és az a tanulság, hogy legyünk önzetlenek, mert így magas kort érhetünk meg. Hát, kíváncsi vagyok, ma már mit gondolna erről Leonardo... :).